Elizabeth Vines kálváriája 2014 februárjában kezdődött, amikor talált egy borsó nagyságú csomót az egyik mellében, a hónalja közelében – írja a történetét bemutató Health. Eleinte szégyellte a dolgot, nem tudta, szóljon-e róla szakembernek, vagy sem. Egy hónappal később azonban mégis úgy határozott, hogy felkeresi a háziorvosát, és beszámol a felfedezéséről. Az orvos szinte meg se vizsgálta, és más szakemberhez sem küldte el a nőt. Mindössze annyit mondott neki, hogy a helyében ő nem aggódna; még fiatal – Elizabeth 35 éves volt akkor –, ráadásul senki másnak a családjában nem volt mellrákja.
Elizabeth ettől függetlenül rendszeresen ellenőrizte otthon a csomót, amely 2014 szeptemberéig kb. ugyanakkora maradt. Aztán gyorsan növekedni kezdett. „A családommal éppen Mauin nyaraltunk, amikor elmondtam a férjemnek, mit tapasztalok. Nagyon megijedt, és ragaszkodott hozzá, hogy amint hazaérünk, menjek el orvoshoz. Ez meg is történt, ám akkor is csak megnyugtatást kaptam, hogy ez nem daganat – mert az nem így nő –, hanem csak egy ciszta. Megkérdeztem, mi legyen a következő lépés, mire azt mondták, csinálhatnának ultrahangot, de szerintük nincs rá szükségem.”
A napok teltek, a csomó pedig tovább növekedett, elérte egy fél citrom nagyságát. Bár próbálta nyugtatgatni magát, hogy az orvosok szerint minden rendben van, Elizabeth egyre jobban aggódott. Végül felhívta a háziorvosát, és közölte vele, hogy szeretné, ha beutalnák mellultrahangra. Úgy kezelték, mintha hipochonder lenne, és csak az idejüket pazarolná, de aztán megtették, amit kért. Az ultrahang alapján, amelynek elvégzésére körülbelül három-négy hetet kellett várnia, kijelentették, hogy Elizabeth mellében ciszta, és nem rákos daganat van. Orvosa műtétet javasolt, amely során eltávolíthatják a csomót.
A sokkoló hír
Elizabeth újabb három-négy hetet várt az operációval kapcsolatos konzultációra, amire 2014 novemberében került sor. A kórházban először áttapintották a mellét, majd elküldték mammográfiára. A vizsgálat után jött a sokk: közölték vele, hogy rákos. „Kicsit elkezdtem vitatkozni. Megkérdeztem, hogy honnan ilyen biztosak benne biopszia nélkül? Azt válaszolták, hogy a sejtek mintázatából meg tudják állapítani, majd hozzátették, hogy a daganat 12 centiméteres.”
Ezután biopsziát, csont- és CT-vizsgálatot végeztek. Következő lépésként a kórház onkológiai osztályára kellett volna mennie, hogy konzultálhasson egy szakemberrel az állapotáról, ott azonban csak 2015 elején tudták volna fogadni. Egy kis utánajárásnak köszönhetően azonban kiderült, hogy az Arizona állambeli Phoenixben lévő Mayo Klinikán van jóval korábbi időpont (akkoriban Elizabeth a Washington állambeli Seattle környékén élt a családjával). „Az utazás előtti napon beszéltem az egyik helyi – seattle-i, a szerk. – onkológussal, aki rágógumizás közben azt mondta, hogy szerinte körülbelül két évem van hátra.”
A Mayo Klinikán először egy sebész-onkológussal találkozott. A szakember felvázolta előtte, mi vár rá az elkövetkezőkben, majd átirányította egy onkológushoz, mivel az öt centiméternél nagyobb daganatok esetén műtét előtt kemoterápiára van szükség. Az onkológus biztatta Elizabethet: hangsúlyozta, hogy bár nehéz lesz a következő éve, azért látszik a fény az alagút végén. „Seattle-ben még azt mondták, 4. stádium rákom van, mert úgy gondolták, hogy a betegség átterjedt a májamra is. A Mayo Klinikán azonban a képalkotó vizsgálatok eredménye alapján 90 százalék biztonsággal állították, hogy a májam nem érintett, és visszaminősítették a rákot 3. stádiumúvá. Azt azonban még mindig nem tudtuk, hogy HER2-pozitív emlőrákom van-e, vagy sem.”
Az egyik legagresszívabb típussal volt dolga
A terv az volt, hogy Elizabeth háromhetente két kemoterápiát kap, összesen hat etapban. A kezelés megkezdése után nem sokkal azonban kiderült, hogy a HER2-tesztje pozitív lett, ezért némiképp változtatni kellett a terápián – szerencsére azonban minden rendben lezajlott. Elizabeth egyébként az orvosaival való egyeztetést követően úgy döntött, eltávolíttatja először az egyik, majd egy év elteltével a másik mellét is; és mindkét alkalommal szinte rögtön átesett egy helyreállító műtéten is. Ezután hat hét sugárkezelés következett, ami után végre hazamehetett, bár egy évig még vissza kellett járnia háromhetente a kórházba kiegészítő kezelésre.
Elizabeth azt mondta, a kezelés utáni két éve örökös aggodalomban telt: minden alkalommal, amikor megfájdult a feje vagy éppen gyomorrontása volt, páni félelem töltötte el. Szerencsére azonban a rák mostanáig nem újult ki nála. Saját bevallása szerint még mindig van benne némi nyugtalanság, de már közel sem akkora, mint néhány évvel ezelőtt. Az orvos, aki tévesen cisztával diagnosztizálta, azóta nyugdíjba vonult. „Miután megtudta, hogy rákos vagyok, megpróbált mindent megtenni értem. Azt viszont, hogy hibázott, soha nem mondta ki nyíltan.”
