Magyarországon átlagosan minden tizedik ember diagnosztizált cukorbeteg, emellett pedig százezres nagyságrendben lehetnek azok, akiknél még nem ismerték fel a betegséget. A 2-es típusú cukorbetegséget egyre gyakrabban diagnosztizálják a fiatalabb és a középkorú korosztálynál is. Felgyorsult életmódunknak, a kevés mozgásnak és kiegyensúlyozatlan étrendünknek is köszönhető, hogy a cukorbetegség mára népbetegséggé vált.
"Azt tapasztaltam, hogy míg 14 éve - amikor elkezdtem praktizálni -, a betegeim átlagéletkora 60 feletti volt, addig mára ez 10-15 évvel csökkent. Nem ritka a 30-40 év körüli 2-es típusú, úgynevezett időskori diabéteszes, aki egyébként az inzulinrezisztencia talaján lett beteg" - fogalmazott dr. Gasparics Roland, a budapesti Szent Imre Egyetemi Oktatókórház diabetológusa.
Betegség vagy állapot?
Az inzulinrezisztencia szervezetünk szénhidrátanyagcsere-zavarát jelenti, amely során a sejtek "éheznek". Ahhoz ugyanis, hogy a szőlőcukort, avagy glükózt képesek legyenek felvenni testünk sejtjei, inzulinra van szükség. IR esetén a sejtek felszínén képződő inzulinreceptorokhoz az inzulin csak gyengén tud kapcsolódni.
"Ez egy genetikai variáns, amellyel jó páran rendelkeznek a világon. Körülbelül úgy kell megközelíteni, mint a bőrszínt, azaz hogy valaki világos vagy sötét bőrű-e. Sok ezer évvel ezelőtt előnye volt annak, aki ezzel a mintázattal rendelkezett. Az ősember ritkán jutott táplálékhoz, amikor mégis, akkor pedig egyszerre sokhoz jutott hozzá. Azok éltek túl, aki jól tudtak raktározni. Az inzulinrezisztencia ugye azzal jár, hogy a szervezet elég jó raktározásból, és nehezen szabadul meg a felhalmozott energiától" - magyarázta a szakember, aki szerint éppen ezért jelentett túlélést sok ezer évvel ezelőtt az állapot, ami a mostani civilizációs helyzetben egyfajta kereszt lett, amit sokan cipelnek. Dr. Gasparics Roland úgy véli, az inzulinrezisztencia inkább egy állapot, mintsem betegség, és a pácienseinél is mindig így hivatkozik rá.
"A betegeknek is úgy szoktam megközelíteni, hogy ha valakinek világos a bőre, és olyan helyen tesszük le - mondjuk az Egyenlítőnél - , ahol nagyon süt a nap, akkor az neki nem előnyös. Ahogy ők hajlamosak a bőrrákra , úgy az inzulinrezisztensek is hajlamosak a 2-es típusú cukorbetegségre" - mutatott rá a szakorvos. Hozzátette, ezzel az analógiával élve az emberiség nagy része most az Egyenlítőnél tartózkodik.
Sokan divatbetegségként tekintenek rá
Az inzulinrezisztenciáról egyre többet hallani az elmúlt években. Dr. Gasparics Roland szerint több oka is van annak, hogy a figyelem középpontjába került ez az állapot. Mind közül főleg a meddőségkutatás irányította rá a figyelmet. "Ha nincs egyensúlyban az inzulin, akkor az a nőknél okozhat meddőséget. Az inzulinra adott válasz károsodása minden sejtünket érinti, és a hormonális egyensúlyra is komoly kihatással van. Egy nem egyensúlyban lévő személy nehezebben esik teherbe, illetve nagyobb az esélye egy korai vetélésnek is" - figyelmeztetett a terhességi diabétesszel küzdő kismamákkal is foglalkozó orvos. Megjegyezte, régen hetente egy-két kismama ment hozzá gondozásra, ma pedig hat-nyolc kismama jön.
"Az inzulinrezisztencia divatosságához az is hozzá tartozik, hogy nagyon sok embernek kell valamilyen kapaszkodó, ami köré az életét szervezheti. >>Miért nem fogyok? Azért, mert inzulinrezisztens vagyok, és ezért fogok diétázni és mozogni.<< Mindazonáltal már a pszichológia tárgykörébe tartozik, hogy miért kapaszkodunk bizonyos diétákba, bizonyos betegségekbe, ahelyett, hogy pusztán csak elfogadnánk, hogy az életmódunkkal mindenféle betegség nélkül is rengeteget tudunk ártani magunknak" - mondta dr. Gasparics Roland, aki úgy gondolja, hogy az inzulinrezisztenciát minden esetben a helyén kell kezelni, mert ez nem önmagában egy laboreredmény, hanem a klinikummal együtt értékelendő.
