Mint azt megírtuk, hétfőn személyes hangvételű videóüzenetben hozta nyilvánosságra Katalin hercegné, hogy véget ért preventív kemoterápiás kezelése. „Az elmúlt kilenc hónap rendkívül nehéz volt az egész család számára. El sem tudom mondani, mekkora megkönnyebbülés, hogy véget ért a kemoterápiás kezelés” – fogalmaz a közleményben. Hozzáteszi, most arra összpontosít, hogy minden tőle telhetőt megtegyen rákmentessége megőrzése érdekében. Egyszersmind hosszú út áll még előtte, mire teljesen felépül és meggyógyul.
Noha további részletek nem ismertek sem a hercegné betegségéről, sem a kezeléséről, az általa elmondottak a szakértők szerint több kérdést is felvetnek. Amali Cooray, John La Marca és Sarah Diepstraten, az ausztrál Walter és Eliza Hall Orvosi Kutatóintézet (WEHI) kutatói például arról írnak a The Conversation oldalán, hogy érdemes tisztázni, mit is jelent, hogy valaki rákmentes. Az ugyanis nem azonos az onkológiában szintén gyakran használt remisszió kifejezéssel.
Rákmentesség vagy remisszió?
Orvosi értelemben a rákmentes jelző két fontos alappilléren nyugszik. Az egyik, hogy az elérhető vizsgálati módszerekkel nem lehet a beteg szervezetében ráksejtek jelenlétét kimutatni. A második fontos kritérium pedig, hogy valóban ne is maradjon egyetlen kóros sejt sem a testében. Habár a kettő azonosnak hangozhat, voltaképpen sosem lehet teljes biztonsággal kijelenteni, hogy egyetlen rákos sejt sem élte túl a kezelést. Márpedig csupán néhány túlélő sejt is elegendő lehet a betegség kiújulásához, még ha ezek egy ideig észrevétlenül lappanghatnak is. Egy szó, mint száz, rákmentesség helyett pontosabb általában úgy fogalmazni, hogy a páciens remisszióba került.
A remisszió azt jelenti, hogy nem maradt a szervezetben kimutatható daganat. Miután aztán a páciens egy bizonyos ideig remisszióban marad, ki lehet jelenteni, hogy teljesen rákmentes. „Katalin hercegné nem feltétlenül szigorúan orvosi értelemben fogalmazott. Mindazonáltal egyértelmű jelét adta egy biztató lépésnek a felépülésében” – írja a három szakember.
Mi történik a remisszió során?
Miután egy beteg remisszióba kerül, rendszeres szűrővizsgálatokon kell részt vennie, hogy betegsége biztosan ne térjen vissza. Nagyon változó lehet, hogy milyen teszteket foglal ez magában. Vannak esetek, amikor szabad szemmel is ellenőrizhető a páciens állapota, például bőrrákból felépülve, de vastagbélrák esetén rendszeres kolonoszkópiára, mellrák esetén mammográfiára, tüdőrák esetén CT-vizsgálatra lehet szükség. Vér- és szövetminta-elemzés ugyancsak hasznos lehet a ráksejtek jelenléte után kutatva. A legtöbb esetben a szűrővizsgálatokat évekig folytatni kell, ami biztosítja, hogy a rák kiújulása esetén mihamarabb el lehessen azt csípni, javítva a kezelési esélyeket.
A remisszió ötödik évfordulója jellemzően komoly mérföldkő a rákbetegek életében. A legtöbb rákos megbetegedés kiújulásának veszélye ugyanis drasztikusan lecsökken ennyi idő után. Így aztán az ellenőrző vizsgálatok rendszerességét is le lehet csökkenteni.
Az ötéves túlélés jelentősége
Mivel ugye nem könnyű kijelenteni egy kezelt rákbetegről, hogy meggyógyult, az orvosok elsősorban az ötéves túlélési arányra szoktak inkább hivatkozni. Ez lényegében azt mutatja meg, hogy milyen valószínűséggel lesz életben egy beteg a diagnózist követő öt év elteltével. Ausztrál nők körében végzett felmérések alapján például a vastagbélrák ötéves túlélési aránya körülbelül 70 százalék. Magyarán száz érintett betegből átlagosan 70 lesz várhatóan életben öt évvel később, míg 30 beteg életét veszíti a betegség következtében.
Nyilvánvalóan ezek a statisztikák semmit sem mondanak el egy-egy adott esetről. Mégis, a nagy létszámú betegcsoportoktól származó túlélési adatok segíthetik az orvosokat például olyan komplex döntések meghozatalában, minthogy milyen kezelési módszert alkalmazzanak pácienseiknél.
A rák kiújulásának kockázatát számos tényező befolyásolja, beleértve annak típusát és az eltelt időt egyaránt. Tüdőrák esetén például a kiújulási arány megközelíti a 30 százalékot. A mellrák két éven belüli kiújulási aránya viszont alacsonyabb, mintegy 15 százalék. Öt éven belüli időszakot vizsgálva már csak 10 százalék, tíz év után pedig 2 százalék alá csökken. „Ezek persze általánosítások – a kiújulási arány nagymértékben változhat attól függően, hogy milyen rákja van a páciensnek, mennyire előrehaladott stádiumú, illetve hogy adott-e áttétet” – írják a kutatók.
Mit tehet önmaga érdekében a beteg?
Katalin hercegné arról is beszélt, hogy most arra összpontosít: megőrizze „rákmentességét”. De mit is tehet ilyen esetekben a kezelésen átesett beteg? Hiszen a rák kialakulása és kiújulása számos olyan tényezőn alapul, amelyekre nincs kihatásunk, mint az életkor, etnikai hovatartozás, nem, genetika és hormonok. Akadnak azonban olyan befolyásoló tényezők is, amelyek felett van némi irányításunk. E körbe tartozik például az UV-sugárzásnak való kitettség, vagy éppen a rákkeltő anyagokkal történő érintkezés, például dohányzás nyomán. Nem mellesleg általánosabb életmódbeli tényezők is fontos szerepet játszanak ebben. A szegényes táplálkozás, a mozgáshiány és a túlzott alkoholfogyasztás egyaránt fokozza a rákkockázatot.
Becslések szerint a rákos megbetegedések több mint fele potenciálisan megelőzhető lenne rendszeres szűrővizsgálatok és egészséges életmód révén. A veszélyt mérséklő tényezők pedig mindenki esetében azonosak, mint a kezelésen átesett betegek, például Katalin hercegné esetében. A legfontosabb a dohányzás kerülése, a változatos és kiegyensúlyozott étrend, a rendszeres testmozgás, az alkoholfogyasztása minimalizálása és a megfelelő fényvédelem.
Legjobban: