A kísérletet olyan egereken végezték, amelyek evési szokásai hasonlítanak a túl sokat evő serdülőkéire, akik elindultak a diabétesz felé vezető úton - írja a dr. Jack C. Yu , a Georgia Egészségtudományi Egyetem plasztikai sebészeti szekciójának vezetője.
Dr. Yu szerint a vibráció az izomműködést utánozza a csontok számára. A csontok kisfokú oda- és visszahajlása beindítja a csontok remodelingjét, ami által erősek maradnak. Ennek egyik részjelensége az oszteokalcin-termelődés; ez a fehérje elengedhetetlen a csontépüléshez, de ugyanakkor a hasnyálmirigynek is jelzi, hogy készüljön fel az evésre. Ez a prehistorikus kapcsolat azzal magyarázható, hogy vadászó őseinkben a mozgás és az evés összekapcsolódott. Ám manapság, amikor túl keveset mozgunk és túl sokat eszünk, ez a kapcsolat már nem áll fenn. A folytonos evés miatt inzulinrezisztensekké válhatnak a sejtek, s már nem tudják a glükózt mint energiaforrást felhasználni.
Ilyenkor a test elsősorban a zsírból nyeri az energiát, s a kutatók szerint ez kulcsszerepet játszik a kövérséggel kapcsolatos 2-es típusú diabéteszben kimutatható gyulladásban. Maga a zsír is gyulladásos faktorokat termel, s az immunrendszer tévesen fertőzésként érzékelheti a zsírt, ami tovább fokozza a gyulladást.
A következő lépésben fel kell tárni, miként hozza létre a vibráció a kedvező hatásokat, és nagy klinikai vizsgálatokban ki kell mutatni, hogy hasonló hatásai vannak-e a vibrációnak a serdülőkben is.