A valamivel több mint 42 kilométeres verseny az első újkori játékok óta szerepel a nyári olimpiák programjában, ugyanakkor a jelenleg is fennálló világrekord nem ezeken, hanem a 2014-es berlini maratonon született meg: a kenyai Dennis Kipruto Kimetto 2 óra 2 perc 57 másodperces időeredménnyel írta be magát a sportág történelemkönyvébe. Persze, a maratonfutás nem kizárólag az élsportolók sajátja, számos amatőr versenyző is próbára teszi magát a Föld különböző pontjain megrendezett versenyeken. Ebből kifolyólag rengeteg komikus felhangú Guinness-rekordot is nyilván tartanak a távhoz kötődően, hiszen akad például, aki zöldségnek öltözve alig 2 óra 45 perc alatt futott be a célba, míg a menetelő zenekarok kategóriájában a brit Huddersfield Marathon Band állított fel világcsúcsot 2014-ben Londonban 4 perc híján 7 órás idővel.
Dacára a bohókás megoldásoknak, nem szabad elfelejteni, hogy egy maraton teljesítése igenis rendkívül komoly megterhelést jelent az emberi szervezet számára. Éppen ezért a felkészülés legalább ennyire komoly elhatározottságot és kitartást is igényel mindazoktól, akik valamilyen egyéni motivációtól hajtva meg szeretnének felelni a kihívásnak. A különböző felkészülési programok igen hosszúak lehetnek, így vannak, akik a kiszemelt verseny előtt egy évvel már elkezdik a tudatos építkezést, majd fokozatosan tágítva a határaikat érik el a szükséges edzettségi állapotot. A futóteljesítmény javításához a rendszeres mozgás mellett figyelmet kell szentelni a táplálkozásunknak és a kellő mennyiségű regenerációnak, a menet közben felmerülő egészségügyi panaszokat pedig nem szabad szőnyeg alá söpörni. A maratoni táv zökkenőmentes teljesítése ugyanis egészséges és erős szervezetet igényel.
A hosszútávfutás lehetséges veszélyei
A médiában időről időre megjelennek maratoni versenyekhez fűződő halálesetekről szóló hírek. Ezzel együtt a végzetes kimenetelű incidensek rendkívül ritkák. Egy amerikai kutatás eredményei szerint például a 2000 és 2010 közötti időszakban az Egyesült Államokban 10,9 millió maraton- és félmaratonfutó közül összesen 59 főnél lépett fel hirtelen szívmegállás, közülük pedig 42-en vesztették életüket. Többségüknél valamilyen addig fel nem ismert kardiovaszkuláris probléma állt kiváltó okként a tragédia hátterében. Az adatok alapján kijelenthető, hogy a hosszútávfutás nem veszélyezteti nagyobb mértékben az életet, mint bármilyen más erőteljes fizikai igénybevétellel járó sport. Gondot elsősorban az jelenthet, ha valaki nem megfelelő egészségügyi állapotban áll rajthoz.
Számos egyéb kutatás is vizsgálta az elmúlt évtizedekben a maratonok egészségügyi hatásait. A Yale Egyetem Chirag Parikh professzor által vezetett csapata 2015-ös tanulmányában például rámutatott, hogy a 42 kilométer teljesítése a vizsgált versenyzők mintegy négyötödénél 1-es stádiumú akut vesekárosodást váltott ki, amelynek teljes gyógyulása 24-48 órát vett igénybe. Ugyancsak ismert, hogy a kimerítő futás átmenetileg az immunrendszert is legyengíti, ezáltal elősegítve a felső légúti fertőzéses betegségek fellépését a verseny utáni napokban. Egy 2005-ben publikált tanulmány pedig a túlzott folyadékbevitel kockázatára mutatott rá: a 2002-es bostoni maraton során megvizsgált 488 indulóból több mint 60 fő vérmintájában mértek túl alacsony nátriumszintet. A probléma súlyosabb esetben erős fejfájással, hányingerrel, hányással, tudatzavarral és görcsökkel is járhat.
