Ahol oldott anyagokkal telített folyadékok mozognak, lerakódások is létrejöhetnek, s a kiülepedő anyagoktól függően különféle kövek is kialakulhatnak. Az emberi test legnagyobb részt folyadékból áll, amelyben különféle ásványi anyagok, és kiülepedésre hajlamos vegyületek találhatók. A folyadékok folyamatos mozgásban vannak, s ha a mozgás sebessége jelentősen eltér az optimálistól, abból általában valamilyen baj lesz. A kövek akkor alakulnak ki, ha a testünkben található folyadékok mozgása lelassul. A kialakuló pangás miatt az oldott anyagok feldúsulnak, nagyobb fajsúlyuknál fogva kiülepednek, lerakódnak, összegyűlnek. Ilyen körülmények között az egy helyre sodródott anyagok között könnyebben létrejönnek azok a kémiai reakciók is, amelyeknek a következménye valamilyen kő. Azaz, ha adottak a körülmények a kövek kialakulása elkerülhetetlen. Néhány kőfajta viszonylag gyakori, míg más kövek csak ritkán jönnek létre, s némelyik kifejezetten egyedinek számít.
Könnyen lehet, hogy a hitelt érdemlően legnagyobb - több mint egykilós bélhólyag - követ, amit emberi szervezetből eltávolítottak, hazánkfia produkálta. (A részletekre is mindjárt sort kerítünk.) Szólnak hírek egy 2008-as Pakisztánban feltárt 620 grammos vesekőről, a Guinness pedig egy 2004-es mumbai esetet tart nyilván, amelyben a kioperált vesekő legnagyobb kiterjedése meghaladta a 13 centimétert.
Fogkő
Az emberi szervezetben előforduló kövek közül minden bizonnyal a fogkő a leggyakoribb. Szinte nincs is olyan ember, akinél a fogkövesedés egyszer az élete során ne indulna meg. A fogakat a nyálból és ételmaradékokból összeálló filmréteg, úgynevezett dentális plakk vonja be. Ha ezt alapos fogmosással nem sikerül eltávolítani, kialakulnak benne olyan kristályos szerkezetek, amelyek igen erősen képesek a fogzománchoz tapadni, és megkövülni. Az elmeszesedett plakk általában viszonylag puha állagú kezdetben, de lassan egyre keményebbé válik. Az ínytől fedve, úgynevezett tasakokban is kialakulhatnak igen kemény, gyakran fekete színű fogkövek. A fogköveket házilag nem lehet eltávolítani, a modern kezelések ultrahangot használnak erre a célra. A fogkővel vigyázni kell, mert a nyomában megjelenős fogínygyulladás a fogak elvesztéséhez vezethet. A fogkő a leggyorsabban a felső őrlőfogak külső felületén, valamint az alsó metszőfogak belső felszínén rakódik le, ott ahol a nagy nyálmirigyek kivezetőcsövei találhatók.
Epekő
Gyakoriságát tekintve az epekő áll a második helyen. Magyarországon minden tizedik - más adatok szerint akár minden hatodik - ember érintett lehet, de a nők mindenképpen kétszer akkora arányban, mint a férfiak, s évente 24 ezer honfitárunk esik át epekő-eltávolító beavatkozáson. Az érintettség az életkor előrehaladásával jelentősen növekszik. A húszas éveiben járó népességen belül az érintettek aránya csak mintegy 2,5 százalék, de a 60-65 évesek esetében már 25 százalék feletti.
Az epekő szoros összefüggésben van az elhízással és az egészségtelen táplálkozással. Az ismétlődő epehólyag-gyulladás, a magas koleszterinszint, a cukorbetegség és a májzsugorodás is elősegíthetik a kőképződést, de az öröklött hajlam is elősegítheti.
A felsorolt indikációkat jól igazolja, hogy az epekövek 60-90 százalékát az úgynevezett koleszterinkövek teszik ki, amelyek javarészt megkeményedett koleszterinből és némi kalciumból állnak. Viszonylag gyakoriak a kisméretű bilirubin- vagy pigmentkövek (6-15 százalék), amelyek kalcium-bilirubinátból és egytizednyi koleszterinből állnak. Az epekövek mérete a homokszemnyitől a galambtojás nagyságig terjed.
Vesekő
A vesekövesség is népbetegségnek számít, hiszen a 40 évnél idősebbek között az érintettek (akinél egyszer megjelent legalább) aránya 4-8 százalék lehet. (Az éves előfordulást mutató adatok itt találhatók.) E kövek több mint 80 százalékának fő alkotóeleme a kalcium, elsősorban kalcium-oxalát, kisebb mértékben kalcium-foszfát. A leggyakoribb kalcium-oxalát kövek kemények és tüskés felszínűek, ezért okoznak könnyen sérülést és vérzést a nyálkahártyán.
