A rák diagnózisa után minden betegnek és vele együtt az egész családnak újratervezésre van szüksége. Nem folytatódhatnak tovább a jól megszokott mindennapok, a beteg nagy valószínűséggel nem lesz képes - legalábbis egy ideig - ellátni az addigi feladatait, hetekig, hónapokig fizikailag és lelkileg is megterhelő kezeléseknek kell alávetnie magát. Mindez feszültséggel, félelemmel, bizonytalansággal járhat, ami még egy egyébként lelkileg teljesen ép embert is jócskán meg tud viselni.
Egy daganatos beteg egészségének éppúgy része a lelkiállapota is, mint a laboratóriumi eredményei. A lelki tényezők felerősíthetik a fizikai fájdalmat, és akár a betegség végkimenetelére is hatással lehetnek. Éppen ezért lenne fontos, hogy a rákos betegek testét és lelkét egyaránt gyógyítsák. Erre szakosodott az onkopszichológia, ami Nyugat-Európa számos országában már integráns része az onkológiai ellátásnak, nálunk azonban még ma is csak gyerekcipőben jár. A fejlődés pedig egyáltalán nem csak a finanszírozáson múlna, a hazai szemléletnek is változnia kellene - mind az orvosok, mind a betegek részéről. A témáról Dr. Mailáth Mónikával, a Magyar Pszichoonkológiai Társaság elnökével beszélgettünk.
HáziPatika.com: Nyugat-Európában mára már általánossá vált, hogy a daganatos betegekkel az onkológus mellett pszichológus szakember is foglalkozik. Nálunk jelenleg mi a helyzet ezen a téren?
Dr. Mailáth Mónika: Igen, a pszichológiai tényezőket már nagyon sok országban figyelembe veszik és tulajdonképpen Magyarországon is rengeteg próbálkozás van arra, hogy ezen tényezők figyelembevétele is integrálódjon az onkológiai betegek ellátásába. Ezt főleg különböző civil és szakmai szervezetek vállalták fel, úgy, mint például a Magyar Pszichoonkológiai Társaság, a Magyar Hospice-Palliatív Egyesület, vagy a Magyar Hospice Alapítvány. Ezek a szervezetek már a 90-es 2000-es évek óta léteznek, tehát már tízen-húszon éves múltra tekintenek vissza. Az ezekben a szervezetekben dolgozó szakemberek, főleg pszichiáterek, pszichológusok egyértelműen azt képviselik, hogy az onkopszichológiát integrálják az az onkológiai ellátásba.
HáziPatika.com: Pontosam mi kellene ahhoz, hogy ez megvalósuljon? Hogy az ország bármelyik részén lakó daganatos beteg onkopszichológiai ellátáshoz tudjon jutni?
M.M.: Kétféle problémát látunk. Egyrészt nagyon hangsúlyos a szakember-ellátottság hiánya. A Magyarországon működő onkológiai centrumoknak egy jó részében nincs főállású, vagy akár részállású pszichológus vagy pszichiáter. Pedig tulajdonképpen nem is csak egy pszichológus vagy pszichiáter kellene, hanem egy egész csapat. A teljes onkopszichológiai team ugyanis pszichiáterből, klinikai szakpszichológusból, mentálhigiénikusból, gyógytornászból, lelkészből, dietetikusból, szociális munkásból, sőt gyógyult betegekből áll, akik önkéntes segítőként tevékenykednek. Ezek a szakemberek tesznek ki egy teljes onkopszichológiai teamet. És ha egy-egy gondozóban nem is, de az országos, az ellátásnak a tömegét nyújtó nagy beteglétszámú intézményekben nagyon jó lenne, ha ez a teljes onkopszichológiai csapat rendelkezésre állna. Úgy tudom, hogy ezen szakemberek egy része jelen van az egyetemi klinikákon, teljesnek mondható csapat működik az Országos Onkológiai Intézetben, a Debreceni Egyetemen, illetve van pszichiáter szakember a Szegedi Klinikán és a Pécsi Klinikán, de a kisebb kórházakban és ellátó egységekben nagyon problémás a szakember-ellátottság.
