A szív mellkasunk középső, baloldali részén helyezkedik el: a rekeszizmon fekszik, és a tüdő két lebenye öleli körbe. Súlya nőknél 250-300, férfiaknál 300-350 gramm, de kóros esetben akár az 1 kilogrammot is elérheti. Percenként 60-80-szor húzódik össze, és minden percben 5 liter vért juttat a testünkbe. Egy emberélet alatt nagyjából 2,5 milliárdszor dobban a szívünk anélkül, hogy ezt akaratlagosan irányítanánk. Nélküle az élet elképzelhetetlen, ezért minden szervünknél jobban kell vigyáznunk rá.
A szervezet motorja
Szívünk nagyon izmos, üreges szerv, amely két szívfélből és négy rekeszből áll. Jobb és bal oldalán is egy-egy pitvar és kamra gondoskodik a vérkeringés fenntartásáról. Ha egy pályaudvarhoz hasonlítanánk, akkor a jobb az érkezési, a bal az indulási oldal. A szerveink, szöveteink által elhasznált, oxigénszegény vér a jobb pitvarba érkezik, majd a jobb kamrán át a tüdőbe jut, ahol felveszi az élethez szükséges oxigént és leadja a felesleges szén-dioxidot. Ez a kisvérkör. A tüdőből ezután a friss, oxigéndús vér a bal pitvarba, majd a bal kamrába kerül, és a főverőéren át szívünk szétpumpálja a szervezet minden részébe - ez pedig a nagyvérkör. A pitvarokat és a kamrákat a szívbillentyűk választják el egymástól, ezek ütemesen nyíló-záró szelepekként biztosítják a vér megfelelő irányú áramlását.
Hogy szívünk ritmikus összehúzódásai elinduljanak, a jobb pitvarban lévő szinuszcsomóra van szükség. Ez az egész szívműködés fő vezérlőegysége. Innen indul el az ingerület, amely munkára készteti a pitvarokat és a kamrákat. A szívciklus első fázisa az összehúzódás (szisztolé), a második fázis pedig az elernyedés (diasztolé). Amikor megmérjük a vérnyomásunkat, akkor az első érték a szívizom összehúzódásakor, a második pedig az elernyedésekor mért nyomást jelzi. Értéke sok tényezőtől függ: testhelyzetünktől, testsúlyunktól, a hőmérséklettől, a páratartalomtól, a lelki állapotunktól és az életkorunktól is. A kamaszkortól jellemző 100-120 Hgmm-es érték az ötvenes éveink végére általában felmegy 140-150-re, idős korban pedig rendszerint újra lecsökken.
A leggyakoribb szívbetegségek
A szívelégtelenség az egyik vezető halálok a világ minden táján, így Magyarországon is. Sokféle zavar keletkezhet a szívünk működésében, de a legtöbb az elégtelen vérellátás miatt következik be. A szívet koszorúerek sűrű hálózata veszi körül, ezek látják el a testünk motorját tápanyaggal és oxigénnel. Ha nem tudnak elég vért szállítani a szívhez, a szív pumpafunkciója gyengül, és ő sem tud elegendő vért juttatni testünk különböző részeibe, ami további betegségekhez vezethet. Ha valamelyik koszorúér teljesen elzáródik és nem képes táplálni a szívet, akkor a szívizom egy-egy területe visszafordíthatatlanul károsodhat, ez a szívizom-infarktus.
5.-es biológiakvíz: hány veséje van egy embernek? – 10 kérdés az emberi testről
A leggyakoribb probléma a koszorúerek elzsírosodása, majd elmeszesedése. Ha a vérben tartósan rossz irányba tolódik el a vérzsírok mennyisége, akkor lerakódik az erek falán. Az erek így veszítenek a rugalmasságukból és összeszűkülnek. Érszűkületet okozhat a dohányzás, az elhízás - főleg a hasi típusú -, a mozgásszegény életmód, a cukorbetegség, a tartósan magas vérnyomás, a magas koleszterinszint, a stressz, de örökletes tényezők is szerepet játszhatnak a kialakulásában.
Ha szívünk nem működik jól, fáradékonyak leszünk és fulladhatunk, mert nem jut elég vér az izmainkhoz és a tüdőnkhöz. A víz is felszaporodhat testünk különböző részein: megduzzadhat a bokánk, az alsó lábszárunk, de akár a tüdőnkben, a hasunkban vagy testszerte is kialakulhat vizesedés, mivel a szívüregekben és a visszerekben megnövekedett nyomás a szövetek közé préseli a folyadékot.
Szívünk állapotát általában EKG-val, mellkasröntgennel, szívultrahanggal és laborvizsgálatokkal ellenőrzik, de bizonyos esetekben a koszorúerek kontrasztanyagos röntgenvizsgálatára, mágnesesrezonancia-vizsgálatra (MRI) és egyéb diagnosztikai eljárásokra is szükség lehet.
A szívbetegségeket így kerülhetjük el
A gyógyszeres kezelés mellett ma már különböző, bőr alá beültethető műszerek is segítenek javítani a szívbetegek életminőségén, és életmentő szerepük is lehet. Az úgynevezett biventicularis pacemakerrel végzett reszinkronizációs terápia (CRT) során a bőr alá egy olyan ritmusszabályozó készüléket ültetnek be, amely a szív mindkét kamráját ingerli, ezáltal rendezettebbé teszi a meggyengült szív összehúzódásait, és véd a szabálytalan szívritmus okozta hirtelen halállal szemben. Az implantálható cardioverter-defibrillátor (ICD) beültetésével megelőzhető a hirtelen szívhalál. A beültetett műszer ugyanis folyamatosan figyeli a szív működését, és ha életveszélyes, gyors szívritmuszavart észlel, rövid és gyors szívingerléssel vagy elektromos sokk leadásával (defibrillálással) megszünteti azt, tehát újraélesztést végez. A szívbillentyű betegségeit pedig a legtöbb esetben műtéttel korrigálni lehet.
A legjobb út azonban a megelőzés. Ha nem dohányzunk, alkoholt csak mértékkel fogyasztunk, eleget mozgunk, egészségesen táplálkozunk, nem hízunk el, és kerüljük a tartós lelki megterhelést, azzal rengeteget tehetünk életünk motorjának egészségéért.
A cikket dr. Breyer Helga belgyógyász lektorálta.
Ez is érdekelhet
A cikk a Nők Lapja Egészség 2018. augusztus-szeptemberi számában jelent meg.
Legjobban: