A 2-es típusú cukorbetegség lefolyása során előfordulhat, hogy a szervezet saját inzulintermelése gyógyszeres kezelés mellett is elégtelenné válik. Ilyenkor szükségessé válik az inzulinkezelés bevezetése. Ezt nem érdemes halogatni, esélyt adni a szövődmények kialakulásának. Az inzulinkezelés személyre szabható, a beteg kívánságait figyelembe véve. Gyakori kívánság, hogy minél kevesebb szúrás legyen. Erre nem biztos, hogy megéri törekedni, mert általánosságban elmondható, hogy meg felelő betegképzés mellett a többszöri szúrással szorosabb vércukorkontroll érhető el, jobban lehet alkalmazkodni egy változó életmódhoz.
Napi egyszer adott inzulin - "bedtime" inzulinkezelés
Ha a tablettás kezelés mellett a reggeli vércukorértékek magasak, de napközben nem emelkednek tovább, esetleg még csökkennek is, lehetőség van (rendszerint átmenetileg) napi egy alkalommal, lefekvéskor adott inzulinnal kordában tartani a vércukorszintet. Ez az adagolásmód normalizálhatja a reggeli értékeket, és a reggel beszedett antidiabetikumok biztosítják a nappali normális értékeket. Erre a kezelésre elhúzódó hatású inzulint alkalmaznak, rendszerint ún. NPH típusút, amely küllemre zavaros, a beadás előtt fel kell rázni. A beadás időpontja - mint az angol elnevezés mutatja - lefekvés előttre esik, rendszerint este 22:00-kor van ideje. Az utóbbi időben forgalomba került hosszú hatású analóg inzulinok (glargine, detemir) is alkalmazhatóak napi egyszeri inzulinkezelésre. Ezek hosszabb hatástartamúak, ezért a beadás időpontja lehet korábbi is, egyénileg meghatározott, lényeg, hogy mindig ugyanabban az időpontban történjen. Bármely inzulint használjuk is, ezek lassú felszívódásúak, tehát a beadás után nem kell enni.
A kezelési forma előnye, hogy az inzulinbeadás nem zavarja a napközbeni tevékenységeket, otthon, a fürdőszoba magányában lehet végrehajtani. Idős, az inzulinbeadást egyedül elvégezni nem tudó embereknél ilyenkor tudnak segíteni a családtagok.
A hátrány az, hogy a betegség halad előre, tehát ez a kezelési mód átalában csak 1-2 évig megfelelő a vércukor normál tartományban tartásához, később már a napközbeni értékek is elkezdenek emelkedni, szükség lesz nappal is külső inzulin bevitelére.
A kezelés tehát a szúrást nehezen elfogadó pácienseknél hídként szolgálhat a tablettás és a "teljes" inzulinkezelés között, de nem jelent végleges megoldást. Fontos, hogy a napi többszöri inzulinadásra időben térjünk át, ne legyen az anyagcserehelyzet tartósan rossz.
5.-es biológiakvíz: hány veséje van egy embernek? – 10 kérdés az emberi testről
Napi kétszer adott inzulin - premix (előkevert) inzulinok
Ha valakinek nappal és éjjel is szüksége van külső inzulin bevitelére, de ódzkodik a napközbeni szúrásoktól, esetleg segítségre van szüksége a beadáshoz, akkor lehetőség van reggel és este ún. előkevert (premix) inzulin alkalmazására. Ezek az inzulinok kisebb hányadban gyors hatású, nagyobb hányadban elhúzódó hatású inzulint tartalmaznak, ami azt jelenti, hogy a beadást követő étkezést (reggelit vagy vacsorát) a rövid hatású inzulin "fogja meg", míg az elhúzódó hatású inzulin biztosítja az egész napi vagy éjszakai bázis inzulinszükségletet. A szervezet inzulinérzékenysége dél körül a legnagyobb, ezért a keverékben levő elhúzódó inzulin is elég lehet ehhez az étkezéshez. Az inzulint reggel és este, mindig azonos időpontban kell beadni, rendszerint reggel ˝ 7-7-kor és este ˝ 6-6-kor. Ha a keverék hagyományos inzulint tartalmaz, az evés előtt mintegy fél órát várni kell, míg analóg keverék alkalmazásakor azonnal lehet enni. Az inzulin hosszabb hatástartama miatt az adagok önkényes változtatása rendszerint nem javasolható, mert a változtatás a következő fél nap értékeit befolyásolja. E kezelési mód mellé szulfanilurea vagy glinid típusú gyógyszert nem szoktak adni, de a metformin szedése javasolt lehet.
