Diabulimia egy olyan, súlyos és életveszélyes étkezési rendellenesség, amely az 1-es típusú cukorbetegeket veszélyezteti. Lényege, hogy az érintettek kihagyják az inzulinadagjaikat a fogyás érdekében. A diabulimia ugyan nem szerepel a mentális zavarok diagnosztikai kézikönyvében, attól még igen súlyos problémákat okozhat. Ezt nagyon fontos foglalkozni vele – hívta fel a figyelmet a kevésbé ismert, ám veszélyes étkezési zavarra dr. Porochnavecz Marietta, a Cukorbetegközpont diabetológusa.
A tizenévesek csaknem harmadát érinti
Riasztó adat, de a tizenévesek mintegy 30 százaléka visszafogja valamilyen mértékben az inzulinkezelését, csakhogy megszabaduljon pár kilótól. Ha az 1-es típusú cukorbetegség – az inzulin csökkentése vagy elhagyása következtében – megfelelő kezelés nélkül marad, az számos szövődményt okozhat. A szükségesnél kisebb adag inzulin – vagy ha egyáltalán nem adja be az inzulint a beteg – súlyos egészségügyi következményekkel járhat, például megnő az úgynevezett ketoacidózis esélye, ami kómához, életvesztéshez is vezethet.
A diabulimia veszélyes következményei:
- magas vércukorszint
- cukor a vizeletben
- kiszáradás
- izomvesztés
- diabéteszes ketoacidózis
- magas koleszterinszint
- fertőzések
- retinopátia
- idegkárosodás
- perifériás artériás betegség
- ateroszklerózis
- májbetegség
- alacsony nátrium- és káliumszint
- kóma
- halál
Hogyan kezelhető az evészavar?
A diabulimia terápiája komplex, hiszen szükség van mind a pszichológiai, mind a testi folyamatok rendbetételére. „Mivel 1-es típusú cukorbetegség esetén nincs jelen megfelelő mennyiségű inzulin, így azt muszáj kívülről bevinni. Ha ez elmarad – vagy kevesebb, mint amennyi kellene –, úgy a glükóz nem képes beépülni a sejtekbe, így azok éheznek, a szervezet megfelelő mennyiségű energia nélkül marad. Hiperglikémiás állapot lép fel, ami igen veszélyes tüneteket és szövődményeket okozhat, vagyis rövid és hosszú távon is rombol. Ha valaki egy ideig kihagyja az inzulinkezelést, akkor laboratóriumi vizsgálat elvégzése szükséges, hogy milyen eltéréseket okozott az inzulin elhagyása, majd ismét be kell állítani az inzulinterápiát, valamint dietetikussal átbeszélni az étrendet, amelynek során külön hangsúlyt kaphat a fogyás, az inzulinterápia kilókra gyakorolt ellensúlyozása. Emellett fontos, hogy megvizsgáljuk, nem léptek-e fel szövődmények a túl magas vércukor miatt. Ha igen, azt természetesen kezelni szükséges” – magyarázta a diabetológus.
Emellett nagyon fontos az is, hogy feltárják, mi vezetett ahhoz, hogy a beteg inkább kihagyta a számára szükséges kezelést, csakhogy megszabaduljon pár kilótól. Fel kell mérni, hogyan viszonyul a páciens alapból a cukorbetegségéhez, és a számára ideális testképhez. „Sajnos manapság mindenféle médiából és online felületekről »ömlik« ránk az információ az elfogadott testalkatról/testsúlyról. Ha valaki testképzavarral él, vagy nem tudja elfogadni a betegséget, az egészségét kockáztatva is meg fog tenni mindent azért, hogy leadjon pár kilót, mert ezáltal »elfogadja« őt a közvetlen környezete, a társadalom. Egyébként azt éreztetik vele, hogy »nem elég jó«. Esetleg cikizik a súlya miatt, vagy akár az inzulin miatt” – ezt már Kispál Mónika, a Cukorbetegközpont pszichológusa mondta. A szakember szerint egy mondat, vagy akár egyetlen szó is tud olyan mélyre hatolni, hogy attól valaki padlóra kerüljön lelkileg. Ha ott és akkor nincs segítség, nincs az illető mellett valaki, aki megerősítse őt az ellenkezőjéről, akkor elindul a lejtőn. „Minél lejjebb jut, annál nehezebb és hosszabb idő lesz onnan visszahozni. Nem lehetetlen, de nagyon kemény munkára, lelki támogatásra és sok pozitív megerősítésre van szükség ahhoz, hogy visszaforduljon a folyamat” – tette hozzá a pszichológus.
Az első és legfontosabb lépés tehát az, hogy megtanuljuk elfogadni önmagunkat. El kell fogadni a betegséget, és meg kell tanulni szeretni önmagunkat úgy, ahogy vagyunk. De a szakember szerint nagyon meghatározó az is, hogy mit hozunk a gyerekkorunkból, vagyis gyerekként milyen pozitív megerősítéseket kaptunk a szüleinktől.
Tényleg hízhatunk az inzulintól?
Fontos megemlíteni, hogy az inzulin önmagában nem okoz súlygyarapodást, ám bizonyos tényezők miatt a terápia valóban előidézhet egy kisebb hízást. Az 1-es típusú cukorbetegség diagnózisa előtt ugyanis sokan fogyást tapasztalnak vagy nem képesek hízni. Ennek oka, hogy inzulin hiányában a test kénytelen bontani az izmokat és a zsírt, hogy energiához jusson. Ám miután az inzulinterápia hatására helyreáll a szervezet normál működése, pár kiló plusz rakódik az érintettekre – de ez teljesen normális.
Ráadásul a tartósan magas vércukorszint súlyos dehidratációt is okoz, így azoknál az embereknél, akik az 1-es típusú cukorbetegség diagnózisa után kezelést kapnak, a dehidratáció megszűnik. Ez is okozhatja azt, hogy pár kilóval többet mutat a mérleg.