5.-es biológiakvíz: hány veséje van egy embernek? – 10 kérdés az emberi testről
A lehetséges heveny következmények mellett érdemes néhány szót ejteni egy másik, talán kevésbé ismert kockázatról is. Csontozatunk szövetállománya természetszerűleg nagyjából 25-30 éves korig gyarapszik, majd a kor előrehaladtával lassan veszíteni kezd a tömegéből. A rendszeres testmozgás, különösen a futás ugyanakkor pozitív hatással van a csontsűrűségre - legalábbis egy bizonyos szintig. A hetente 20-30 kilométert meghaladó össztávolságnak ugyanis már lehetnek - a kortizolszint alakulásán keresztül - nemkívánatos mellékhatásai. Mi több, egy 1989-ben megjelent tanulmány alacsonyabb csontsűrűséget mért azoknál a férfiaknál, akik hetente 92 kilométert futottak összesen, mint a fizikailag inaktív kontrollcsoport tagjainál.
Egy maratoni távot megelőző felkészülés során a heti futóteljesítmény bőven meghaladhatja az említett 30 kilométert, ezért érdemes néhány óvintézkedéssel ellensúlyozni a terhelés negatív hatásait. Hasznos például, ha edzésprogramunkban erősítő tréningek is helyet kapnak, mivel ezek szintén javítják a csontozatunk állapotát, nem is beszélve az izomtömeg fenntartásáról. Ugyancsak csökkenthető a kockázat azáltal, ha kellő figyelmet fordítunk a táplálkozásunkra, pontosabban arra, hogy biztosítsuk a szervezetünk energiaigényének megfelelő kalóriabevitelt sportolás közben és után is.
Miért vágjunk bele?
Először is fontos leszögezni, hogy legyen szó bármilyen mozgásformáról, a sport nem pusztán egészséges tevékenység, hanem az egészséges életmód egyik alappillére. Az egyéni ízléstől a lakhelyünk közelében elérhető lehetőségeken át az időbeosztásunkig számos tényező kihatással lehet arra, hogy milyen típusú sportokat preferálunk, mind közül azonban a futás az egyik legolcsóbb és legegyszerűbben kivitelezhető alternatíva. Nagyszerűen oldja a stresszt, hozzájárul az ideális testtömeg eléréséhez és fenntartásához, támogatja a szív- és érrendszer egészséges működését, javítja a tüdőkapacitást és általában véve az állóképességet, emellett pedig a társasági életnek is kiváló terepet biztosít, amennyiben nem egyedül kezdjük el róni a kilométereket.
A legtöbb, kezdőknek szóló edzésterv általában az 5 kilométeres táv teljesítését tűzi ki első mérföldkőként, valójában azonban néhány hónap után még 10 kilométer vagy egy félmaraton sem jelent leküzdhetetlen akadályt. Ha valaki igazán rákap a futás ízére, idővel szinte biztosan megfogalmazódik benne a vágy, hogy megfeleljen egy maraton kihívásainak. Ahhoz azonban, hogy a 42195 méter során ne jelentkezzenek váratlan problémák, igazán alapos és precíz felkészülésre van szükség. Éppen ezért mielőtt belevágnánk, mindenképpen tisztáznunk kell magunkban, hogy rendelkezünk-e kellő mennyiségű szabadidővel, akarattal, tudatossággal és a környezetünk részéről érkező támogatással ahhoz, hogy ne kelljen menet közben feladnunk az álmunkat. Emellett egy ilyen volumenű vállalásnál nagy hangsúlyt kell fektetni az egészségi állapotunkra is, azaz a rendszeres edzés mellett nem maradhat el a sportorvossal történő konzultáció sem. A terhelés emelésével rengeteg, addig jelentéktelennek tűnő mozgásszervi vagy belgyógyászati probléma visszaüthet, ezért minden szokatlan tünettel forduljunk szakemberhez!
A maratonfutás tehát egészséges testet és erős lelket igényel, ellenkező oldalról nézve azonban az is kijelenthető, hogy a táv teljesítése után okkal érezhetjük, hogy valami nagy dolgot vittünk véghez. A felkészülés és maga a verseny egyfajta önismereti tréningként is megállja a helyét, hiszen sokat megtapasztalhatunk eközben a saját kitartásunkból és elszántságunkból, összességében pedig a vállalás jellemformáló hatása éppúgy jelentős lehet, mint a fizikai erősítő jellege. Az első maraton során sosem az időeredmény fontos, hanem a cél elérése. Megfelelő felkészültséggel és odafigyeléssel egyáltalán nem kell félni az óriási távtól, viszont az életben legalább egyszer mindenképpen érdemes megpróbálni lefutni. Ráadásul, ahogy a mondás is tartja, sosem késő elkezdeni: az amerikai Gladys Burrill például 92 éves is elmúlt, amikor 2010-ben Honoluluban maga mögé utasította a 42 kilométert.