A premix inzulinok alkalmazásának előnye a kevesebb szúrásszám, tovább, hogy reggel és este a páciens a családtagoktól is segítséget tud kérni, hiszen ebben az időben általában van valaki otthon, a beteg közelében. Hátránya a merevebb rendszer, változó napirendhez nem igazítható egykönnyen, és korrekcióra sincs lehetőség, ha szénhidrátbevitel valamiért megváltozna vagy szokatlan vércukor-eltérések esetén. A reggeli inzulinadag bázisinzulin tartalma nem mindig elég az ebéd szénhidráttartalmához, különösen a gyorsan felszívódó szénhidrátokhoz. A vacsora előtt beadott inzulinmennyiség - különösen kis dózisok esetén - nem biztos, hogy kitart reggelig. Ezért ezt az inzulinkezelési sémát rendszerint idősebb, kötött, mindig azonos napirendű, az inzulint önállóan nehezen adagoló betegeinknek javasolják. Fiatalabb, változatos napirendű pácienseink számára inkább több szúrással járó, de rugalmasabb, szorosabb vércukorkontrollt lehetővé tevő rendszert ajánlanak.
Napi három vagy több inzulin adása - intenzív inzulinkezelés
Míg az előző két inzulinkezelési rendszerben viszonylag ritkán kerül sor arra, hogy a páciens maga változtasson inzulinadagolásán, a napi többszöri adagolás azzal az előnnyel jár, hogy a beteg is változtathat annak függvényében, hogyan alakul napirendje, aktuális vércukorértéke, tervezett szénhidrátbevitele és fizikai aktivitása. A kezelés fontos eleme a főétkezésekhez adott rövid hatású inzulin vagy ultrarövid hatású inzulinanalóg. Hagyományos rövid hatású inzulin mellett az étkezések időpontja kötöttebb, és a három főétkezés mellett szükség van kisétkezésekre (tízórai, uzsonna, utóvacsora), mert a hatástartam dózistól függően 6-8 óra. Ezeket az inzulinokat a főétkezések előtt körülbelül fél órával kell beadni. Az ultragyors analóg inzulinok (lispro, aspart vagy glulisin) hatáskezdete gyorsabb, hatástartama rövidebb, 1,5-2 óra. Ezért ezeket elegendő közvetlenül az étkezések előtt beadni, és kisétkezésekre sincs szükség. Ez utóbbi nemcsak az elfoglalt emberek napirendje miatt kedvező, hanem a rendszerint szükséges testsúlycsökkenést is elősegítheti. Az étkezési inzulint csak akkor kell beadni, ha a páciens eszik is. A teendő koplalás vagy étkezés kimaradása esetén egyéni, függ az alkalmazott inzulin típusától és a szükséges inzulinadagtól. Ezt a betegoktatás alkalmával feltétlenül meg kell kérdezni.
Kis mennyiségű bázisinzulinra (NPH inzulinra vagy hosszú hatású analóg inzulinra) rendszerint szükség van, de ennek adagját a lehető legalacsonyabban célszerű tartani. Néhány betegnél nincs is szükség bázisinzulinra, mert azt a maradék inzulintermelés még képes fedezni, és csak az étkezésekhez szükséges gyors inzulinszint-emelkedés nem történik már meg. A 2-es típusú cukorbetegek ilyen inzulinkezelés mellé is gyakran szednek metformint, azért, hogy inzulinrezisztenciájukat ezáltal lehessen csökkenteni.
Az 1-es típusú cukorbetegségnél leírtakhoz hasonlóan itt is lehetőség van az inzulinadag változtatására, természetesen csak megfelelő betegoktatás után. A kezelés előnye a rugalmasság, hiszen a megfelelő inzulin kiválasztásával alkalmazkodni lehet a változatos napirendhez és a változó szénhidrátbevitelhez is, és közben a vércukor normál tartományban való tartása sem lehetetlen. Sőt a testsúlygyarapodás is kivédhető. A hátránya a sok szúrás. Az inzulinbeadás szúrása a modern beadó eszközök hihetetlenül vékony tűivel szinte fájdalmatlan, a vércukormérés akkor már kellemetlenebb. Az ujjszúró készülékek választékának bővülése javíthat ezen, és azt is fontos tudnunk, hogy minél többet mérünk, annál jobban megismerjük testünk működését, és annál jobban ki tudjuk használni az intenzív inzulinkezelésben rejlő előnyöket. Nem cél tehát, hogy az életünk csak a vércukormérésről szóljon, de a több mérés pontosabb beállítást tesz lehetővé.
Ez is érdekelhet
Az inzulinkezeléstől ne féljünk tehát, ne halogassuk megkezdését, ne éljünk magas cukorral. A korszerű készítményekkel és eszközökkel végzett inzulinkezelés nem gátol az élet élvezetében, hanem lehetővé teszi, hogy hosszú, szövődményektől mentes, teljes életet élhessünk.
