Az egyes mellékhatások, valamint az azok enyhítésére használható eljárások kategorizálásában dr. Dank Magdolna, a Semmelweis Egyetem Onkológiai Központ igazgatója és dr. Hécz Réka, az Onkológiai Központ rezidense nyújtott segítséget portálunknak.
Az alkalmazás módja
A legtöbb kemoterápiás készítményt intravénásan juttatják a szervezetbe, ezen alkalmazásmódra jellemző mellékhatások pedig a paravasatio, vagyis a kemoterápiás szer érpályán kívülre jutása. Ez az adott területen fájdalmat, duzzanatot vagy akár szövetelhalást válthat ki, továbbá gyakran sérülnek vagy gyulladnak be a vénák.
Szájon át kevesebb készítmény szoktak alkalmazni. Ezek közé tartozik például a capecitabin, amely esetében pattanáshoz hasonló kiütésekkel járó bőrtünetek gyakrabban fordulnak elő.
A citosztatikumokra jellemző mellékhatások
Az egyes készítmények mellékhatásspektrum alapján is csoportosíthatók. Kifejezett hányingerkeltők például azok a szerek, amelyek hatóanyaga doxorubicin, cyclophosphamide, fluorouracil, epirubicin, bleomycin, vinblastine, dacarbazine vagy cisplatin.
5.-es biológiakvíz: hány veséje van egy embernek? – 10 kérdés az emberi testről
Kéz-láb szindróma megjelenésére lehet számítani capecitabine, doxorubicin, cytarabin, cyclophosphamide, vinorelbin, taxánok és magas dózisú Interleukin 2 alkalmazása esetén.
Neuropátiás tüneteket főként taxánok és platinatartalmú szerek, továbbá vinca alkaloidák okoznak, mint például a carboplatin, cisplatin, etoposid, gemcitabin, ifosfamid és oxaliplatin. Jellemzően platinatartalmú kezelés után jelentkezik ízérzészavar, fémes íz érzése a szájban, ízérzésvesztés.
Hasznos tanácsok a panaszokra
Az onkológusok ma már külön foglalkoznak a mellékhatások kiemelt kezelésével. Az akut és elhúzódó hányás esetén főként 5-HT3 receptor antagonistákat (ondansetron, palonosetron, granisetron) és neurokin-1 receptor gátló készítményt (aprepitant) alkalmaznak. Külön gondot kell fordítani az anticipátoros hányinger kezelésére, amely esetben alprazolam-tartalmú készítmények mellett a pszichoterápiás és relaxációs gyakorlatok a leghatékonyabbak.
Csökkentheti a beteg hányingerét, ha az alábbi hasznos tanácsokat megfogadja: gyakran és keveset egyen, jótékony lehet hideg folyadékok (tonik, almalé), hideg ételek (puding, joghurt, fagylalt) fogyasztása, menta , kemény cukorkák, jégkocka szopogatása, füstös helyektől, erős kölnitől, főzéskor keletkező szagoktól való tartózkodás, továbbá segítséget jelenthet egy étkezési napló vezetése.
A szájnyálkahártya fekélyeinek megelőzésében fontos kiemelni a megfelelő szájhigiénét, a kemoterápia előtti fogmosást, fogközmosást, alkoholmentes szájvizek és puha sörtéjű fogkefe használatát. Kezelésre az alábbiakat választhatják: Mucotherapy, Caphosol, Glutamin.
Étvágy csökkenésekor elengedhetetlen a megfelelően kiegyensúlyozott diéta tartása, dietetikai konzultáció, rendszeres testsúlymérés, gyakori kis étkezések megtervezése.
A betegek többségénél jellemző mellékhatás a hasmenés, amely ellen a következő tanácsokat érdemes megfogadni: a beteg egy kis mennyiségeket, kerülje a tejet, füstölt, puffasztó ételeket, fogyasszon alacsony rosttartalmú ételeket (rizs, csirkehús), káliumban gazdag gyümölcsöket (banán) és igyon sok folyadékot (víz, almalé, szőlőlé). Reszelt répa és reszelt alma fele-fele arányú keveréke is jótékony hatású lehet. Székrekedés esetén fontos a megfelelő folyadékbevitel, a magas rosttartalmú ételek fogyasztása és a sport.
A kéz-láb szindróma megelőzése kiemelt jelentőségű. Fontos a nyomás, a mechanikai irritáció (szoros ruha, cipő), forró fürdő, szárító, alkoholos externák kerülése, 3-7 százalékos karbamidtartalmú zsíros krémek, babaszappan vagy inkább mosakodókrém, utánzsírozó krém alkalmazása, továbbá MgSO4-tartalmú fürdő, hámosító, gomba elleni antimycotikus és fertőtlenítő, más néven antiszeptikus vagy szteroidtartalmú készítmények használata. Az antihisztaminok hatásosan csökkenthetik a duzzanatot. Kiemelendő a napi kétszeri lábmosás, valamint az ujjközök szárazra törlése.
Ez is érdekelhet
Hogy megelőzze a sérüléseket, a beteg viseljen kesztyűt szinte minden munkához. Kerülje a szúró, vágó szerszámok használatát, beleértve a körömápolást is - körömvágás helyett használjon körömreszelőt, fontos a körömágy védelme -, továbbá ne tartózkodjon tömegben. A láb és körömgomba ellátása pedig még a terápia megkezdése előtt történjen meg.