5.-es biológiakvíz: hány veséje van egy embernek? – 10 kérdés az emberi testről
A másik probléma a szemlélet. Az onkológus szakorvosoknak fel kell ismerni, hogy nem elég csak műteni és fizikailag kezelni a beteget. Az onkopszichológiai ellátás rengeteget tud javítani a betegeknek az együttműködésén, közérzetén sőt, nem csak a pszichiátriai mutatóin (tehát a szorongás szintjén, vagy a hangulatán) hanem az onkológiai betegségek szempontjából a végkimenetelen is. Öt-tíz éves túlélésben is lemérhető az, hogy akik kiegészítő pszichoterápiás ellátásában részesülnek - több különböző ok folytán - de jobb kimenetelt mutatnak, mint azok, akik pusztán az onkológiai kezelést kapják.
HáziPatika.com: Az onkológusok idehaza nem látják létjogosultságát az onkopszichológiai ellátásnak?
M.M.: Ez azért személyiségfüggő, de általában azt tapasztaljuk, hogy az figyel oda jobban a beteg pszichés állapotára és annál látjuk gyakrabban, hogy onkopszichológiai ellátásra utalja a betegét, aki maga is érzékenyített a témára. Lehet, hogy esetleg pont azért, mert a saját családjában is volt daganatos betegség és látja, hogy mennyi fontos pszichés tényezője van, vagy esetleg már a saját onkológiai gyakorlatából rádöbbent, hogy a betegei együttműködőbbek és az onkológiai kezelések is sikeresebb, hogy ha foglalkozik a betegei pszichológiai tényezőivel.
HáziPatika.com: A daganatos betegek komplex kezelésének hogyan kellene történnie? Az onkológus szakorvosnak kellene beutalnia a beteget pszichológiai rendelésre?
Igen, pontosan. De sajnos addig, amíg ilyen beteglétszámok vannak, ez nagyon nehezen kivitelezhető. Vegyünk egy átlagos esetet: egy nagyobb ellátó centrumban nagyjából 6-8 szakorvosnak folyik a rendelése párhuzamosan, ma Magyarországon pedig olyan húsz-harminc, adott esetben akár ötven beteg is megjelenik egy napi ellátási eseményben. És tegyük fel, hogy ebben az intézményben egy darab félállású pszichológus dolgozik. Nonszensz, lehetetlen, hogy akiket hat szakorvos nyolc órában ellát, azokat mind lássa a pszichológus is. Valamiféle szűrésre és kiválasztási folyamatra lenne szükség. Fontos hangsúlyoznom, hogy ennek a kiválasztási folyamatnak éppen most zajlik az előkészítése a civil és szakmai szervezetek által. Azt szeretnénk, hogy ha egy daganatos beteg beteszi a lábát bármelyik onkológiai intézménybe, akkor egy rövid felmérő teszttel az onkológus orvos, vagy akár az asszisztense tájékozódjon arról, hogy milyen a páciens pszichés állapota és hogy azonnali pszichológiai segítséget jelen pillanatban igényel-e. De amíg nincs egy ilyen szűrés, addig sajnos az onkológus orvosok figyelmére tudunk csak hagyatkozni, arra hogy ők észreveszik-e, hogy a beteg feszült, szorongó, hogy hangulatzavara van, és meg tudják-e tenni azt az első lépést, hogy beutalják pszichológushoz. Ha ez itt megbukik, akkor már elkésünk a korai beavatkozás lehetőségével. Akkor ő haza fog menni és jobb esetben, ha észleli magán a pszichés problémákat, akkor keres magának egy szakembert.
HáziPatika.com: Jobb esetben. Általánosságban azonban még eléggé él Magyarországon az a beidegződés, hogy pszichológusra csak a "bolondoknak" van szüksége.
M.M.: Igen, de fontos hangsúlyozni, hogy lassú, érzékelhető szemléletváltás már Magyarországon is elkezdődött. Ez a hozzáállás elsősorban az idősebb, vidéki lakosságra jellemző.
HáziPatika.com: De ők rengetegen vannak, és sokuknak ugyanúgy szüksége lenne pszichológiai ellátásra.
M.M.: Ez így van, és gyakran meg is bélyegzik őket, ha valakinek más, haladóbb a személete. Nagyon sokan úgy járnak hozzánk, hogy otthon titokban tartják, nem mondják el senkinek, hogy pszichológusnál is voltak. Nyilván, mikor azt mondtam, hogy szemléleti probléma van, nem csak az onkológusokra értettem, hanem magukra a betegekre is. Még ma is nagyon sokan úgy gondolják, hogy pszichiátriai ellátásra nagyjából csak az elmebetegeknek van szüksége, egészséges embernek nem.