Ha a vizeletben túlságosan feldúsul valamelyik oldott összetevő, akkor elkezdődhet a folyadékban a kristályképződés. A mikroszkopikus kristályok rendszerint kimosódnak a vizelettel, de ha az besűrűsödik - például a kevés folyadékbevitel, vagy a nagy meleg miatti gyors folyadékvesztés miatt -, akkor a kristályok könnyebben összekapcsolódhatnak, és kiülepedhetnek. Ha létrejönnek ezek a kőmagok, azokra gyulladásos sejtek, vörösvértestek és baktériumok is tapadhatnak. Ez a konglomerátum összecementálódik és egyre növekszik.
A kiszáradáson túl vesekövet okozhat fertőzés vagy a húgyvezeték elzáródása, több héten át tartó ágyban fekvés vagy inaktivitás, túlzott mennyiségű C- és D-vitamin fogyasztása, a húgysav vérben való felszaporodása, egyes gyógyszerek, bizonyos anyagcserezavarok. A citrát és magnézium hiánya is elősegítik a kőképződést. A megfelelő mennyiségű folyadékfogyasztás és a magas kalcium vagy oxálsav tartalmú élelmiszerek, kávé, kakaó, sóska, spenót, cékla stb. fogyasztásának korlátozása sokat számít a kő kialakulásának megelőzésében.
Hólyagkő
A hólyagkő is hasonlóképpen és hasonló anyagokból alakul ki, mint a vesekő, de a pangás nem a vesékben, hanem a húgyhólyagban alakul ki. Ez bizonyos betegségek esetén bármely korban előfordulhat, de jellemzően idősebb embereknél, különösen férfiaknál találkozni vele, akiknél a megnagyobbodott prosztata idézi elő a pangást. De a cukorbetegség, vagy a hosszú ágyhoz kötöttség is vizeletpangáshoz vezethetnek, ami előkészíti a hólyagkő képződését.
A hólyagkő speciális esete volt az a világritkaságnak számító eset, amelynek során a debreceni Kenézy Kórházban egy középkorú férfi hasából egy több mint egykilós bélhólyagkövet operáltak ki 2009-ben. A strucctojás méretű és küllemű képződmény a véletlenek különös egybeesése miatt alakulhatott ki. A páciens hólyagját évekkel korábban eltávolították, és a vékonybeléből alakítottak ki hólyagot. Ebben növekedett rekordméretűre a kő, amely érdekes módon nem okozott komoly panaszokat, de idővel bizonyosan elzárta volna a vizelet útját, ami a vesék elhalásához vezethetett volna.
Mandulakő
A mandulakő is viszonylag gyakori, a lakosság mintegy 8 százalékát érinti. E kövek a mandulákon fehér pontok formájában jelennek meg. A mandula felszíne nem egyenletes, s a rajta lévő kis mélyedések képesek csapdába ejteni az ételmaradékokat és baktériumokat, amelyeket a nyál összecementál. Aki súlyosabb, a szerv hegesedését okozó mandulagyulladáson esett át nagyobb eséllyel számíthat e kövek kialakulására. Illetve egyes szájszárazságot okozó gyógyszerek is elősegíthetik a probléma megjelenését, amelyet nyelési nehézségek, fájdalom és a lebomló anyag miatt rossz lehelet jellemez. A kövek megelőzése és részben eltávolítása is megfelelő szájhigiéné segítségével megoldható.
Egyéb kövek
Kövek a leggyakoribb és legismertebb előfordulások mellett váratlan helyeken is megjelenhetnek. Bár ezek előfordulása elég ritka. Így vannak kövek, amelyek a nyálcsatornát és vannak, amelyek a könnycsatornákat zárják el, sőt e folyadékokat előállító mirigyek belsejében is képződhetnek kövek. De találtak már követ az orrban is. Azaz minden olyan helyen kialakulhatnak kövek, ahol oldott anyagokat tartalmazó folyadékok fordulnak elő a szervezetben. De általában véve a megelőzésük mindig azzal oldható meg a leghatékonyabban, ha megfelelő mennyiségű folyadékot fogyasztunk, amely nehezebbé teszi a kőmagok kiülepedését, majd azoknak a kémiai kapcsolatoknak a kialakulását (például a kalcium és az oxálsav vízben oldhatatlan kalcium-oxalátot eredményező reakcióját), amelyek a kőképződés alapját jelentik.