A jelenlegi kutatások szerint ez a rák a legtöbbször a petevezetékekben kezdődik, és onnan terjed tovább a petefészkekbe. E páros szervek elsődleges feladata a női petesejtek, valamint a legfontosabb női nemi hormonok, például az ösztrogén és a progeszteron termelése. A petefészekrák kezelése az elmúlt években hatékonyabbá vált, ám a legjobb eredményeket még mindig akkor lehet elérni, ha a betegséget idejében felfedezik. Ezért is nagyon fontos, hogy tisztában legyünk a tüneteivel, illetve azokkal a rizikótényezőkkel, melyek fokozhatják a kialakulás veszélyét.
Hogy melyek a legjellemzőbb szimptómák, melyek a petefészekrák "néma" tünetei és rizikófaktorai, azt a WebMD gyűjtötte csokorba. Cikkünkből továbbá azt is megtudhatja, milyen stádiumai vannak a petefészekráknak, és hogyan csökkenthetőek a betegség kialakulásának kockázatai.
Ezek akár jelek is lehetnek
Nagyon korai stádiumban a petefészekráknak nincsenek tünetei, ám néhány, a betegségre utaló szimptóma kialakulhat, így:
- puffadás, hasi nyomás érzése;
- alhasi vagy medencetáji fájdalom;
- étkezések közben túl gyorsan kialakuló teltségérzés;
- gyakoribb vizeletürítés;
- vizelet- vagy székletürítési problémák.
Ezeket a szimptómákat azonban nemcsak a petefészekrák okozhatja, így, ha meg is tapasztaljuk valamelyiket, nem kell kétségbe esni rögtön. Ha azonban a panaszok néhány hétnél tovább, tartósan fennállnak, akkor feltétlenül forduljunk orvoshoz.
Rizikófaktor: család
Nőknél magasabb a petefészekrák kialakulásának kockázata, ha egy közeli hozzátartozójuknál korábban már diagnosztizáltak petefészek-, emlő- vagy vastagbélrákot. A kutatók úgy vélik, hogy a petefészekrákos esetek 10 százalékáért az öröklött genetikai mutációk tehetők felelőssé, mint például a BRCA1 és BRCA2 , melyeket a többség alapvetően csak az emlőrákkal kapcsol össze. Azok a nők, akiknek a családjában halmozottan fordultak elő az említett daganatos megbetegedések, jobb, ha gyakrabban mennek szűrővizsgálatokra és konzultálnak orvosukkal, mert náluk fokozott a rák kialakulásának kockázata.
Rizikófaktor: életkor
A petefészekrák legjelentősebb kockázati tényezője az életkor. A betegség leggyakrabban a menopauza után alakul ki, az esélyeket ráadásul a változókori hormonterápia csak tovább ronthatja. Kutatások szerint a rák és a hormonterápia kapcsolata azoknál a nőknél tűnik a legerősebbnek, akik legalább 5-10 évig progeszteron nélkül szednek ösztrogént. Az orvosok azonban nem biztosak abban, hogy az ösztrogén és a progeszteron kombinációjának alkalmazása is növeli-e a kockázatot.
Rizikófaktor: elhízás
Az elhízott nőknél nagyobb a petefészekrák kialakulásának kockázata, mint normál súlyú társaiknál. A túlsúly ráadásul a petefészekrák halálozási arányára is negatív hatással van.
5.-es biológiakvíz: hány veséje van egy embernek? – 10 kérdés az emberi testről
Nem könnyen szűrhető ki
Ha egy nőnek nincsenek tünetei, abban az esetben kisebb az esélye, hogy kiszűrjék petefészekrákra, arra ugyanis nincs egyszerű, 100 százalékig megbízható teszt. Kutatások egyetlen szűrési módszerről sem tudták eddig bebizonyítani, hogy átlagos kockázatú nőknél több életet tudott volna megmenteni. Ha azonban valamely szimptóma már jelentkezik, akkor a szakemberek rektovaginális kismedencei vizsgálattal, transzvaginális ultrahanggal vagy CA-125 vérvizsgálattal megtalálhatják a panaszok hátterében álló betegséget.