Sőt, van még egy nagy probléma, ami a férfiakkal kapcsolatos. A férfiak társadalmi szerepe Magyarországon még mindig úgy néz ki, hogy ők a hagyományos, erős, nem panaszkodó, pénzkereső családfői szerepet töltik be. És ez azt sem nagyon engedi meg nekik, hogy panaszkodjanak, pedig hát nekik is bőven vannak onkológiai betegségeik, teljesen indokolt lenne, hogy ők is jöjjenek és ellátásra kerüljenek. De a férfiak ezek miatt a társadalmi megbélyegzések miatt sokkal nehezebben fordulnak pszichológushoz. Kevésbé engedik meg maguknak, hogy beszéljenek a problémáikról, mert ezt nyavalygásnak, panaszkodásnak gondolják, ami pedig egy férfihoz a társadalom szerint nem illik. És megesik, hogy a bátrabb, panaszaikat felvállaló férfi betegeinket nekünk szakembereknek kell megerősíteni, hogy igenis ők is kérhetnek segítséget. Ezt egy nagyon szomorú dolognak tartom.
HáziPatika.com: Sokan úgy vannak vele, hogy van így is elég bajuk. A pszichológiai kezelést is csak egy újabb tehernek gondolják.
M.M.: Ez a hozzáállás egyfajta tájékozatlanságból ered. Aki így beszél, az nyilvánvalóan elárulja, hogy nem tudja, hogy a pszichológus miben tud segíteni. Senkiről nem akarják megállapítani, hogy "elmebeteg", itt arról van szó, hogy nyilvánvalóan látjuk, hogy a daganatos betegség egy addig lelkileg teljesen egészséges embernél is törvényszerűen elindít bizonyos folyamatokat. Ez tudomány. És nagyon jó eredményeket tudunk elérni azoknál, akik részt vesznek onkopszichológiai terápiákon. Olyan dolgokban tudunk segíteni, ami várható, hogy megjelenik a betegség során. Vérható, hogy lelkileg is el fog fáradni a beteg, várható, hogy lesznek hangulatingadozásai, alvászavarai, időszakosan szorongásai. Nem azért, mert bolond, vagy, mert pszichiátriai beteg, hanem mert a tudomány már bebizonyította, hogy az egészséges emberek többsége így reagál egy hosszú megterhelésre. Bölcs dolog lenne erre felkészülni.
HáziPatika.com: Pontosan hogyan tudna az onkopszichológia segíteni a betegeken?
M.M.: A folyamat az előbb említett rövid állapotfelméréssel kezdődik. Amennyiben ezen látszik, hogy probléma van, akkor a beteg beutalásra kerül egy pszichológushoz, ahol már egy hosszabb állapotfelmérés történik. Ez egy hosszabb interjú, beszélgetés, ahol részletesen rákérdeznek minden, a beteg által fontosnak tartott és persze az általunk fontosnak tartott adatokra: milyen családi körülmények között él, milyen támogató háttere van, kire számíthat a betegségben, milyen erőforrásokat tud mozgósítani, de rákérdezünk korábbi pszichés történésekre is. Nem mindegy, hogy valaki viszonylag jó körülmények közül, jó anyagi helyzetből, egy támogató családból, kevés negatív előzménnyel érkezik, vagy valakinek az élete egyébként is egy katasztrófa. Részletesen felderítjük a beteg háttér körülményeit, mert így tudunk személyre szabott segítséget adni. Minden ember más, ezért különbözőek a szükségleteik is. De az is nagyon fontos, hogy ne egy csodavárásként tekintsen a beteg a kezelésre és ne várja, hogy a pszichológus majd minden gondot eltüntet, mindent megszüntet. Ez egy felnőtt terápia, ahol felnőttekkel, felnőttek megegyezése alapján történik a terápiás folyamat.
