Sportos, napbarnított férfi, határozott kézfogással - nyoma sincs annak, hogy túl van már néhány kemoterápián és sugárkezelésen, és hogy most is éppen kezelés alatt áll. A 79 éves Udvari Lászlónál bő három évvel ezelőtt diagnosztizáltak végbélrákot.
"2011 nyaráig nagyon távoli és ijesztő dolog volt számomra a rák. Ha valakiről kiderült, hogy rákos, rögtön elkönyveltem magamban, hogy szegénynek már nincs sok hátra. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy a diagnózisom után másképpen láttam volna a saját helyzetemet; nem jósoltam magamnak sok időt" - vág bele a beszélgetésbe Udvari László, mintha nem is a rettegett betegséggel, a rákkal kapcsolatos tapasztalatairól faggatnám.
2011 nyarán diagnosztizálták nála a végbélrákot, persze nem derült ki rögtön a baj. Az első tünetek - megváltozott székletürítési szokások, hasi panaszok, görcsök, puffadás - után két hónap ment el kísérletezésekkel; a háziorvos előbb bélműködési problémákra gyanakodott.
Új korszak kezdődött...
A diagnózis után felgyorsultak az események - nehéz időszak vette kezdetét, de szerencsére nem volt idő "nagyon megzuhanni". Az orvosok azonnali műtétet javasoltak, és sikerült is eltávolítani a teljes egészében a daganatot. A biztató leletnek azért szépséghibája is: a sebészi beavatkozás után a bélben még bennmaradtak "elszórva" ráksejtek, amelyek ellen kemoterápiával és a sugárkezeléssel kellett harcolni.
5.-es biológiakvíz: hány veséje van egy embernek? – 10 kérdés az emberi testről
...jó és kevésbé jó napokkal
A kemoterápia jól ismert "velejárói" mellé betársult a gyengeség, a folyamatos fáradtság is. A legmegterhelőbbek mégis az idegrendszeri hatások voltak: a végtagok zsibbadása, érzéketlensége - a hajszálerek sérülése miatt ez nem is múlt el nyomtalanul (egy fiatal szervezet nagyobb eséllyel képes ezzel megbirkózni - az övé már nem tudott). "Újra kellett tanulnom a finomabb mozgásokat, egy ideig bottal jártam; de még az olvasás sem ment zavartalanul, ujjaim érzéketlensége miatt képtelen voltam csak egyet lapozni".
"Mindent összevetve azért elviselhető volt, sőt a csábító propaganda és tanácsok ellenére csodagyógyszerek fogyasztása, alternatív kezelések mellőzésével kemoterápia-hívő lettem" - teszi hozzá mosolyogva. Egy dolgot visel nagyon nehezen, a kórházi tartózkodást. "Előfordul, hogy valakinél azonnal jelentkezik az egyik jól ismert mellékhatás, a hányás - és nem sikerül mindenkinek elérni a mosdóig."
2012 elején véget értek a kezelések, a CT-vizsgálat eredménye ráksejtmentes állapotot mutatott. (Mint mondja, ez idő alatt abban a reményben élt, hogy mivel a betegek 60 százaléka meggyógyul, 40 százalékuknál pedig sikerül elérni, hogy csak néhány év múlva jelenjenek meg áttétek - neki sem kell még búcsúznia az élettől.)
Ezt követően háromhavonta ismétlődtek a CT-vizsgálatok - és rendre jók voltak az eredmények, így "2013 végégéig azt hitte, legyőzte a betegséget". Aztán jött az újabb eredmény: a tüdején megjelent két apró folt. Nem kellett sokat várni, hogy kiderüljön, a nyirokcsomókban is megjelentek ráksejtek. Egyértelművé vált, hogy áttét keletkezett a tüdőben, jött ismét a kemoterápia, újabb 12 nehéz ciklussal.
Kezdetét vette a palliatív terápia, amelynek a célja a rosszindulatú folyamat előrehaladásának lassítása, összességében a betegség kontroll alatt tartása és az adott körülmények között az élhető élet feltételeinek biztosítása.
2014 nyarán kezelőorvosával úgy döntöttek, az általa kapott gyógyszerből kivesznek egy elemet (azt, amelyik a legsúlyosabb mellékhatásokat okozza) - a következő CT-vizsgálat dönti majd el, helyesen tették-e. Mindez addig tart, amíg a szervezet bírja a kemoterápiát - ez egyénileg eltérő -, vagy amíg a ráksejtek rezisztenssé nem válnak. "Tudomásul vettem a sorstól, hogy mostantól egyre kisebb az esély a további. sok évet nyújtó hosszú életben maradásra. Bízva, hogy néhány évig még kontroll alatt tartható a betegsége gondol arra is, hogy a korában a rákos betegségétől függetlenül bármikor elérheti a halál." Ennek ellenére nem magába roskadva várja a halált - életerős, feladatai és céljai vannak. Hogy ennyire jól viseli betegségét, szerinte annak is köszönheti, hogy egész életében sportolt, és ma is rendszeresen úszik. "Persze az is sokat segít, hogy otthon úgy élünk, mintha nem lennék beteg" - mondja. (Pedig senki elől nem titkolja el sem a jó, sem a rossz híreket, mindenki tisztában van az állapotával.)
Tervek nélkül nem megy
Interjúalanyunk szerint egy rákbeteg számára elengedhetetlen, hogy hosszú távú céljai legyenek - és nem elég fél évre tervezni, évekre kell. Ő legalábbis így tett. Fiának volt egy nagy álma - egy saját autószerelő műhely -, ő pedig nem habozott, hogy segítsen a megvalósításban. Négyévnyi előkészület után idén ősszel megnyithat a műhely. Komoly szervezési, kivitelezései feladatok vártak rá, éveken át - az elejétől a végégig ott volt a fia mellett. "A pszichológusom sem tanácsolhatott volna jobbat, minthogy belevágjak egy ilyen többéves munkába."
Mindemellett volt egy másik nagy célja: tudatos beteggé válni, tisztában lenni a betegségével, a kezelési lehetőségekkel, a szükséges életmódbeli változtatásokkal - megérteni, mi és miért történik vele. "Volt mit ledolgozni, mivel korábban hallani sem akartam a rákról, nem tudtam róla szinte semmit."
A Gyógyulj Velünk Egyesületben - amely azért jött létre, hogy felhívja a figyelmet a daganatos betegségekre, és hogy az érintetteket minden élethelyzetben támogassa - magára vállalta az ismeretterjesztési feladatokat. Ennek keretében előadások és klubnapok szervezése mellett, kezelőorvosának dr. Petrányi Ágota főorvos asszonynak orvoskonzultzációs támogatásával megírta első betegtájékoztató könyvét az emésztőrendszeri daganatos betegségekről és kezelésükről, amely többek között ajánlásokat is tartalmaz a kemoterápiára való felkészülésre és a kezelésük alatti és utáni időszaki életvitelre. A füzet 10 500 példányban jelent meg és sok betegszervezetben ingyenesen hozzájuthatnak az érdeklődő betegek.
Betegtársaival együtt társalgási klubokat, egyesületi napokat szerveznek, többek között olyan előadásokkal, amelyek például a labor- és a CT-vizsgálat eredmények között segítenek eligazodni. Persze, nem csak a betegségükről szólnak ezek a találkozók, mivel mindenki hasonló cipőben jár, megosztják tapasztalataikat, erősítik egymást. "A gyógyulásért folytatott küzdelem, akkor lehet sikeres, ha ismerjük a betegségünket és életvitelünkkel alkalmazkodunk a gyógyításunkat segítő követelményekhez" - és ennél jobb zárszó aligha van.