A petefészekrák diagnosztizálása
A már említett képalkotó vizsgálatok vagy a CT segíthetnek felfedni a petefészek eltéréseit. De ezek a vizsgálatok nem tudják megállapítani, hogy a rendellenesség valójában rákos elváltozás-e. Ha felmerül a daganatos megbetegedés gyanúja, olyankor általában a következő lépés a gyanús szövetek eltávolítását célzó műtét vagy biopszia. Ezután a mintát a laboratóriumba továbbítják további vizsgálat céljából, ami kideríti, valóban voltak vagy vannak-e a szövetben rákos sejtek.
A petefészekrák stádiumai
A petefészekrák szinte minden stádiumában fontos szerepet kap a műtéti eltávolítás, mivel korai szakaszban nehéz felismerni a betegséget, ezért a kemoterápia ellenére is nagy a kiújulás veszélye. A műtét emellett abban is segít, hogy a szakemberek meghatározzák, pontosan milyen stádiumban tartott a betegség, és esetleg tovább terjedt-e már más szervekre is.
I. stádium: az egyik vagy mindkét petefészken található daganatos elváltozás.
II. stádium: a rák tovább terjedt a petefészkekről a méhre vagy más közeli szervekre.
III. stádium: a tumor tovább terjedt a nyirokcsomókra és/vagy a hasi nyálkahártyára.
IV. stádium: a rák a távolabbi szervekre, például a tüdőre vagy a májra is áttétet adott.
A petefészekrák típusai
A petefészekrákos esetek túlnyomó többsége a petefészkek csírahámjából, csírasejtjeiből indul ki. A többi jellemzően a nemi kötőszöveti gerenda/léc támasztósejtjeinek daganatai. Előfordulhatnak azonban ezek "kevert" változatai is. Vannak továbbá úgynevezett borderline petefészek-daganatok, melyeket "alacsony malignitású daganatoknak" (low malignant potential, LMP) is neveznek. Az LMP-daganatok jóval lassabban nőnek, kevésbé veszélyesek és emiatt a kezelésük is eltérő lehet a többitől.
A petefészekrák túlélési esélyei
A petefészekrák túlélési arányai ijesztően nagy skálán mozognak. Az ötéves relatív túlélési arány 93 és 19 százalék között szóródik attól függően, hogy milyen stádiumban fedezték fel a daganatot. Az LMP-daganatok esetében azonban ez az arány jóval kedvezőbb, 97 és 89 százalék között mozog.
Petefészekrák-műtét
A műtétet nemcsak az elrákosodott petefészkek eltávolítására alkalmazzák, de a petefészkek diagnosztizálására, a betegség stádiumának meghatározására is. A beavatkozás célja a lehető legtöbb daganatos sejt eltávolítása, ami az I. stádiumban jelenthet mindössze egyetlen petefészket, későbbi stádiumokban azonban akár mindkettőt, a méhet és környező szöveteket is. LMP-daganatok esetében nem ritka azonban, főképp, ha a beteg még szeretne gyermeket (ez a típus az esetek harmadában 40 évnél fiatalabbaknál alakul ki), hogy szervmegtartó sebészeti beavatkozást végeznek el, azaz, amennyiben az lehetséges, megpróbálják megőrizni a páciens termékenységét.
Kemoterápia
A petefészekrák minden stádiumában jellemzően kemoterápiát is alkalmaznak a műtét után, hogy a sebészi úton esetleg el nem távolított rákos sejtekből ne újulhasson ki a tumor. A kemoterápiás gyógyszereket adhatják szájon át, intravénásan vagy közvetlenül a hasba (intraperitoneális kemoterápia). Az LMP-daganatos nőknek általában nincs szükségük kemoterápiára, hacsak a daganatok nem nőnek vissza műtét után.
