A rák túlélési arányairól készített legfrissebb tanulmány, a CONCORD-3 a Lancet brit orvosi hetilap szerdai számában jelent meg, és 71 ország és terület rákadatait elemezte. A tudósok 37,5 millió, 2000 és 2014 között diagnosztizált beteg adatai segítségével összehasonlították 18 gyakori rákfajta ötéves túlélésének arányait. Így a világon az adott időszakban felismert rákos betegségek kétharmadát vizsgálták.
A rákot itt élik túl a legtöbben
Talán nem meglepő, hogy az elmúlt 15 évben a rák legtöbb fajtájának túlélési arányai a leggazdagabb országokban voltak a legjobbak - az Egyesült Államokban, Kanadában, Ausztráliában, Új-Zélandon, Finnországban, Norvégiában, Izlandon és Svédországban. A 2010 és 2014 között Ausztráliában és az Egyesült Államokban például a mellrákkal diagnosztizált nők 90 százaléka öt évvel túlélte a daganatot, míg Indiában csak 66 százalékuk. Európa 16 országában legalább 85 százalékra emelkedett a mellrák ötéves túlélési aránya, Kelet-Európa országaiban 71 százalék a ráta.
A gyerekek agydaganatának ötéves túlélési aránya sok országban javult: Dániában és Svédországban 80 százalék, ami kétszer akkora, mint Mexikóban és Brazíliában, ahol kevesebb mint 40 százalék. A különbség oka valószínűleg az, hogy a diagnosztikai és terápiás szolgáltatások eltérő mértékben állnak a lakosok rendelkezésére - írták a kutatók. Bár a kezelések rengeteget fejlődtek az utóbbi évtizedekben, a rák még mindig több, mint százezer gyerek halálát okozza évente a világon.
Forradalom zajlik az onkológiában
5.-es biológiakvíz: hány veséje van egy embernek? – 10 kérdés az emberi testről
Ez is érdekelhet
Bár a rákra egyetlen, mindenkinél alkalmaz ható gyógymódot biztosan nem találunk az elkövetkező évtizedekben sem, egyre több olyan, személyre szabott daganatellenes terápia előtt nyílnak meg a kapuk, mint például az immunrendszer módosításán alapuló immuno-onkológia vagy a tumor elleni célzott, általában genetikai hibára irányuló gyógyszerek. Egyre több olyan terápia lát napvilágot, amellyel irányított csapást mérhetünk a rákos sejtekre, miközben a korábbi kezelési módoknál kisebb megterhelésnek teszik ki a páciens szervezetét. Bővebben ezekről az alábbi cikkünkben írtunk!
