Az Infectious Agents & Cancer című szaklapban ismertetett kutatás szerzői szerint ez bizonyíték lehet arra, hogy a P. gingivalis megléte növeli a nyelőcsődaganat kialakulásának kockázatát, illetve, hogy a baktérium biomarkerként is működik.
A kínai és amerikai tudósok, dr. Huizhi Wang, Richard J. Lamont, Jan Potempa és David A. Scott, összesen 130 ember szövetmintáit elemezték. 100-nak volt nyelőcsődaganata, 30-an pedig egészségesek voltak. A szakemberek egy lizin-gigipain nevű vegyület szintjét mérték a résztvevőknél, ez a P. gingivalis baktériumra jellemző enzim, emellett pedig a baktérium DNS-ét is kutatták a sejtekben.
5.-es biológiakvíz: hány veséje van egy embernek? – 10 kérdés az emberi testről
Dr. Wang szerint erre két magyarázat is lehet: vagy a P. gingivalis érzi magát különösen jól a daganatos sejtekben, így azokban könnyebben szaporodik; vagy pedig a P. gingivalis fertőzés járul hozzá a nyelőcsődaganatok kialakulásához. Amennyiben az első elképzelést sikerül bizonyítani, az egyszerű antibiotikumokkal is érdemes lenne kísérletezni új terápiás lehetőségek kidolgozásához.
„Ha az bizonyosodik be, hogy a baktérium közvetlenül hozzájárul a nyelőcsődaganatok kialakulásához, annak elképesztő hatása lenne, hiszen például a megfelelő szájhigiéniával jelentősen csökkenthetővé válna a daganatok kialakulásának rizikója, az antibiotikumok pedig megakadályozhatnák a rákos sejtek burjánzását. A P. gingivalist célzó vizsgálatok, például a fogakon kialakuló plakkokban, pedig az érintettek korai szűrését is lehetővé tennék” – mondta dr. Wang.
A nyelőcsőráknak két nagyobb altípusa van, az adenokarcinóma és a laphámdaganat . A betegség rizikófaktorai közé tartozik például a dohányzás és a refluxbetegség is, de kutatások szerint a humán papilloma vírus (HPV) is növelheti a nyelőcső daganatos megbetegedéseinek a kockázatát. A mostani tanulmány szerint a P. gingivalis elsősorban a nyelőcső laphámdaganatával van összefüggésben.
