A mammográfiás vizsgálatokkal viszonylag korán lehet a tumoros elváltozásokat diagnosztizálni, így a kezelések is sokkal nagyobb sikerrel járhatnak. Ugyanakkor nemcsak a rákos daganat, hanem egyéb rendellenesség kimutatására is alkalmas ez a szűrőmódszer, ezért is ajánlják a rendszeres vizsgálatot már 40 év felett is.
Mi az a mammográfia?
Alacsony energiájú ionizáló sugárzásos vizsgálat, amellyel az emlő abnormalitásait vizsgálják. Ezzel szemben az ultrahang csak “kisegítő módszer” és az ultrahanghullámok visszaverődési tulajdonságait kihasználva készít felvételt az emlőkről. Házi- vagy szakorvos két okból írhatja elő a vizsgálatot: vagy azért, hogy a panaszmentes nők szűrővizsgálatként megbizonyosodhassanak egészségi állapotukról, vagy azért, hogy az emlő már észlelhető rendellenességeit lehessen diagnosztizálni: ezek lehetnek csomók (vagy a már korábban tapasztalt csomók méretváltozásai), fájdalmak , bőrelváltozások, mellbimbó-vastagodások vagy mellméretváltozások.
Hogyan zajlik a mammográfiás vizsgálat?
A vizsgálatok álló helyzetben (állapottól függően ritkán ülve) speciális röntgen berendezéssel történnek. A röntgen gép elé kell állni és az emlőt rá kell helyezni a röntgen filmet tartalmazó felületére. A jó képminőség, valamint a sugárterhelés csökkentése érdekében a felvételek alatt az emlőt egy speciális műanyag lemez segítségével összenyomják. A vizsgálatra legalkalmasabb időpont a még menstruáló nőknél a menstruációs ciklus második hete (de a vizsgálat bármely időpontban végezhető).
5.-es biológiakvíz: hány veséje van egy embernek? – 10 kérdés az emberi testről
Mit látunk a mammográfiai leleten?
A mammográfiás lelet a ráktumorok mellett más rendellenességekre is rámutathatnak. Ha daganatot észleltek, azok mérete és kontúrja alapján a radiológus képes megmondani, hogy fennáll-e rákveszély, vagy jóindulatú daganatot találtak. Ezt viszonylag könnyű eldönteni, mivel a ráktumorok szabálytalan formájúak, cikkcakkosabb, szaggatottabb testhatárokkal, a jóindulatú daganatok pedig körkörösebbek, egyértelmű, gömbölyű testre utaló testhatárokkal.
Emellett kalciumlerakódásokat vagy meszedéseket is lehet észlelni, fehér foltként láthatjuk a mammográfiás eredményeken: ezeket sejtkilökődések, gyulladások és trauma okozhatja.
Ezeknek két fajtája van: a mikro-, illetve a makromeszesedés. A makromeszesedések nevükből is adódóan nagyok, főként az öregedés miatt jelentkeznek, általában nem járnak rákos megbetegedéssel. A mikromeszesedések viszont nagyon apró kalciumlerakódások, amelyek olyan területeken találhatók, ahol gyorsan osztódó sejtek találhatóak, ez pedig könnyen lehet a mellrák indikátora.
A mellszövet sűrűbbnek mutatkozó területeiben több mirigy van, mint zsírszövet. Ezen területeken a daganatok és a meszesedések nehezebben észlelhetőek.
Mikor menjünk mammográfiára?
Első körben kérdezzünk meg egy szakorvost! Annak ugyanis nincsen megállapított szabálya, hogy a rutinszerű szűréseket mikor érdemes elkezdeni: az amerikai megelőzési egészségügyi szervek szerint az 50-74 éves nőknek kétévente kellene, az 50 év alattiaknak pedig csak akkor, ha orvosuk ezt javasolja. Az amerikai ACS rákügyi társaság ennél alaposabb programot javasol: szerintük a nőknek már 40 éves korukban el kellene kezdeniük szűrővizsgálatot csináltatniuk, ezt pedig 1-2 évente meg kellene ismételniük.
A veszélyeztetett nők esetében a vizsgálatok természetesen hamarabb kezdődhetnek és MRI-vizsgálatokkal is kombinálhatók, ha az orvos ezt javasolja. Ha mellimplantátumunk van, ezt mindenféleképpen közölnünk kell orvosunkkal, majd a mammográfiát lefolytató intézménnyel.
Fontos hangsúlyozni: az otthoni mellvizsgálat nem helyettesíti a mammográfiás, illetve klinikai mellvizsgálatot!
