A hipoglikémiás kóma
A váratlanul kórosan csökkent vércukorszint, a diabétesz életet veszélyeztető szövődménye, amelyet leggyakrabban az inzulinadagolás hibája, diétahiba, alkoholfogyasztás, a szokásosnál nagyobb fizikai aktivitás, veseelégtelenség és a gyógyszer-kölcsönhatások váltanak ki. Különösen súlyos, elhúzódó hipoglikémiát váltanak ki a szulfonamidok, ha a beteg a gyógyszert beveszi, de nem táplálkozik megfelelően. A szervezet a hipoglikémia ellen az ún. kontrainzuláris hormonok (növekedési hormon, mellékvesekéreg szteroidok, adrenalin, noradrenalin) fokozott elválasztásával reagál. Súlyos hipoglikémia akkor alakul ki, ha az alacsony vércukorszintre elégtelen a glukagon- vagy epinefrin- elválasztás.
Mik a hipoglikémiás kóma tünetei?
Ha a cukorbeteg elkezd verejtékezni, remegni, zsibbadni, szívdobogás-érzése van, egyértelmű, hogy szervezete ezekkel a szimpatikus idegrendszeri tünetekkel jelzi a vércukorszint leesését. Az éhség, a nyáladzás pedig a paraszimpatikus idegrendszeri tünetek közé tartoznak.
Amikor fejfájás, koncentráló-képesség csökkenés, gyengeség, negativizmus, eszméletvesztés, görcsök jelentkeznek, ezek már a neuroglikopénia legsúlyosabb tünetei. A hipoglikémia veszélyére már 3,5 mmol/l vércukorszint körül fel kell hívni a betegek figyelmét. A súlyos diabétesszel összefüggő idegrendszeri tünetek 2,2 mmol/l-2,7 mmol/l között észlelhetők.
5.-es biológiakvíz: hány veséje van egy embernek? – 10 kérdés az emberi testről
Elsősegélynyújtás hipoglikémiás kómánál
Elsődleges feladat a vércukorszint emelése. Eszméleten levő betegnél ezt 10-20 gr gyorsan felszívódó szénhidráttal lehet elérni. Ilyenek az egyszerű cukrok (kockacukor, szőlőcukor, kevés vízben oldott kristálycukor tömény oldata, gyümölcslé, tej stb). Ezek a szénhidrátok bár gyorsan megemelik a vércukorszintet, gyorsan feldolgozódnak, nem képesek azt stabilizálni. Éppen ezért, amikor a beteg már jobban van, el kell fogyasztania lassabban felszívódó - keményítő tartalmú - szénhidrátot is, kekszet , kenyeret, valamilyen péksüteményt.
Eszméleten levő betegnél a vércukorszint emelését 10-20 gramm gyorsan felszívódó szénhidráttal lehet elérni Ha a hipoglikémia már olyan fokú, hogy a beteg nem táplálható, görcsöl vagy eszméletlen, az izomba glukagon injekciót szoktak adni. A glukagon injekció 1 mg-os kiszerelésben írható fel a cukorbetegek részére, egyelőre csak ampullás kiszerelési formában. Pár percen belül hat, a beteg képes táplálkozni, és így el tudja fogyasztani a szükséges szénhidrátmennyiséget. Vigyázni kell arra, hogy az ampulla ne legyen lejárt. Ha többször adagolják a hipoglikémia kezelésére, a glukagon elveszíti hatékonyságát.
Nem adható glukagon, ha jelentős alkoholfogyasztás valószínűsíthető.
A súlyos görcsölő, eszméletlen betegnek 20-30 ml 30-50%-os glukóz-oldatot kell kapnia.
Eszméletlen állapotban a beteg itatgatása, etetgetése tilos, mert nem tud nyelni, és étel kerülhet légcsövébe.
Görcsölő betegnél vigyázni kell, hogy ne verje be a fejét, ne törje el végtagjait. Érthető okokból speciális problémát jelent az éjszakai, alvás alatt jelentkező hipoglikémia.
Ha a beteg éjszakai verejtékezésről, köhögésről, nyugtalanságról, szapora szívverésről számol be, a vércukorvizsgálat az éjszaka közepén is feltétlenül elvégzendő.
A ketoacidotikus kóma
E kóma az 1-es típusú (inzulinfüggő) cukorbetegség akut zavara. A klinikai képet az abszolút vagy relatív inzulinhiány miatt a veseküszöb fölé (10 mmol/l) emelkedett vércukorszint következményei hozzák létre. Azaz ekkor a vizelet is édes, mert a vese nem tudja visszaszívni a szűrletbe került rengeteg cukrot, csak egy részét.
