Sokan a piszokkal és a nem megfelelő higiéniával társítják a tetveket, pedig bárki elkaphatja a fertőzést, függetlenül attól, hogy mikor mosott hajat utoljára. Az emberen élősködő vérszívó tetvek az egész világon elterjedtek, és 20-25 évente tapasztalhatóak nagyobb járványok. Elsősorban a zárt gyermekközösségeket érinti, főleg az óvodáskorúakat és az alsó tagozatosokat.
A rovarok közé tartózó fejtetű okozza a fertőző betegséget, amely általában a szőrrel fedett testfelszíneken fordul elő. Leggyakrabban a hajas fejbőrön észleljük kialakulását. A szemöldök, szempilla, szakáll, bajusz, illetve nemi szőrzet csak ritkán érintett. Bármely életkorban előfordulhat, de leggyakrabban kisgyermekeken észlelhető. Hajlamosító tényező lehet még az érzékeny ekcémás bőr, a legyengült immunrendszer és a hosszú haj.
A fejtetű egy körülbelül 2-4 milliméter nagyságú élősködő, amely vérrel táplálkozik. A fejtetű sárgásfehér vagy szürke színű. Színét képes változtatni, a haj színéhez hasonlóvá válhat, így sokszor nehéz észrevenni. Lábai kapaszkodásra termettek, és nagyon szívós élőlény. Naponta 6-10-szer is eszik, és nyála véralvadásgátló anyagot tartalmaz, amely allergiás reakciót okoz bennünk, ezért viszket annyira a fejbőr. A fül mögötti területet-tarkótájékot szereti a legjobban, itt érdemes keresni a jellegzetes piros, tűhegynyi csípés-, illetve vakarásnyomokat.
A hajba kerülő felnőtt nőstény általában addig tartózkodik a fejen, amíg le nem rakja a petéit. (Ugrani nem tudnak a tetvek, de átmászni igen, ezért kapják el gyakrabban gyerekek, akik közt sűrűbb a testkontaktus). A peték, a hírhedt ezüstszínű serkék a hajszálra tapadnak a fejbőr közelében, ha távolabb vannak, akkor már üres "burkok" csak, amelyből kikeltek a lárvák. A lárvák egy hét alatt fejlődnek ki a serkékből. Újabb 7-10 nap után képessé válnak petéket rakni: 2-4 hetes életük során átlagosan 100-at. A petéket (serkéket) cementszerű anyaggal rögzítik a hajszálakhoz. A fertőzést követő első hónap végére egyetlen nőstény ivadékainak száma körülbelül 100, a második hónap végére viszont akár több ezer is lehet, ha nem állítjuk meg a folyamatot.
Az egész család tetves lehet
A fejtetű csak embereket képes megfertőzni. Egyik emberről a másikra közvetlenül a fej-fej kapcsolat révén jut át, de nem ritka az átvitel hajjal és fejbőrrel érintkező tárgyakkal (sapkával, kalappal, fésűvel, hajgumival, hajcsattal, párnával, plüss gyerekjátékkal) sem. Ha tehát van fertőzött a családban, akkor ki kell mosni a textíliákat minimum 60 Celsius-fokon. Ami nem mosható ilyen magas hőmérsékleten, egy zárható nejlonzsákba kell tenni egy hétre, hogy a tetvek megfulladjanak vagy éhen pusztuljanak.
Amennyiben igazolódik a gyanú, ma már nincs szükség olyan drasztikus módszerekre, hajvágásra, erős rovarirtókra, mint régen. Az élősködők kétlépcsős kezeléssel biztosan elpusztíthatóak. A kezelés tetűellenes oldatok vagy gélek alkalmazásából áll. Több ilyen készítmény kapható a gyógyszertárakban recept nélkül is, melynek hatóanyaga piretrin, permetrin és malothion. A kezelés során elpusztult tetvek és a serkék eltávolítását sűrű fogú fésűvel hajtincsenként érdemes körültekintően elvégezni. A tetvességellenes szerek használatával párhuzamosan a fésűk fertőtlenítéséről sem szabad elfelejtkezni.
Megelőzés
A gyerekekkel meg kell beszélni, hogy az iskolában, óvodában nem szabad más fésűjét, hajcsatját, sapkáját, sálját, kabátját, törülközőjét használni. A hosszú hajú gyerekek haját érdemes befonni. Tapasztalat, hogy az egészen rövidre vágott hajú kisfiúk hajába nem költözik rovar. A közösségbe járó gyerekek fejét rendszeresen ellenőrizni kell. Nem könnyű megkülönböztetni a serkéket a korpától, de míg utóbbi könnyen kijön a hajból, a serke csak sűrű fogú fésűvel távolítható el, akkor sem könnyen.
Megelőzni nem egyszerű a fertőzést, de nem is reménytelen vállalkozás. A teafa- és a rozmaringolaj például természetes tetűriasztó, samponba keverve moshatunk ezekkel hajat. Speciális megelőző készítményekre, riasztó spraykre akkor van szükség, ha a közösségben vannak új fertőzések.