A természetes védelem
Sellye János nevéhez fűződik a generalizált stressz elmélet (1936), amely szerint minden nagy kihívás stresszhelyzetet teremt az ember életében. Erre élettani és pszichés változásokkal reagálunk, melyek nagy terhet rónak ránk. Hogy ki milyen mértékben képes a stresszel megküzdeni, nemcsak az egyéni különbségektől, hanem az immunrendszertől is függ. A szervezet védekező rendszeréről van szó, amely magába foglalja a lépet, fehérvérsejteket (limfocitákat és falósejteket), nyirokmirigyet, csecsemőmirigyet. Alapvetően kétféle immunválasz különböztethető meg: veleszületett és szerzett. Miről is van szó? Ha például elvágjuk kezünket, akkor gyulladási válasz alakul ki. Falósejtek áramolnak a sebzett területre és bekebelezik az idegen részecskéket, port, oda nem illő anyagokat. A szerzett immunválaszban az idegen fehérjék (antigének) azonosítását végzi el a szervezet limfocita serege. Ha régebben találkozott már vele, akkor felismeri és elpusztítja. Nemcsak egyféle limfocita játszik szerepet ebben a folyamatban, hanem vannak "segítők", "ölők" "emlékezők", B-limfociták és általuk termelt immunglobulinok. Vírusfertőzött ölősejtek rákos sejtek elpusztítására is képesek lehetnek. O'Leary (1990) szerint az immunfunkciók megváltozásának háromféle következménye lehet. Ha az immunrendszer sérült (például HIV-vírussal találkozott), akkor nem képes elpusztítani a szervezetbe került kórokozókat. Másrészt a sérült védelmi rendszer nem biztos, hogy fel tudja ismerni, el tudja pusztítani a rákos átalakuláson keresztülment testi sejteket. Harmadszor pedig egyáltalán nem biztos, hogy saját szövetét felismeri a fertőzött immunrendszer.
A stressz gyengíti az immunrendszert
Számos tudományos vizsgálat szerint a stressz kedvezőtlenül hat az immunrendszerre. Az 1980-as években több, egymástól független kutatást végeztek különböző stresszhelyzetnek kitett csoportokon. Kimsey űrrepülő pilótákat vizsgált földet érés után, Glaser vizsgázó diákokat, Kieckolt veszekedő házastársakat, Kennedy és munkatársai gyászoló és egyedül élő embereket, Arnetz figyelme a munkanélküliekre irányult. Az eredmények kísérteties hasonlóságot mutattak az immunrendszer tekintetében: alacsonyabb T-limfocitát, alacsonyabb antitest titert mértek, amely összefüggést mutatott a felső légúti hurutos betegségek és egyéb testi panasz nagyobb arányú megjelenésével.
Stressz és a rákos betegségek
Mitől alakul ki a rák? Jó lenne pontosan tudni! Az orvostudományban számos dolog bebizonyosodott a rákos betegségek kialakulását illetően: a gének szerepe, az étkezés, dohányzás és egyéb károsító környezeti hatások, stb. Doll és Petro kutatásai (1981) rávilágítottak az életstílus szerepére. Fekete és fehér bőrű nőket vizsgáltak az emlőrák előfordulási gyakoriságának tekintetében. Arra a következtetésre jutottak, hogy Amerikában, egyforma életkörülmények között az emlőrák előfordulása megegyezik, viszont a Nigériában élő fekete nők körében lényegesen alacsonyabb a rákos betegek száma. Vajon mennyire hat a stressz a rákos betegségek kialakulására? Derogatis és munkatársai (1972) emlőrákban szenvedő nőket vizsgáltak. Megfigyeléseik szerint a hosszabb ideig élő betegek könnyebben tudták érzelmeiket (szomorúságukat, elkeseredésüket, bánatukat) kifejezésre juttatni, mint társaik, akiket egy éven belül elvitt a rettegett kór. A kutatókban ezek után felmerült a kérdés, hogy vajon az érzelemkifejezés zavara, hiánya összefüggésben áll-e a daganatos betegségek kialakulásával.
5.-es biológiakvíz: hány veséje van egy embernek? – 10 kérdés az emberi testről
Azóta számos vizsgálat született, melyek egy nagy része szerint a válasz igen, másik nagy rész szerint pedig nem. Brown és Harris 1980-ban végzett felmérése szerint ötven rákos betegségben szenvedő nő körében a betegség kiújulása súlyos életesemény megjelenésével, alacsonyabb szociális támogatottsággal függött össze. Még vizsgálatok tucatjáról lehetne említést tenni,a stressz, az érzelemkifejezés és a rákos betegségek közötti kapcsolat azonban mai napig nem egyértelmű.
Forrás: Keith Oatley, Jennifer M. Jenkins: Érzelmeink, Osiris, Budapest 2001.
