Csupán három tényező azonosítására van szükség a hererák egyik leggyakoribb fajtában, a nem seminoma típusú csírasejtes heredaganatban ahhoz, hogy megállapítható legyen a rák kiújulásának valószínűsége – még azokban az esetekben is, amelyekben a tumor elterjedése nincs bizonyítva, számolt be a Clinical Cancer Research-ben publikált eredményekről a Medical News Today .
A heredaganatoknak ez a fajtája a leggyakoribb a fehér férfi populáció körében, és ez a leginkább rosszindulatú is. A korai stádiumban felismert betegség esetén a betegek a tumor eltávolítása után választhatnak aközött, hogy állandóan ellenőriztetik magukat, vagy a kemoterápiát választják, aminek megvannak a maga hosszú távú mellékhatásai. A kiújulás valószínűségét tehát azért is fontos tudni, hogy akinek nincs szüksége a sok kellemetlen mellékhatással járó kemoterápiára, annak ne kelljen alávetnie magát ennek.
- a CXCL12 nevű molekula szintje;
- a rákos őssejtek aránya a tumorban;
- az erek jelenléte a tumorban.
A kutatók e három tulajdonság mentén osztályozták a daganatokat. A betegeket ennek alapján három rizikócsoportba osztották aszerint, hogy mennyire valószínű, hogy két éven belül kiújuljon a daganatuk. (A hererák esetében nagyon kicsi a valószínűsége a két éven túli kiújulásnak.)
A legalacsonyabb rizikójú csoportba sorolt betegek esetében 94,3 százalékban nem újult ki a tumor két éven belül. A közepes rizikójú csoport tagjai esetében 65,9 százalékban nem újult ki a daganat. A legnagyobb rizikójú csoportban azonban csupán 30 százalékban nem történt visszaesés.
A kutatók azt mondják, hogy a teszt alapján elkerülhetővé válik a kemoterápia azok számára, akik az alacsony rizikójú csoportba tartoznak. A kemoterápia ugyan nagyon eredményesen gyógyítja ezt a fajta rákot, de hosszabb távú, kellemetlen mellékhatásai is lehetnek – mint például a szív- és érrendszeri megbetegedés, másodlagos daganatok kialakulása, Reynaud-szindróma, neuropátia, terméketlenség és érzelmi zavarok.