Miért újulhat ki a rák? A kérdésre senki sem tud egészen biztos választ adni, számos tényezőt figyelembe véve születhet minden esetben egyéni válasz. Alapvetően azért újulhat ki egy daganat, mert az eredeti onkológiai kezelések során kisszámú daganatos sejt a szervezetben marad. Ez a sejtállomány túl kicsi ahhoz, hogy a jelenlegi tesztekkel kimutatható legyen, idővel azonban megnövekedhet, felszaporodhat akkorára, hogy tünetet okozzon, illetve kimutathatóvá váljon – foglalta össze dr. Pádi Éva, a FájdalomKözpont belgyógyásza, klinikai onkológus, palliatív orvos.
Hol újulhat ki a daganat?
A rák kiújulásának helye a betegség típusától függ. Amennyiben ugyanazon a helyen tér vissza, ahol eredetileg volt, lokális kiújulásról beszélünk. Ha a kiújulás helye közel van az eredetileg érintett szervhez, regionális kiújulás történik, ha pedig más testrésznél jelentkezik, akkor távoli kiújulásról van szó. Felmerülhet a kérdés, hogy a máshol kiújuló daganat ugyanaz-e, mint az eredeti. A válasz: igen. A visszatérő daganatot arról a helyről nevezik el, ahol az eredeti betegség megjelent. Ha például a mellrák kezelése után a májban fedeznek fel daganatot, azt áttétes (metasztatikus) mellráknak hívják, még akkor is, ha a visszatérő betegség más szervet érint.
Hogyan diagnosztizálható a kiújulás?
Amikor befejeződik az eredeti daganat kezelése, a páciensek egy utánkövetési tervet kapnak, amely magában foglalja a kontrollok, a fizikai vizsgálatok és egyéb tesztek időpontját. Attól függően, hogy milyen betegségről volt szó, laborvizsgálatok és képalkotó vizsgálatok is ismétlődhetnek. Ezeknek a kontrolloknak az a célja, hogy a páciens és az orvos is meggyőződhessenek róla, hogy minden rendben zajlik, illetve hogy korán felismerhetőek legyenek az esetleges kiújulás jelei. Ha ez utóbbi gyanúja felmerül, újabb laborvizsgálatokkal, képalkotással vagy biopsziával lehet igazolni azt.
Milyen kezelések jöhetnek szóba kiújuláskor?
„Ahogyan az eredeti betegség kezelésénél, itt is több opció létezik, amelyeket a kezelőorvos egyeztet a beteggel, számos tényezőt figyelembe véve. Végig kell gondolni ugyanis, hogy milyen típusú a daganat, hol tért vissza és mekkora, milyen a páciens általános állapota, hogyan működött az első esetben alkalmazott kezelés, milyenek voltak a mellékhatások, mi a kezelés célja. Olyan kérdéseket kell megválaszolni, hogy milyen nyereség várható az adott kezeléstől, melyek a lehetséges kockázatok és mellékhatások, hogyan hat az adott kezelés az életminőségre” – ismertette Pádi doktornő. Hozzátette, a fájdalomcsillapítás és a tünetek, mellékhatások kezelése a kiújuló esetekben is nagyon fontos. Erre szolgál a palliatív gyógyítás, amely nemcsak a fizikai, de a lelki-szellemi megpróbáltatásokban is támaszt jelenthet.
„Valószínűleg minden érintettben sokféle érzés felmerül, ha szembesül a kiújulás diagnózisával. A sokk, a hitetlenség, a harag, a félelem, a szorongás, a szomorúság mind természetes érzelmek ilyenkor, amelyeknek teret és időt kell engedni. Egyes páciensek fejében megfordulhat, hogy a korábban alkalmazott kezelések nem is voltak hatékonyak, vagy nem az volt helyes a választás. Holott fontos tudatosítani magunkban, hogy abban a helyzetben mindenki a legjobb tudása szerint döntött” – hangsúlyozta a szakember. „Ilyen embert próbáló helyzetben érdemes egy kicsit átkereteznünk a történetet, és arra koncentrálni, amiből erőt meríthetünk. Például arra, hogy a páciens már nem az ismeretlennel néz szembe, hiszen már átment ezen, ismeri a kezeléseket, az eljárásokat, akár még az orvosokat, nővéreket is. A fájdalmakkal és mellékhatásokkal is tisztában lehet, és tudja, mi mivel jár. Azt azonban nem lehet eléggé hangsúlyozni, hogy a fájdalomcsillapítás, a mellékhatások kezelése és a megfelelő felvilágosítás, tanácsadás és támogatás olyan jelentős szerepűek, hogy mindent meg kell tennünk, hogy a páciensek megkapják ezeket.”