Találkozás a sebészeten
Gyermekkori ismerősömmel, a most 73 éves M. János bácsival húsz év után beteglátogatóban, egy vidéki kórház sebészeti osztályán véletlenül találkoztam. Ahogy megláttam bekötözött lábbal, azt hittem, valami könnyebb balesetet szenvedett. Sajnos, a helyzete ennél rosszabb: cukorbetegség szövődményeként csonkolni kellett a lábát, mert ha nem teszik, a megindult üszkösödési, elhalási folyamat hamar tragédiához vezethetett volna.
Szerencsére csak a nagylábujjától kellett megválnia: az orvosai remélik, azzal biztatják, hogy megfelelő elővigyázatossággal talán ezzel megállítható lesz a folyamat, és a lába többi részét, a járóképességét meg tudják majd őrizni. Kérésemre felidézte, hogyan jutott el idáig.
A cukorbeteg nem is beteg igazán?
János bácsi egy kis faluban él, ahol a betegségekkel még ma is meglehetősen furcsa viszonyban vannak az emberek: általában csak azt tekintik betegnek, akin a baja látható is: gyenge, sovány, erőtlen, mozgásában korlátozott vagy súlyos műtéten esik át. "Na, ha hazamegyek, csonkolt lábbal, most majd elhiszik, hogy gond van" - mondta kesernyésen.
Az ő egészségével sokáig semmi baj nem volt, de a felesége miatt alaposan átélték ezt a tudatlanságból fakadó falusi nemtörődömséget. Az asszony ugyanis szintén cukorbeteg volt, de mivel a betegsége nem járt látványos rosszullétekkel, látszólag teljesen egészséges, piros arcú, testes, munkabíró maradt, és "csak" az orvos utasításait kellett betartania, étrendjére vigyázni, így a család, a környezet nem is vette ezt az egészet olyan komolyan.
5.-es biológiakvíz: hány veséje van egy embernek? – 10 kérdés az emberi testről
Persze, a mama diétázik, de hát azért a család még ehet "rendesen", az ünnepeken csak meg kell azt a szokásos két-háromféle süteményt sütni, ha terem a szőlő, le kell szedni, a bor sem pimpósodhat meg a pincében, ha már van. Lakodalmakra, disznótorokra is meghívták továbbra is, kínálgatták, kifogást nem fogadtak el, hiszen "egy-egy napra igazán kivételt tehet"... Annyira nem figyeltek oda, hogy sokáig eszébe sem jutott senkinek, hogy nemcsak a feleséggel, hanem a férjjel is baj lehet: csak jóval később derült ki, hogy nála is kialakult a cukorbetegség.
A 2-es típusú diabétesz, különösen, ha időben felismerik, gyógyszerekkel, életmód-változtatással, helyes étrenddel, a szükséges elővigyázatossági intézkedésekkel jól karban tartható. János bácsiékkal azonban nem így történt, hanem a be nem tartott diéta, a hiányosan kezelt cukorbaj megbosszulta magát, a feleségének látásromlása, veseproblémái következtek be, neki magának meg a lábaival gyűlt meg a baja.
A kis bajból lesz a nagy
Ha valaki gazdálkodik, állatokat tart, földet művel, sok fizikai munkát végez, annak a végtagjai a legkülönfélébb apróbb sérüléseknek vannak kitéve. A lábát kidörzsölheti a csizma, a cipő, gyakran alakul ki bőrkeményedés, tyúkszem, bütyök, egyéb elváltozás a lábfején, a kis balesetekről, külső behatásokról nem is beszélve. Ha a lábfej beleizzad a zárt lábbelibe vagy a műszálas zokniba, megnő a körömgomba veszélye is, mivel a nedves közeget nagyon kedveli a körömgomba, amely többnyire az ujjak közötti finom bőrön okoz hámsérülést. Ezek általában nem drámai problémák, de cukorbetegek esetében a perifériás erek károsodása miatti nehézkes sebgyógyulás és a megnövekedett fertőzésveszély miatt a legkisebb sérülés is igen nagy bajt okozhat.