Soványt és túlsúlyost egyaránt érinthet a probléma
Nem teljesen igaz, hogy az inzulinrezisztencia a túlsúlyos emberek problémája. Előbb van az inzulinrezisztencia, és általában utána lesz túlsúly belőle. A diabetológus szerint egy sovány ember is rendelkezhet ilyen genetikai variánssal. A gond az, hogy nagyon nehéz időben elkapni és diagnosztizálni az állapotot, pedig egyre hamarabb jönnek a problémára utaló jelek.
"Megfelelő életvitellel, helyes életmóddal az inzulinrezisztencia akár egy életen át rejtve maradhat, így nem okoz problémát. Az a gond, hogy már gyermekek is egyre több szemetet esznek, egyre kevesebbet mozognak, így a rendszer gyengeségei egyre korábban kerülnek felszínre" - mondta dr. Gasparics Roland, aki szerint a problémát semmiképp sem szabad túlmisztifikálni.
"Amikor felmerül probléma, hogy, mondjuk, valaki nem tud fogyni, túlsúlyos, a levegőtől is hízik, és mindez 30 éves kora után kezdődik, akkor a legcélszerűbb elvégezni egy cukorterheléses vizsgálatot . A gyakorlat azt mutatja, hogy ha találunk inzulinrezisztenciát, és ennek megfelelő terápiás kezeléseket teszünk, akkor azért szép eredményeket lehet elérni, akár a babára vágyó nőknél is" - magyarázta a szakorvos. Kifejtette, a megelőzés kulcsa a megfelelő étrend és a rendszeres mozgás, amit sajnos még mindig kevesen képesek tartani, de vannak gyógyszerek is, amelyek segíthetnek.
Mennyire veszik komolyan a diagnózist?
Dr. Gasparics Roland úgy látja, hogy egyre több az olyan ember, aki felfogja, hogy az inzulinrezisztencia a cukorbetegség előszobája, amelyet könnyebb megelőzni, mint gyógyítani. Azok, akik teherbe szeretnének esni, vagy túlsúlyosak, és szeretnének végre lefogyni, mindenképpen komolyan kell vegyék a diagnózist.
"Egy inzulinrezisztenciával küzdő embernek folyamatosan inzulintúltermelésben van a szervezete. Ha egyre inkább felszaporodik a túlsúlya, illetve egyre több inzulint termel, akkor egyszer csak kimerülnek a sejtek, csökkenő számuk nem képes elég inzulint termelni, megemelkedik a vércukorszint, cukorbetegség alakul ki. Van, aki persze legyint rá egyet, nem foglalkozik vele" - magyarázta a diabetológus, hozzátéve, hogy a cukorbetegség igenis komoly problémákat okozhat, például végtag-amputációhoz, stroke-hoz, infarktushoz és vaksághoz is vezethet.
Fontos az egyénre szabott kezelés
Akinél tehát inzulinrezisztenciát állapítanak meg, annak tennie kell ellene. Aki megfelelő életmódot folytat, odafigyel az étkezésre, sokat mozog, annak nem lesz ebből az állapotból semmilyen problémája. Dr. Gasparics Roland szerint a kezeléseknél több szempontból is fontos az egyénre szabottság.
"Az étrend mindenkinek egyénre szabott, de egy pontban egyezik: kontrollált szénhidrátbevitelre van szükség. Fő csapásként 160 gramm szénhidrátbevitel naponta, ha viszont valaki nehezebb fizikai munkát végez vagy sportol, akkor lehet több, vagy ha nagyon túlsúlyos, akkor lehet kevesebb. Ezt több részletben kell bevinni, hogy a szervezetet minél kisebb dózisokban terheljük" - mondta a diabetológus. Hangsúlyozta ugyanakkor, hogy szénhidrátra szüksége van a szervezetnek, így a ketogén és más diéták nem működnek inzulinrezisztencia mellett.
Az egyénre szabott étrend kialakításában fontos szerep jut a dietetikusoknak. "Nagyon fontos, hogy az a terápia működik, amelyet betartanak, és az életminőséget nem rontja. Ha olyan diétára kötelezzük a pácienst, amit nem szeret, vagy nem a szájíze szerint állítottunk össze, akkor azt nem fogja tartani, és kudarcélmény lesz neki. A dietetikusnak az a szerepe, hogy a betegek szokásai alapján összeállítsa az étrendet, amely nem szabad, hogy szenvedést okozzon." Az étrend mellett a megelőzésben legalább olyan fontos a stressz kerülése és a rendszeres mozgás is.