Kiváltó tényezői között elsősorban a diétahiba, az inzulinadag csökkentése, netán elhagyása. Egyéb betegségek okozta inzulinrezisztencia is szóba jöhet, különböző fertőzések (tüdőgyulladás, húgyúti fertőzés, agyhártyagyulladás, hasnyálmirigy-gyulladás stb.), szív-érrendszeri megbetegedések, hormonális betegségek, trauma, terhesség , stressz. Ismeretlen az oka az esetek csaknem felében, pontosan 43 százalékában. A ketoacidotikus kómás esetek 20-30 százalékában ez az első tünete a cukorbetegségnek.
Az emelkedett vércukorszinttel járó tünetek
Nagyfokú fáradtság, bő vizelés, olthatatlan szomjúságérzet, acetonos szagú lehelet, émelygés, hányás, az ún. Kussmaul-légzés . Ilyenkor az elsavasodott vér kémhatását a szervezet az intenzívebb légzéssel, egészen konkrétan a szén-dioxid minél gyorsabb kilégzésével próbálja visszaállítani. A légvételek ennél fogva erőltetetten mélyek és szaporák, hallható hangokkal járók. További tünetek hosszabb távon a fogyás, kiszáradás, alacsony vérnyomás, szapora szívverés, melyek szintén ketoacidózisra hívják fel a figyelmet.
A főleg gyerekeken jelentkező hasi fájdalom akut hasi kórképet utánozhat.
Az inzulinhiány aktiválja a glukóz-felszabadulást az izmok és a máj glikogénraktáraiból, valamint a fehérjelebomlást aminosavakra, melyből új glukóz keletkezik. Aktiválódik a zsírlebontás (lipolízis), szabad zsírsavak keletkeznek. A szabad zsírsavakból ketontestek szaporodnak fel, melyek ketonvizelést eredményeznek, összességében úgy hívjuk: metabolikus acidózis alakul ki. Csökken a vérplazma térfogata, ami keringési elégtelenséghez és ennek tüneteihez vezet.
Az inzulinterápia bevezetése után a ketoacidotikus kómák száma jelentősen csökkent. Ugyanakkor a már kialakult súlyos ketoacidózis, még - mind a mai napig - az életet hirtelen és súlyosan veszélyeztető betegségek közé tartozik.
A ketoacidotikus kóma kezelése
Az első szakasz a beteg intenzív kezelése, csakis a kezelésben jártas szakember segítségével. Ilyen esetben tehát mindenképpen orvost kell hívni, aki minden bizonnyal a megfelelő berendezések és vizsgálatok segítségével pontosan meg tudja állapítani a kómát előidéző háttérbetegséget. A második szakaszban már nem szükséges az intenzív osztályos megfigyelés és monitorozás, hanem szoros ellenőrzés mellett az anyagcsere stabilizálása történik, majd a beteg folyamatosan alkalmassá válik a hazabocsátásra és az otthoni kezelésre.
A hiperozmoláris kóma
A 2-es típusú (időskori) cukorbetegség akut zavara a hiperozmoláris kóma. Oka a relatív inzulin hiány. Extrém vércukorszint és ozmolalitás emelkedéssel jár (1 mmol vércukorszint emelkedés = 1 mosmol emelkedés). Gyakoribb kiváltó tényezői különböző fertőzések, agyi történés, hasnyálmirigy-gyulladás, vesebetegség, gyógyszerek (szteroid, citosztatikum, thiazid).
Klinikai tünetei a bő vizelés, kiszáradás, zavartság és a kóma. Kezelése elsősorban folyadékpótlással - infúzióban a szervezet nátrium-szintjétől függően 0,45 vagy 0,9 %-os NaCl-oldatot adnak, intravénás inzulinadagolással (2-4 E óránként) intravénásan, valamint káliumpótlással, valamint szükség szerinti kiegészítő-terápiákkal történik.
Tejsav-acidózis (lakt-acidózis)
Cukorbetegségben meglehetősen ritka a tejsav-felhalmozódás miatt létrejövő tejsav-acidózis előfordulása. Leggyakrabban kellően nem ellenőrzött biguanid-kezelés, ritkábban anaerob viszonyokat kiváltó akut betegség következtében alakul ki.
A tejsav normális anyagcsere-termék, mely az ún. a glikolízis során keletkezik, és a májban a Cori-körnek nevezett biokémiai folyamatban glukózzá alakul. Normális vérszintje 0,4-1,2 mmol/l. Tejsav-acidózis esetén a vér pH-értéke általában 7,3-nál alacsonyabb, csökkent a bikarbonát-, és emelkedett (5 mmol/l feletti) a tejsav vérszintje. Jellemző a ketontestek hiánya.
A tejsav-acidózis kezelésében rendkívül fontos annak ismerete, hogy idős cukorbetegeknél kerülendő a biguanid adása keringési, légzőszervi (hypoxiás) és májbetegség fennállásakor!
Bikarbonát-infúzió adása szükséges, akár több száz mEq-nyi mennyiségben. Szükség lehet oxigén adására, peritóneális dialízisre vagy hemodialízis elvégzésére is.
Ez is érdekelhet
Forrás: Somogyi Anikó dr. Korányi László dr.