Rendszeres találkozások vannak egyébként, egyéni és csoportos terápiánk is van. A beteg kapcsolatba kerül egy pszichológussal vagy pszichiáterrel is, akivel végig személyesen is konzultálnak. Lehetőség van egyéni pszichoterápiára, vagy esetleg gyógyszeres kezelésre is. Nem kell azonban megijedni, rengetegen rettegnek Magyarországon a pszichiátriai gyógyszerektől, de azt nem veszik számításba, hogy ha valaki szorongó állapotban van, nyugtalan, feszült, nem alszik, kipihenetlenül megy a kemoterápiára, akkor sokkal több mellékhatást tapasztalhat, és esetleg egy keletkező depresszió, rossz hangulat miatt ki is eshet a kezelésből. Ebben az esetben sokkal rosszabbul jár, mintha egy-két-három hétig egy nagyon enyhe nyugtatót elfogad. De egyébként nem gyógyszeres módszereink is vannak, tanítunk relaxációt, autogén tréninget, vannak jógafoglalkozásaink. Tehát megtanulhat a beteg egy olyan módszert, amivel ő is karban tudja tartani kicsit a pszichés állapotát és így sokkal jobban el tudja viselni az egyébként szükséges onkológiai kezeléseket.
HáziPatika.com: Ha nem kérnek segítséget, mennyire nehéz lelkileg egyedül megbirkózni egy daganatos megbetegedéssel?
M.M.: Ez személyfüggő. Nem mondom azt, hogy nem lehet megküzdeni a betegséggel önállóan, hiszen erre nagyon sokak esetében látunk példát, de úgy gondolom, hogy akinek nincs segítsége, annak az alkalmazkodó készsége általában hamarabb kimerül. Nagyon nehéz az a tudat, hogy nincs kire támaszkodnom. Mindig szerencsésebb helyzetben vannak azok, akiknek egyrészt a szociális, támogató környezete segít, másrészt, akik professzionális segítséggel is kiépítenek egy kapcsolatot.
Minden családnak egy újratervezésre van szüksége, amikor egy daganatos betegséget diagnosztizálnak. A rák kiemeli a beteget az addigi szerepeiből, az addigi időbeosztásából, erőnlétéből, ehhez pedig alkalmazkodni kell. Nem tehetünk úgy, mintha mi sem történt volna. Pedig döbbenet, hogy néhány családban próbálnak úgy tenni. Ugyanúgy elvárják, hogy anyu az asztalra tegye az ebédet, csillogjon a lakás, és lehetőleg ne beszéljen a problémáiról. Bizonyos esetekben elképeszt és felháborít az a fajta önzőség, amit a családtagok tanúsítanak azért, hogy ne boruljon fel a megszokott rend és megkapják azt, amit addig megkaptak. Úgy gondolom, hogy egy családnak le kell ülnie és beszélnie kell erről. De ez az, ami nagyon nem megy nekünk. Még mindig nem tudunk kommunikálni egymással . Magyarországon még mindig ott tartunk, hogy a rák egy tabu téma. Az ismerősök nem tudják, hogy álljanak a témához, nem tudnak jól kérdezni a betegtől, és az a szomorú, hogy nagyon sokszor még a családban sem tudnak róla megfelelően beszélni.
HáziPatika.com: Mennyire látja pozitívan a jövőt? Nagyjából mennyi idő kellene, hogy felzárkózzunk onkopszichológia terén a nyugati országokhoz?
M.M.: Ez egy nagyon messze vezető kérdés. Azt gondolom, hogy a fejlődésnek most még nagyon sok akadálya van. Magyarországon sokszor kicsit széllel szembe megyünk. Egyrészt általánosságban az egészségügy helyzetéről sem lehet túl jókat mondani, ennek pedig az onkológia is része. Tehát, amíg a korábban említett szakemberhiány, ellátási problémák fennállnak, addig igazából nem is elvárható, hogy az onkológusok kimerítően foglalkozzanak a betegek pszichés problémáival. Egyrészt meg kellene szűnnie a túlterheltségnek, másrészt elegendő szakembernek kellene lenni.
Ez is érdekelhet
Ami azonban optimizmusra ad okot, az a fiatal szakemberek lelkesedése. Március-április fordulóján volt az országos kongresszusunk, amire rengeteg fiatal szakember látogatott el. Nagyon megható volt az a fajta odaadás, kíváncsiság és szakmai elkötelezettség, amit ezek a húszon-harminc éves fiatalok mutattak. Lenne jövőnk, ha nem hagynánk őket elkedvetlenedni. Állást kellene nekik biztosítani, onkopszichológiai csapatokat kovácsolni és rövid időn belül a betegek elégedettségében valamint az onkológus orvosok terheinek a csökkenésében is éreznénk a pozitív hatását.
