A vesének kell naponta megbirkóznia azzal a feladattal, hogy a szervezetből kitisztítsa a mérgező anyagokat.
Táplálkozás közben szöveteinkben salakanyagok képződnek, amelyek a vérbe kerülnek. Ezek az anyagcsere-termékek szervezetünk számára mérgezőek, ki kell ürülniük, nehogy életveszélyes állapotot idézzenek elő. A mérgező anyagoknak a vérből történő kiválasztása a vizeletkiválasztó rendszer feladata. A mérgek előbb vízoldékonnyá alakulnak, majd a vizelettel kiválasztódnak. Ezt a folyamatot exkréciónak nevezzük.
A vese felépítése és szerepe
A vese hármas szerepe a következő: a vér megszűrése és tisztítása, az exkrécióhoz szükséges vízmennyiség biztosítása, a szervezet víztartalmának ellenőrzése. (Az emberi testnek normális esetben kb. 60-80 %-a víz). A vesék a hasüreg hátsó felében helyezkednek el a gerincoszlop két oldalán a nagycseplesz mögött, a 12. háti csigolya fölött és alatt, amely ferdén felezi a veséket. Jobb oldalon a felszálló, bal oldalon a leszálló vastagbél van a vesék előtt.
A vese bab alakú, tömött, sötétvörös színű szerv. Hossza kb. 12 cm, szélessége 6 cm, vastagsága 3cm. A női vesék egyenként kb. 125 gramm, a férfi vesék kb. 145 gramm súlyúak. A két vese nem teljesen egyforma. A jobb oldali valamivel nagyobb, és kissé lejjebb helyezkedik el, mint a bal, mert a máj jobb lebenye lenyomja. A vese belső szélén behúzódás látható, itt találhatók a szervbe be- és kilépő erek, valamint a húgyvezeték. Felső pólusát ellapult párnához hasonló szerv, a mellékvese fedi.
A vesét három réteg veszi körül: a rögzítésben szerepet játszó rostos tok, körülötte a zsíros tok található, legkívül pedig egy vastagabb kötőszövetes tok. Ezek nem mindig elegendőek a vese felfüggesztéséhez, ezért előfordulhat, hogy a vese lejjebb vándorol. Mint más szerveknél, a vese esetében is előfordulnak különféle rendellenességek. Ilyen például, ha csak egy veséje van valakinek, vagy számfeletti harmadik veséje. A vesének lehet szokatlan elhelyezkedése és eltérő alakja is.
A szervezet szűrője
A vese valódi vérszűrő. Anatómiailag két részét különböztetjük meg, a külső világos kéregállományt és a belső, sötét, kevésbé tömött velőállományt. Utóbbit ún. piramisok tagolják több egységre. A piramisok lekerekített csúcsait papillának nevezik. Az innen cseppenként ürülő vizeletet a közvetlenül a papillák alatt elhelyezkedő vesekelyhek gyűjtik össze. A kis kelyhek egy nagy közös üregben, a vesemedencében egyesülnek.
A vese vizeletképző rendszerének egysége a kéregállományban elhelyezkedő, mikrosz-kopikus nagyságú nefron, ami a Malpighi-testecskékből, az elsőrendű kanyarulatos csatornából, a Henle-kacsból és a másodlagos kanyarulatos csatornából áll. A Malphigi-testecs-két érgomolyagot képező hajszálerek és egy ezt körülvevő kettős falú tömlő, a Bowman-tok alkotja. Ezekből épül fel a valódi mikroszkopikus vérszűrő egység. A vérből kiszűrt anyagok a hajszálérből kilépve a Bowman-tokon keresztül a vesetubulusokba kerülnek. Ezek egyesülve a kelyhek papillájába juttatják a szűrletet.
A Bowman-tokban lévő hajszálér-kacsokba egy artéria juttatja el a vért és egy másik artéria vezeti el onnan. A Bowman-tok hajszálerei a filtráció (szűrés) miatt a felszín növelése érdekében ágas-bogas hálózatot képeznek. A két vesevénához csatlakozó visszerek a salakanyagoktól már megtisztított vért szállítják, és a veseartériát kísérik a vese belső felszínén, majd az alsó üreges visszérbe ömlenek. A vese által termelt vizelet a húgyutakon keresztül távozik, amit a vesemedence, a húgyvezeték, a húgyhólyag és a húgycső alkot.
A húgyvezeték és a húgyhólyag
A vesemedence folytatása a húgyvezeték, átlagosan harminc centiméter hosszúságú és a vesemedencéből a húgyhólyagba vezeti el a vizeletet.
A húgyhólyag az a tartály, ami a vizeletet a kiürülés előtt összegyűjti. Az izmos falú, üreges szerv a kismedencében a szeméremcsont mögött, nőknél a méh, férfiaknál a végbél előtt helyezkedik el. A hólyag kapacitását nehéz megítélni, átlagosan 350 ml-esnek mondható. A vizelési inger mindig az előtt lép fel, mielőtt a hólyag teljesen megtelne. Az ingert a küszöbértéket elérő hólyagfal feszülése váltja ki. Az első feszülés által kiváltott inger után a hólyag nem okvetlenül ürül ki, és képes tovább tágulni. A vizelési inger mérséklődik és későbbi időpontban kiújul. A nők húgyhólyagja jobban tágul, ezért a nők ritkábban vizelnek, mint a férfiak.
