Csakis a túlsúlyosak lehetnek cukorbetegek
Az egyik legelterjedtebb tévhit a 2-es típusú cukorbetegség kapcsán, hogy a diabétesszel küzdők mind súlyfelesleggel küzdenek. Való igaz, hogy a betegség rizikóját igencsak megnöveli a túlsúly, ám ez még nem jelenti, hogy a normál BMI-vel rendelkezők - esetleg a sovány kategóriába tartozók - nem szenvedhetnek cukorbetegségben. Statisztikák szerint ugyanis a betegek körülbelül 10-20 százalékánál nincs súlyfelesleg - nem beszélve a prediabéteszről, ahol még nagyobb számban találni megfelelő testtömeggel rendelkezőket. Ennek oka, hogy a cukorbetegség rizikóját nem csupán a túlsúly növeli meg, hanem a mozgáshiány, az egészségtelen étrend, az alváshiány és a genetikai tényezők is. Ráadásul előfordulhat, hogy az illetőn nem látszik a plusz zsírréteg, de belső szervei körül már lerakódott (ezek a zsigeri zsírok), ami ugyancsak rizikótényezőnek számít.
Minden cukorbetegnek inzulinra van szüksége
Amennyiben valaki megkapja a diagnózist, miszerint cukorbetegséggel küzd, egyből a mindennapi injekciózást látja maga előtt. Pedig a 2-es típusú cukorbetegség alapkezelése a diéta, a mozgás és a hozzáadott gyógyszeres terápia, amely elsősorban tablettás kezelést jelent. Előfordulhat, hogy a felfedezéskor észlelt nagyon magas vércukorértékek és felborult anyagcsere-állapot miatt először inzulint kap a 2-es típusú cukorbeteg, a cukorháztartás normalizálása után azonban, helyesen tartott diéta és megfelelő napi mozgástevékenység mellett az inzulin fokozatosan elhagyható, és helyette "csak" tablettás és/vagy nem inzulintípusú injekciós kezelés is elégséges lehet a normális anyagcserehelyzet biztosításához.
A gyógyszeres/inzulinos kezelés élethosszig tart
Sajnos a tudomány jelenlegi állása szerint a cukorbetegség nem gyógyítható, viszont megfelelő terápiával kitűnően egyensúlyban tartható, ha korán felismerik. Ez azt is jelenti, hogy ha valaki a felfedezéstől kezdve pontosan betartja az előírt, személyre szabott életmódot (diéta, mozgás), lehetséges, hogy nincs szüksége sem inzulinra, sem pedig tablettára (ez csakis a 2-es típusra vonatkozik). Természetesen rendszeres vércukorszint-ellenőrzésre és időszakos, évi minimum 1-2 alkalmas orvosi konzultációra ilyen esetekben is szükség van. A gyógyszeres terápia bevezetésének eldöntése a vércukor-értékek és HbA1c-adatok ismeretében történik az orvosi vizit alkalmával.
5.-es biológiakvíz: hány veséje van egy embernek? – 10 kérdés az emberi testről
Mindig érezni, amikor túl magas vagy alacsony a vércukorszint
A túl magas vércukorszintet hiperglikémiának , míg a túl alacsonyat hipoglikémiának nevezzük. Mindkét állapot igen veszélyes, hiszen súlyos szövődményeket okozhat, ezért fontos a glükózértékeket normál tartományon belül tartani. Bár mindkettőnek vannak tünetei, előfordulhat, hogy valaki csak a lényegesebb, nagyobb kilengéseket érzékeli. Éppen ezért van szükség rendszeres vércukor-mérésre, amelynek adatai alapján eldönthető, hogy a beteg elérte-e a számára kitűzött vércukorértékeket, vagy ha nem, akkor szükséges a terápia módosítása - mondja dr. Bibok György, a Cukorbetegközpont diabetológusa.
A szénhidrátok ellenségek
Kenyér és tészta - olyan ételek, amelyek sokaknál naponta asztalra kerülnek. Sokan úgy gondolják, hogy a cukorbetegséggel küzdők örökre lemondhatnak a finom szénhidrátokról , hiszen a cukor mellett a másik fő ellenségnek számítanak. Pedig az állítás döntően a finomított, magas glikémiás indexszel rendelkező szénhidrátokra igaz. Az orvos és dietetikus által meghatározott mennyiségben és megfelelő napszaki elosztásban a lassú felszívódású szénhidrát tartalmú ételek is fogyaszthatóak (például teljes kiőrlésű gabonából készült pékáruk).
Forrás: Cukorbetegközpont
