Ha a bőrön vagy a nyálkahártyán valamilyen külső, mechanikus behatásra seb, sérülés keletkezik, akkor a szervezetünk megpróbálja begyógyítani azokat, a hegesedés pedig ennek a sebgyógyulási folyamatnak a része. A heg rugalmatlanabb, keményebb, sérülékenyebb az eredeti bőrnél, és nem tartalmazza a bőr szokásos elemeit, tehát nincs benne verejtékmirigy, faggyúmirigy, szőrtüsző és pigmentsejt. Attól függően alakul ki, hogy mennyire ideális a seb helyzete. Befolyásoló tényező, hogy sérülés vagy műtét okozta-e a sebet, illetve, hogy hogyan történt a sebellátás.
Ideális esetben a sebszélek feszülésmentesen összeérnek és nincsenek rajta nagy öltések, amelyek további szövetkárosodást okoznának, így egy alig látható heg alakulhat ki. Szinte nyom nélkül gyógyulnak a bőr felsőbb rétegét érintő horzsolások és karcolások, a kisebb – legfeljebb 1 centiméteres – vágások, valamint az elsőfokú vagy a kettő A típusú égési sérülések is. Többnyire zavartalan sebgyógyulás után kis heget hagynak a vágott és metszett sebek, így a műtéti vágások is.
Ha azonban bármilyen zavaró tényező fellép a sebgyógyulási folyamat során – például sebfeszülés, sebfertőződés, erős UV-sugárzás vagy mechanikus behatás –, akkor a nem kóros hegek is egy kicsit feltűnőbbek, erősebben pigmentáltak lehetnek, illetve megnagyobbodhatnak, így esztétikailag zavaróak lehetnek. Ezek azonban általában nem befolyásolják negatívan az életminőséget – magyarázta dr. Seffer András Gergely , a Budai Egészségközpont (BEK) plasztikai és kézsebésze.
Mik azok a kóros hegek?
Ha a heg sérül, sokkal nehezebben regenerálódik, mint a bőrszövet. Amennyiben nem megfelelően gyógyul a seb, kóros hegek is kialakulhatnak: a hegszövet túlburjánzhat, a seb helyén pedig úgynevezett hipertrófiás vagy keloidos, kiterjedtebb heg maradhat. Rendellenes sebgyógyuláshoz vezethetnek a mélyebb, erősen vérző, szúrt, harapott, roncsolt szélű, szennyezett és szövethiányos sebek, valamint az égési sérülések is.
A hipertrófiás hegek jellemzően picit kiszélesedettek vagy enyhén megvastagodottak. Keloidos heg esetében már túlzott hegburjánzásról beszélünk, amely egy jóindulatú daganathoz hasonlóan az eredeti seb körvonalait túllépő, elődomborodó, néha karfiolszerű heg. Ez minden traumától – például UV-sugárzás, otthoni kezelési kísérlet, újabb sérülés hatására – egyre nagyobb lesz és egyre több problémát okoz. Bizonyos testrészek egyébként hajlamosabbak a keloidképződésre – például a szegycsont feletti sebeknél gyakrabban alakul ki, mint a test többi részén.
Milyen panaszokat okozhatnak a hegek?
Egy esztétikailag zavaró heg igencsak megterhelő lehet pszichésen, ha jól látható helyen van. A kóros hegképződés pedig fájdalmat is okozhat, a környező szövetek húzódásával járhat, ha pedig ízület környékén van, akkor akár az ízület mozgáskorlátozottságához is vezethet. Extrém esetben rosszindulatú elváltozás (hegkarcinoma) is kialakulhat, ha tehát egy seb vagy heg sokáig nem gyógyul, vagy a közepén sokáig nyitott seb van, akkor mindenképpen szövettani vizsgálatot kell végezni a rosszindulatú elváltozások lehetőségének kiszűrésére.
5.-es biológiakvíz: hány veséje van egy embernek? – 10 kérdés az emberi testről
„A panaszok nagyon eltérőek, és az is teljesen egyedi, hogy milyen heget találnak zavarónak az emberek. Valaki egy arcon lévő, 3 milliméteres heget is elviselhetetlennek tart, és van olyan páciens is, aki a hátán lévő 30 centis hipertrófiás heggel együtt tud élni, de a közepén lévő 2-3 centiméteres, évek óta nem gyógyuló seb már zavarja” – mesélte a szakember.