A vesemedence
A vesemedence a kelyhek egyesülése során alakul ki, tölcsérként gyűjti be a kelyhekből a vizeletet. Fala, ami egészen a kelyhekig és a papillákig terjed, néhány simaizomrostot tartalmaz. A vesemedence szűkülő szakasza a húgyvezeték kezdetével ér véget. A hólyag rugalmassága a hólyagot körülvevő izmoknak tulajdonítható. Az izomrostok három rétegben helyezkednek el minden irányban, lehetővé téve a tágulást és a vizelet kiürülése után az azonnali összehúzódást.
A vizelet fokozatos felgyülemlésével a hólyag nyomás alá kerül. A hólyagban uralkodó nyomás nem engedi a vizeletet a húgyvezetéken keresztül a vesébe visszaáramlani. A hólyagot a húgycsőtől kettős záróizom választja el. Az egyik a belső-, a másik a külső sphincter, vagyis záróizom. A belsőt simaizmok alkotják, amelyek akarattól függetlenül, automatikusan elernyednek, amikor a hólyagfal feszülése elér egy küszöbértéket. A külső záróizmot harántcsíkolt izomzat alkotja, amelynek működése akaratlagosan szabályozható. Túlzott hólyagfeszüléskor a külső záróizom akaratunk ellenére is ellazulhat.
A húgycső (urethra)
Ez a vezeték juttatja ki a vizeletet a húgyhólyagból a külvilágba. Férfiak esetében kb. 25 cm, jóval hosszabb, mint a nőknél, ahol kb. 3 cm. Nőknél a húgycső a kismedencében, kivezetése a hüvely előtt található. A férfiaknál a húgycsövet a hólyagból történő kilépése után a prosztata (dülmirigy) veszi körül. Ebben a magasságban csatlakoznak be az ondóhólyagok a vezetékbe, majd a gáton áthaladva jut a hímvesszőbe, ahol teljes hosszában a szivacsos test veszi körül. Végül, a külvilág felé egy apró kiöblösödéssel ér véget.
A vizeletürítés
A hólyagfalból kiinduló ingerek a kismedencében és a gyomor alatt elhelyezkedő pelvikus és hipogasztrikus idegeken keresztül jutnak el az agyba. Utóbbi a záróizmok elernyedését és a hólyagfal összehúzódását serkentő ingerületeket közvetíti. Ez a reflex csak kisgyermekeknél működik spontán, később egy agyi mechanizmus képes szabályozni, sőt egy ideig gátolni is. Akaratlagosan bármikor képesek vagyunk a vizelet ürítésére akár anélkül is, hogy ingerünk lenne.
Szervezetünk és a toxinok
A vese a szervezet számára megfelelő arányban enged át és tart vissza anyagokat. Ezt bizonyítja a következő példa is: a veséből kilépő gyűjtőér, a vesevéna által szállított átszűrt vér kevesebb karbamidot tartalmaz, mint a vesébe salakanyagokban gazdag vért szállító veseartéria vére. A vénás és az artériás vér közötti karbamid- és sótartalom különbség a vizeletbe kerül.
A szűrést biztosító elem a gomolyagos hajszálér-hálózat. A vér a magas nyomású kapillárisba jut, a víz és a vérplazmában oldott különböző anyagok könnyedén jutnak át a kapilláris vékony falán.
A Bowman-tok szintjén a nyomás a kapillárisban uralkodó nyomásszint alá csökken, ezáltal valósul meg a szűrés jellegzetes formája, az ultrafiltráció, ami nemcsak a vér nyomáskülönbségétől, hanem a vérfehérjék által kifejtett ozmotikus hatástól is függ. A vér nyomásával ellentétes irányú ozmotikus nyomás teszi lehetővé, hogy az alapvető és létfontosságú alkotóelemek, például a vérfehérjék, ne juthassanak ki a vérből.
A vérnyomás közvetlenül befolyásolja a termelt vizeletmennyiséget, a magasvérnyomás betegségben szenvedők például több vizeletet ürítenek.
Az ideiglenes vagy primer vizelet sok olyan anyagot tartalmaz, amit a szervezet nem hagyhat veszendőbe menni. A kanyarulatos csatornák területén történik a visszaszívás az ultrafiltráció során termelődött primer vizeletből, s így a vizelettel a vesék által kiszűrt salakanyag-mennyiségnek csak egy részét ürítjük. A vizeleti rendszer által kiszűrt és visszaszívott anyagmennyiségek: szőlőcukor és kálium 99,9%, nátrium 98,5%, húgysav 77%, karbamid 40%. Ez a magyarázata annak, hogy a naponta termelődő 170 liter primer vizeletből valójában csupán másfél liternyit ürítünk. 8. szám
