Mi a cukorbetegség?
A cukorbetegség az inzulintermelés, vagy az inzulinhatás zavara következtében kialakuló olyan állapot, mely érinti a teljes szervezet szénhidrát- fehérje- és zsíranyagcseréjét, valamint befolyásolja az energiaháztartást. Nemzetközi megállapodás és az Egészségügyi Világszervezet (WHO) osztályozása szerint megkülönböztetünk 1-es típusú diabéteszt, mely teljes inzulinhiánnyal jár, 2-es típusú diabéteszt, amely az inzulin hatásának, később termelésének zavarát eredményezi, a terhesség során kifejlődő, úgynevezett gesztációs diabéteszt és egyéb ritkán előforduló kórképeket.
1, 2
A cukorbetegség mindegyik formájának legismertebb tünete a magas vércukorszint, melyet a köztudat és sajnos a betegek is (elsősorban a 2-es típusú cukorbetegek) sokszor igen elnézően, sőt jóindulatúan kezelnek.
Vegyük komolyan
Hányszor lehet hallani azt, hogy "jól vagyok nincs semmi bajom, csak egy kis cukor..." Ennek az az oka, hogy a tartósan magas vércukorszint - eltekintve a ritkábban előforduló súlyos anyagcsere kisiklásoktól - "nem fáj", az érintett egyén számára többnyire semmilyen jelentősebb panaszt nem okoz még akkor sem, ha hosszú éveken, évtizedeken keresztül fennáll. Éppen ez okozza azt, hogy a cukorbetegség egyrészt későn kerül felismerésre, másrészt sok esetben a már felismert betegség kezelésére és ellenőrzésére sem fordítanak kellő figyelmet. Nemzetközi és hazai vizsgálatok igazolják, hogy a cukorbetegeknek legalább a fele nem tud betegségéről, illetve a már felismert és kezelt betegek jelentős része nem jár rendszeres kezelésre és gondozásra, nem tartja be az orvosi utasításokat, így közel minden második beteg esetében a vércukorszint nem megfelelő.
3, 4, 5, 6
5.-es biológiakvíz: hány veséje van egy embernek? – 10 kérdés az emberi testről
Hosszútávú következmények
A tartósan magas vércukorszint azonban hosszútávon igen súlyos következményekkel jár. Ezek a következmények az erek és az idegek károsodásán keresztül elvezethetnek a végtagamputációt eredményező neuropátiához, a vakságot eredményező retinopátiához, a veseelégtelenséget eredményező nefropátiához, és a korai halálozást eredményező szív- érrendszeri károsodásokhoz.
Mivel a magas vércukorszint nem jár különösebb panasszal és az említett szövődmények korai stádiumban sem járnak olyan kifejezett tünetekkel, amelyek arra késztetnék a cukorbeteget, hogy mielőbb orvoshoz forduljon, ezért az esetek jelentős hányada csak későn, a szövődmények elhanyagolt stádiumával kerülnek a megfelelő szakemberhez. Nagyon fontos körülmény, hogy ezeknek a diabéteszes szövődményeknek az időben történő diagnosztizálása lehetőséget teremt a korai beavatkozásra. Tudományos bizonyítékok sora igazolja, hogy a korai stádiumban felismert szövődmények megfelelő kezeléssel még visszafordíthatók, kialakulásuk, súlyosbodásuk folyamata lelassítható, késleltethető.
7 Az is bizonyított ugyanakkor, hogy a késői stádiumokban felismert és így elhanyagolt szövődmények már szinte visszafordíthatatlanok, kezelésük sokkal kisebb eredménnyel kecsegtet, így például a neuropátia vonatkozásában nagyon sok esetben már elkerülhetetlen a lábamputáció.
4
Kulcs a korai felismerés
Bár a diabéteszes szövődmények kialakulásában számos tényező játszik szerepet (mint pl. az elhízás, egészségtelen táplálkozás, dohányzás stb.), a legfontosabb a vércukorszint és az időfaktor. Minél hosszabb ideig áll fenn a magas vércukorszint, annál nagyobb eséllyel alakulhat ki a fent említett szövődmények bármelyik formája.
7 Mindezek alapján nem lehet kérdéses, hogy a diabétesz korai felismerésére és kezelésére, a vércukorszint megfelelő beállítására és a szövődmények rendszeres ellenőrzésére és korai stádiumban történő diagnosztikájára kell törekedni. Ennek egyetlen módja a szűrővizsgálatok elvégzése, a rendszeres orvosi ellenőrzések és szakgondozói kontrollok, melynek során a megfelelő vércukor kontroll elérése és a szövődmények korai kimutatására irányuló vizsgálatok elvégzése megvalósítható. Mindehhez azonban az szükséges, hogy az érintett lakosság figyelemmel legyen a cukorbetegség kialakulásának lehetőségére, az érintett cukorbetegek pedig a lehetséges szövődményekre és használják ki azokat a lehetőségeket, melyek ma hazánkban rendelkezésre állnak az alapellátás és a diabetológiai gondozóhálózat segítségével.
Prof. Dr. Barkai László MTA doktor
egyetemi tanár
diabetológus
1. World Health Organisation. Definition and diagnosis of diabetes mellitus and intermediate hyperglycaemia: report of a WHO/IDF consultation. Geneva, Switzerland; 2006.
2. American Diabetes Association: Classification and diagnosis of diabetes: standards of medical care in diabetes-2018. Diabetes Care 2018; 41(Suppl 1): S13-S27.
3. Egészségügyi szakmai irányelv - A diabetes mellitus kórismézéséről, a cukorbetegek antihyperglykaemiás kezeléséről és gondozásáról felnőttkorban (szerk.: Jermendy Gy), írta: Gaál Zs, Gerő L, Hidvégi T, Jermendy Gy, Kempler P, Winkler G, Wittmann I). Diabetologia Hungarica 2017; 25(1): 3-77. (11-12 oldal)
4. Barkai L, Blatniczky L, Halmos Tamásné, Hidvégi T, Jermendy Gy (szerk.), Kaló Z, Madácsy L, Vándorfi Gy, Winkler G, Wittmann I: Nemzeti diabetesprogram 2011. Diabetologia Hungarica 2011; 19 (Suppl 3): 5-39. (8-11 oldal)
5. Nádas J és mtsai: Cardiometabolic Goal Attainment during Regular Care of Adult Patients with Type 1 Diabetes. Diabetes, 2008, ADA P-453; p:A135
6. Hidvégi T: Az anyagcserehelyzet és terápiás szokások 2-es típusú, orális antidiabetikus kezelésben részesülô cukorbetegek körében. Diabetologia Hungarica 1999;7(4):253-259.
7. Diabetes Control and Complications Trial Research Group.: Effect of intensive diabetes treatment on the development and progression of long-term complications in adolescents with insulin-dependent diabetes mellitus: diabetes control and complications trial. J Pediatr. 1994; 125: 177-188
Anyaglezárás dátuma: 2019.08.01.
Ez is érdekelhet
PP-CNS-HUN-0036