Célzott terápiák
A kutatók jelenleg is olyan terápiákon dolgoznak, amelyek a petefészekrák növekedésének megakadályozását célozzák. Az angiogenezisnek nevezett folyamat a daganatok táplálására képződő új erekre fókuszál. Az erre alkalmazott gyógyszer blokkolja ezt a folyamatot, ami a daganatok zsugorodását vagy növekedésének leállását okozhatja.
Kezelés után: korai menopauza
Amikor a nőknél mindkét petefészket eltávolítják, már nem képesek előállítani saját ösztrogént. Ez menopauzát vált ki, függetlenül attól, hogy a beteg milyen korú. A hormonszint csökkenése bizonyos egészségügyi állapotok, köztük a csontritkulás kockázatát is növelhetik. Létfontosságú, hogy a nők rendszeresen járjanak kontrollra a petefészekrák kezelését követően.
Kezelés után: mozgás
A nők azt tapasztalhatják, hosszú időbe telik, míg visszanyerik a kezelések előtti energiaszintjüket. E folyamat felgyorsításában a kímélő edzés az egyik leghatékonyabb módszer. A gyengéd edzésprogram nemcsak a fizikai erőnlétet, de a lelki-érzelmi jólétet is javítja. Mindig érdemes kezelőorvosunkkal egyeztetve belekezdeni a testmozgásba, hiszen a szakember nemcsak azt tudja megmondani, mely mozgásformák a kerülendőek, de azt is, melyek lehetnek számunkra a legcélravezetőbbek.
Kockázatcsökkentő: terhesség
Azoknál a nőknél, akik már szültek gyermeket, kisebb eséllyel alakul ki petefészekrák, mint azoknál, akik soha nem szültek, ráadásul a kockázat minden sikeres terhességgel tovább csökken. Emellett pedig a kutatások szerint a szoptatás is további védelmet nyújthat.
Kockázatcsökkentő: a tabletta
A petefészekrák ritkábban fordul elő azoknál a nőknél is, akik fogamzásgátló tablettákat szedtek. Azoknál a nőknél, akik legalább öt évig használtak ilyen szert, felére csökken a kockázat azokhoz képest, akik soha nem szedtek fogamzásgátlót. A terhességhez hasonlóan ugyanis a tabletták is megakadályozzák az ovulációt, a ritkább peteérés pedig a kutatók szerint csökkentheti a petefészekrák kialakulásának rizikóját.
Kockázatcsökkentő: a petevezeték ligálása
A petevezetékek ligálása, azaz elkötése is nyújthat némi védelmet a petefészekrákkal szemben. Ugyanez vonatkozik a méheltávolításra is.
Kockázatcsökkentő: a petefészkek eltávolítása
Nyilván az előző pontban és az itt tárgyalt lehetőségek is olyan végleges beavatkozások, melyek elvégzését csak akkor javasolják a szakemberek, ha az az érintett genetikai érintettsége miatt életmentő lehet. Illetve olyan esetben is opció a petefészkek és/vagy a méh eltávolítása, ha a nő már nem szeretne szülni, viszont magas rizikójú csoportba tartozik.
Ez is érdekelhet
Kockázatcsökkentő: alacsony zsírtartalmú diéta
Noha nincs egyértelműen hatékony étrend a petefészekrák megelőzésére, vannak bizonyítékok arra, hogy bizonyos diéták hatással lehetnek a betegség kialakulására. Egy nemrégiben készült tanulmány szerint azoknál a nőknél, akik legalább négy évig ragaszkodtak az alacsony zsírtartalmú étrendhez, kisebb eséllyel alakult ki petefészekrák. Egyes kutatók szerint a rák kevésbé gyakori azoknál a nőknél is, akik sok zöldséget fogyasztanak, de további vizsgálatokra van szükség, ahhoz, mindezt kétséget kizáróan bizonyítani tudják.