Fontos, hogy ha picit is zavaró a heg, vagy bármilyen panaszt okoz, mindenképp forduljunk vele plasztikai sebész szakemberhez, hogy tudjuk, milyen heggel állunk szemben, és az hogyan kezelhető. Merjünk kérdezni, hiszen lehet, hogy fel sem merül bennünk, hogy lehetne segíteni a problémán! Ha valami miatt bizonytalanok vagyunk a diagnózisban, akkor kérjük ki több szakember véleményét is! A másik nagyon fontos dolog pedig, hogy vegyünk részt rendszeresen bőrgyógyászati szűrővizsgálaton, mert a korai diagnózis életet menthet” – tanácsolta dr. Seffer András Gergely.
Hogyan kezelhetők, korrigálhatók a hegek?
A hegkezelési eljárásokon belül megkülönböztetünk nem invazív és invazív terápiákat. Előbbi azt jelenti, hogy nem történik semmilyen bőrön történő behatolás. Ide tartoznak a krémes és szilikontapaszos kezelések, a fizioterápia, valamint a hegmasszázs is.
Az invazív (amikor valamilyen behatolás történik a bőrbe) kezeléseken belül vannak műtéti (pl. hegplasztika) és nem műtéti technikák, mint például a kóros hegeknél alkalmazott injekciós kezelések, vagy az eszközös – lézerrel, plazmaeszközzel, villanófénnyel vagy rádiófrekvenciás mikrotűvel történő – kezelések. „A heg típusától függ, hogy melyik eljárás alkalmazása javasolt, a megfelelő UV-védelem azonban minden esetben kiemelten fontos” – hangsúlyozta a szakorvos.
A hegkorrekciós kezelés kockázatai és eredményei
Minden invazív beavatkozásnak van valamilyen kockázata, amelyet az orvos és a páciens közösen mérlegel a tanácsadáskor, ám a kóros hegeket mindenképpen kezelni kell. Az esztétikai hegek esetében pedig azt kell eldönteni, hogy egy szépen begyógyult sebnél a kevésbé látható, nem kóros heget valóban érdemes-e kimetszeni, illetve milyen terápiát alkalmazzanak rá. „Ezt alaposan át kell gondolni, mivel egy egészséges páciensnél is előfordulhat, hogy kóros heg alakul ki az új hegből, vagy egy újabb műtét következtében sebgyógyulási zavar lép fel. Ezek is kezelhetők természetesen, de ha nem muszáj, nem érdemes kockáztatni” – magyarázta a szakértő.
A hegeket teljesen eltüntetni általában nem lehet – ezért ez nem is garantálható –, de nagyon sokat lehet javítani az esztétikai állapoton. Felszínes sérüléseknél előfordulhat, hogy pigmentációs zavarok alakulnak ki, amelyek szintén szépen korrigálhatók hegterápiával. Az, hogy mikor látszódik az eredmény, a beavatkozás típusától is függ.
Műtétnél a hegkimetszés azonnal látszik, ezután a friss seb nyomát lehet látni, amely aztán meggyógyul, majd egy vékony, alig látható, nem zavaró heg alakul ki. Műtét után a sebgyógyulási idő ideális esetben 2 hét. Arcon lévő heg esetében ez lehet rövidebb idő; vastag, nagyobb feszülésnek kitett bőrfelületen viszont akár 3 hét is. Keloidos hegnél az injekciós kezelést körülbelül havonta kell ismételni, a hegtől és az egyéntől függően 3-6 alkalommal. Ilyenkor is hónapról hónapra látható a változás, de ez egy hosszabb távú, fél-egyéves terápia. Egy heg körülbelül 1 évig „érik”, addig javul a színe, az állaga és a vastagsága, utána viszont már jellemzően nem változik.
Az ajánlott kontrollvizsgálat személyre szabott, hiszen szituáció- és egyénfüggő, hogy kinek milyen jellegű utógondozásra van szüksége, illetve szüksége van-e rá egyáltalán. A hegeknél a kezelés után általában 1-3 hónappal kell ellenőrizni a gyógyulási folyamatot, a heg fejlődését, de olyan is előfordul, hogy a hegkezelés után annyira elégedett a páciens, hogy kontrollra már nem is megy vissza. Egy év elteltével már egyáltalán nem igényel kontrollt a heg, ha szépen kifakul, csak panasz vagy igény esetén” – tette hozzá a szakember.