János bácsi lábán a nagylábujj körmének beszakadása, a körömágy begyulladása vezetett oda, hogy az elfertőződött, nem gyógyuló seb, a vérmérgezés miatt lábujj-amputáció vált szükségessé. Ő is egyike lett tehát annak a több ezer hazai betegnek, akik esetében csonkolásos műtétre került sor a cukorbetegség szövődményeként kialakuló betegség miatt. Most már - sajnos, csak utólag - azzal is tisztában van, hogy a műtét jó eséllyel elkerülhető lett volna.
Mit tehet a veszélyeztetett beteg?
A cukorbetegek néhány óvintézkedés szem előtt tartásával nagyon sokat tehetnek a súlyos következmények, köztük a lábamputáció elkerüléséért. A gondos, rendszeres szakorvosi vizsgálat feltárhatja a neuropáthia előfordulását, jelzi a "neuralgikus pontokat". Lába egészségére mindenkinek érdemes odafigyelni, de a cukorbetegekre ez sokszorosan igaz.
Néhány alapvető jó tanács: kényelmes, méretüknek megfelelő cipőt, puha, vastag, pamut zoknit viseljenek, ügyeljenek a talpbélés gyűrődésmentességére is. A lábápolás rendkívül fontos, nemcsak a napi tisztálkodás, a kíméletes, alapos szárítás, hanem a szakszerű, lehetőleg orvosi pedikűr is. Ha netán már a neuropáthiás folyamat károsította az érzékelést, akkor különösen fontos, hogy a beteg naponta megnézze a lábát (vagy, ha saját magának nem tudja, egy családtaggal megnézesse), nincs-e rajta valamilyen seb, hámsérülés, kidörzsölődés, bőrkeményedés. Ha valami ilyet talál, jelezze a szakorvosának vagy keresse fel a diabéteszes láb szindrómára szakosodott szakrendelést.
A cukorbetegek esetében gyakori bőr- és körömgombás fertőzés gyógyítása is orvosi feladat. Mindent meg kell tenni a sérülések, elváltozások elkerüléséért, de ha megtörténik, a legkisebb sérülést is nagyon komolyan kell venni, minden esetben szakszerű, steril, gondos ellátást igényel. Szükség lehet speciális betétre vagy gyógycipőre is.
Orvosi szemmel: a diabéteszes láb
A magyar lakosság mintegy öt százaléka, azaz fél millió ember cukorbeteg, de feltételezhetően közel ugyanennyien vannak, akik nem is tudnak a betegségükről.
Magyarországon évente 3-4000 lábamputációra kerül sor a cukorbetegség szövődményeként kialakuló úgynevezett diabeteszes láb miatt. Ennek hátterében a neuropathia diabetica, a kóros anyagcsere folyamatok miatt jelentkező idegrendszeri károsodás áll, amely érintheti a mozgásrendszeri működést, de károsíthatja a szív-érrendszeri, gyomor-bélrendszeri és a szexuális funkciókat is.
A neuropáthiás betegek az idegrendszeri károsodás miatt kevésbé érzékelik a fájdalmat, így nem vesznek tudomást a végtagot érő sérülésekről. Emellett nem veszik észre a lábukon megjelenő fekélyeket sem, melyek további fertőzéseket okozhatnak. Az orvos és a beteg folyamatos együttműködése, a pontos diagnózis, a célzott, gyógyszeres oki kezelés alkalmazása mellett a betegképzés javíthat a helyzeten.
Ez is érdekelhet
A neuropáthiás szövődmények kockázata a szénhidrát anyagcsere rendezésével, a cukorszint beállításával mérsékelhető, és fontos a további érrendszeri rizikófaktorok, mint a magas vérnyomás, magas vérzsírszint kezelése, az alkoholfogyasztás és a dohányzás kiküszöbölése is. Mindezzel a több ezer lábamputáció mintegy 85 százaléka elkerülhető lenne - ismertette dr. Kempler Péter (Semmelweis Egyetem I. Belgyógyászati Klinika) és dr. Jermendy György (Bajcsy-Zsilinszky Kórház, III. Belgyógyászati Osztály) egy sajtótájékoztatón.
