Vasat csupán kis mennyiségben tartalmaz az emberi szervezet, emiatt nyomelemként beszélhetünk róla. Funkciója azonban annál fontosabb, hiszen nélkülözhetetlen szerepet tölt be a többi között a szív- és vázizomzatunk, egyes enzimek, valamint az immunrendszer működésében egyaránt, akárcsak a gyermekek egészséges fizikai és szellemi fejlődésében. Mindazonáltal testünk a teljes vaskészletének zömét, mintegy háromnegyed részét a vérképzésben, illetve az oxigénnek a szervekbe, szövetekbe történő szállításában használja. Vashiány esetén ezek a funkciók mind zavart szenvednek, ennél fogva a vashiányos állapot a szervezet egészére kihat. A probléma pedig bárkinél előfordulhat, olyannyira, hogy világszerte a vashiány a leggyakoribb tápanyaghiány.
Mi okozhat vashiányt?
A lehetséges kiváltó okok köre széles, és egyszerűbb tényezőktől egészen egyes krónikus betegségekig terjed. A vas esszenciális nyomelem, ami azt jelenti, hogy létfontosságú, ám a szervezetünk nem képes azt előállítani, így a táplálkozás révén juthatunk hozzá. Egészséges felnőttek számára a napi ajánlott vasbevitel 14 milligramm, pontosabban férfiak és a már nem menstruáló nők számára 8, termékeny korú nők esetében pedig 18 milligramm naponta. Fontos hangsúlyozni, hogy ezek csupán a beviteli értékek, mivel az élelmiszerekkel bevitt vasnak csupán mintegy 10 százaléka tud felszívódni. Ebből a szempontból az állati eredetű vasforrások előnyösebbek a növényieknél. Tartósan kiegyensúlyozatlan, vasban szegény étrend előidézhet tehát vashiányos állapotot, e kockázat pedig valamelyest magasabb a vegetáriánus vagy vegán diétát követők esetében.
Testünk a vasat képes elraktározni és újrahasznosítani, így nagyobb mértékű veszteség csak jelentős vérzés következtében léphet fel. Nők esetében ilyen tényező lehet a különösen erős menstruációs vérzés, míg általánosságban a rendszeres véradás, de akár a gyakori orrvérzés, továbbá a rendszeres vérzéssel járó krónikus állapotok, például gyomorfekély, valamint vastagbélpolipok és -daganatok is okozhatnak problémát. Állhat a vashiány hátterében fokozott vasszükséglet is, például a gyors testi fejlődés idején (csecsemőknél és serdülőkorban), a várandós és szoptató nőknél, valamint a versenyszerűen sportolók esetében. Felszívódási zavarok következtében szintén kialakulhat vashiány, amit okozhat például Crohn-betegség vagy fekélyes vastagbélgyulladás, illetve cöliákia , azaz gluténérzékenység.
Tünetek, amelyek vashiányra figyelmeztetnek
5.-es biológiakvíz: hány veséje van egy embernek? – 10 kérdés az emberi testről
A szervezet egy ideig képes kompenzálni a valós igényeitől elmaradó vasbevitelt, ahogy azonban a vasraktárak fokozatosan kiürülnek, fizikailag és mentálisan is érzékelhetővé válik a probléma. A tünetek nem kifejezetten jellegzetesek, hiszen egyéb okokhoz is társulhatnak, ezért előfordulhat, hogy akár hónapok telnek el, mire az érintettek a panaszaikkal orvoshoz fordulnak. Vashiányra - és akár vashiányos vérszegénységre - figyelmeztethet a fáradékonyság és gyengeség, csökkent terhelhetőség, koncentrálási nehézség, fejfájás, szédülés, sápadtság, illetve szapora pulzus és szívritmuszavarok . Súlyosbodó hiány esetén előfordulhatnak nyelési nehézségek, afták, törékennyé válhatnak a körmök, valamint erős hajhullás is jelentkezhet.
Gyanú esetén érdemes felkeresni a háziorvosunkat. Vérből végzett laborvizsgálatok segítségével felmérhető a szervezet vaskészlete, így fény derülhet a hiányállapotra és az anémiára, továbbá megkezdődhet a háttérben megbúvó kiváltó okok felkutatása. A terápia részint a megfelelő vaspótlásra, részint pedig - amennyiben fennáll ilyen - a hiányért felelős krónikus betegség kezelésére irányul. A vaspótlás jellemzően szájon át szedhető készítményekkel történik, nagyon súlyos vérszegénység esetén viszont intravénás vaspótlás is szóba jöhet.
Ez is érdekelhet
Fontos hozzátenni, hogy a kezelés rendszerint igen hosszú időt vesz igénybe, hiszen hónapokig is eltarthat, mire sikerül kellőképpen feltölteni a szervezet kiürült vasraktárait. Érdemes tehát már az első gyanús jeleknél orvoshoz fordulni, hogy minél koraibb stádiumban felfedezhessük az esetleges hiányállapotot, egyszerűbbé téve annak kezelését.
