Orvosbiológiai kutatók már több mint egy évtizede keresik a legjobb megoldást, hogy miként juttassák el a rákot elpusztító gyógyszereket közvetlenül daganatokba. A gyógyszerekkel megtöltött parányi nanokapszulákat ma már képesek vagyunk bejuttatni a rákos daganatokhoz vezető a véráramba. De még nincs meg a tökéletes fegyver. Ehhez a hatóanyagokat úgy kellene becsomagolni, felöltöztetni, hogy a tumorsejtek védekező rendszere ne tartsa kívül azokat.
A célzott rákterápia akkor a leghatékonyabb, ha a gyógyszer a lehető legközelebb szabadul fel a tumorhoz, vagy egyenesen annak belsejébe jutva fejti ki a hatását, s ezzel növeli az esélyét az összes rákos sejt megölésének. Az a kihívás, hogy olyan szállítóeszközt konstruáljanak, amely elég erős a gyógyszer hordozásához, és képes ellenállni a külső hatásoknak, de elég karcsú, hogy átcsússzon a daganat sűrű sejtközi terén, azon a mátrixon, amelyet egy cukorfajta, a hialuronsav tölt ki.
A Nano Letters folyóiratban megjelent cikkben, Hao Cheng, a Drexel College of Engineering kutatója beszámolt róla, hogy az apró hordozóeszközöket hogyan készítették fel a daganatig tartó útra.
Először is egy olyan enzimköpenyt készítettek a hordozónak, amelynek hatóanyagai lebontják a hialuronsavat, amelynek a jelenléte az egyik fő akadálya az előrehaladásnak a sejtközi térben. De az enzimköpenynek is van egy védőrétege polietilén-glikolból.
5.-es biológiakvíz: hány veséje van egy embernek? – 10 kérdés az emberi testről
Az eljárás nagy újdonsága, hogy az enzimeket becsomagolták egy polietilén-glikol (PEG) rétegbe, amely szavatolja, hogy a nanorészecskék az immunrendszert kijátszva bejutnak a tumorba, s csak a megfelelő helyen kezdik el lebontani a hialuronsavat , illetve teszik lehetővé a gyógyszer működésbe lépését. Minél több nanorészecske jut be a tumorba, annál hatékonyabban rombolja le a gyógyszer a beteg szövetet, s csökkenti a tumorok méretét – mondta Cheng.
Orvosszakértők szerint ez a stratégia számos nehezen kezelhető rákos megbetegedésnél, például a lokálisan előrehaladott emlőrák, a hasnyálmirigyrák és nyálka-termelő emésztőrendszeri rákok esetében is eredményesen használható.
Ez is érdekelhet
Forrás: Phys.org
