Irritáció, fájdalom, diszkomfort, gyulladás és vérzés – az aranyérbetegség tünetei sokak számára ismerősen csenghetnek. Az Egyesült Államokban egyes becslések szerint nagyjából minden huszadik felnőttnél, 50 éves kor felett pedig a lakosság felénél fordul elő panaszokat okozó aranyeresség. Mindent egybevetve, a fejlett országokban a felnőtt népesség akár háromnegyede is érintett lehet valamilyen mértékben élete során. Mindez a végbélnyílás körüli párnaszerű vénás fonatok kitágulásának, megduzzadásának és gyulladásának következménye, amely a lábakon létrejövő visszerességhez hasonló. Az aranyeresség kialakulásának alapja egyfelől az örökletes kötőszöveti gyengeségben keresendő, másrészt minden olyan behatásban, amely nyomás alá helyezi az említett vénákat, megnehezítve bennük a vér könnyed áramlását.
Nem véletlen tehát, hogy a nőknél a terhesség során kifejezetten gyakoriak az aranyeres panaszok, hiszen a méhben növekvő magzat a kilenc hónap során egyre nagyobb nyomást fejt ki a környező szövetekre, így a végbéltájéki visszeres hálózatra is. Ugyancsak emiatt említhető a kockázati tényezők között az elhízás, illetve a nagy súlyok mozgatásával járó rendszeres mozgás, legyen szó akár sportolásról, akár nehéz fizikai munkáról. Mindazonáltal, az aranyérbetegség talán legfontosabb kiváltó oka a krónikus székrekedés, egészen pontosan a székelés közbeni intenzív és hosszas erőlködés. A megerőltetés nagy nyomást fejt ki a végbél legalsó szakaszában futó erekre, hozzányomva azokat a végbél záróizmához.
Miért gyakoribb az aranyér időskorban?
Ami az életkor befolyásoló szerepét illeti, az öregedéssel számos olyan folyamat zajlik a szervezetben, amelyek együttesen – akár közvetlenül, akár közvetetten – fokozzák az aranyérbetegség kialakulásának veszélyét. A már említett kötőszöveti gyengeség itt is közrejátszik, hiszen azok a szövetek, amelyek a végbélnyílás körüli vénás fonatokat tartják, a kor előrehaladtával egyre inkább elgyengülhetnek, megnyúlhatnak. Ehhez adódik hozzá az időskorban gyakori mozgáshiány, a test energiaigényének csökkenése, illetve az, hogy egyes krónikus betegségek könnyen súlynövekedéshez, ezáltal túlsúlyhoz, elhízáshoz vezethetnek. Végezetül az öregedéssel a krónikus székrekedés kockázata is emelkedik, ami szintén több forrásból ered.
A normál székelés két nagyon fontos tényezőn alapul: a táplálék megfelelő tempójú áthaladásán a bélrendszerben, valamint a székletürítési reakció létrejöttén, amint a széklet eléri a végbelet. Ha a széklet túl hosszú ideig marad a vastagbélben, úgy túlzottan sok nedvesség szívódhat fel belőle, emiatt keménnyé, nehezen üríthető állagúvá válhat. Az optimális székelési ingerhez pedig nélkülözhetetlen az abban részt vevő idegek és kismedencei izmok egészséges működése. Az öregedés következtében éppen ezek a funkciók sérülhetnek.
Gyakori például, hogy az idős emberek étvágya és szomjúságérzete csökken, így kevesebbet, egyoldalúbban és rendszertelenebbül táplálkoznak, egyszersmind kevesebb folyadékot isznak. A bélmozgató reflexek beindításához viszont szükség van egy bizonyos mennyiségű táplálékra, ezért a csökkent táplálékbevitel – a csökkent folyadékbevitellel karöltve – önmagában is jelentősen fokozza a székrekedés kockázatát, különösen, ha fizikai inaktivitás is társul hozzá. Márpedig ez utóbbi szintén nem ritka időskorban, amikor gyakrabban fordulnak elő bizonyos krónikus betegségek, amelyek akár teljesen gátat szabhatnak az aktív életmódnak. A rendszeresen szedett gyógyszerek mellékhatásai ugyancsak hozzájárulhatnak a székrekedés kialakulásához, beleértve például a vízhajtókat, antikolinerg szereket, fájdalomcsillapítókat, egyes kalcium- és vaspótló táplálékkiegészítőket. A pajzsmirigy csökkent működésétől a Parkinson-kóron át a cukorbetegségig számos kórkép következményeként jelenhet meg a székrekedés, emellett az izomerő csökkenése szintén nehezítheti a normál székletürítést.
Hogyan kezelhetjük az aranyeres panaszokat?
Jól látható tehát, mennyire komplex módon játszik szerepet az életkor rizikófaktorként az aranyérbetegség kialakulásában. Hasonlóképpen a megelőzés terén is összetett szemléletre van szükség. A lehetőségekhez mérten törekedjünk időskorban is fizikai aktivitásunk megőrzésére, valamint a kiegyensúlyozott, rostokban gazdag táplálkozásra és a megfelelő folyadékpótlásra. Mindezek révén testsúlyunkat is az egészséges tartományban tarthatjuk. Igyekezzünk helyes székletürítési rutint követni: ne időzzünk túl hosszasan a vécén, ne nyomkodjuk közben például a telefonunkat, ne olvassunk újságot, és ne is erőlködjünk túl intenzíven, elkerülve ezáltal, hogy túl nagy nyomást fejtsünk ki a vénás párnákra. Mindezeken felül nagyon fontos a krónikus betegségek megfelelő kezelése, az orvos által előírt terápia követése.
Ez is érdekelhet
A már kialakult aranyeres panaszok enyhítésére többféle készítmény is elérhető. Enyhülést hozhatnak a helyi hatású szerek: belső aranyérre elsősorban kúpok, külső aranyérre inkább kenőcsök javasoltak. Kaphatók olyan termékek is, amelyek gyógynövényi összetevők révén csökkentik a tüneteket. Szintén nagyon jó hatású a langyos ülőfürdő, amelyet naponta többször is alkalmazhatunk. Előrehaladott stádiumú vagy nagy fájdalommal járó, trombotizált aranyerességgel mindenképpen javasolt szakembert felkeresni.
5.-es biológiakvíz: hány veséje van egy embernek? – 10 kérdés az emberi testről
