A világ másik felén, Ausztráliában a hatalmas területeken pusztító bozóttüzek miatt rengeteg ember került bajba. Nem telik el úgy nap, hogy ne olvashastnánk arról, ahogy a katasztrófától távol élő emberek megpróbálnak segíteni azokon, akik (adott esetben) sok ezer kilométerre vesztették el otthonukat. A bajbajutottak önzetlen segítése az emberi kutúra része, de a támogatói viselkedés magyarázatának ez csak a felső rétege, mélyebben a biológiának is fontos szerepe van.
Az altruizmus nagyon ősi örökségünk, és nem is csak emberi tulajdonság. A természetben egy adott populáció egyedei között is megfigyelhető, hogy a saját kárukra is segítik a fajtársukat. E viselkedés gyakorisága közel egyenesen arányos a genetikai hasonlósággal, azaz leginkább az egy családba tartozó egyedek között nyilvánul meg. Az embernél azonban az etikai normák többnyire felülírják e természeti szabályokat, így inkább ezekre támaszkodunk jótékony cselekedeteinknél, méghozzá az egyes kultúráktól függetlenül.
Ezért is érdekes az a tanulmány, amely az Egyesült Államok tudományos akadémiájának folyóiratában (Proceedings of the National Academy of Sciences) jelent meg a jótékonykodás hatásaival kapcsolatos kínai kutatásokról. Korábbi tanulmányok már kimutatták, hogy az altruista magatartás (a kedvesség kiterjesztése másokra anélkül, hogy bármit is várnánk cserébe) az embereket jó érzéssel tölti el, mert az agyuk olyan vegyületeket (például dopamint) állít elő, amelyek fokozzák a kellemes érzéseket. A tudósok most arra is rájöttek, hogy az altruista viselkedés a fájdalomérzetet is tompíthatja.
Négy kísérlet tanulságai
A kutatók négy kísérletben próbáltak közelebb jutni ahhoz, hogy az altruista viselkedés miként befolyásolja a fájdalomérzékelést - írja a MedicalXpress . Az első esetben egy földrengés után kértek meg embereket arra, hogy adjanak vért, és nem mellesleg, értékeljék a tűszúrással járó fájdalmat is. Egy másik csoportnak is a tűszúrásról kellett bezsámolniuk, de ezen önkéntesek békés körülmények között adhattak vért. Megállapították, hogy a földrengés után önként jelentkezőknek a vérvétel kevésbé fájt, mint a másik csoport tagjainak.
A második kísérletben a kutatók arra kérték az önkénteseket, hogy segítsenek felülvizsgálni egy migráns gyermekeknek szóló kézikönyvet, miközben a hideg levegő hatásainak vannak kitéve. Megállapították, hogy az önkéntesek kevésbé érezték a hideg kellemetlenségét, mint azok, akik nem önként jelentkeztek a kézikönyv felülvizsgálatához. A harmadik kísérletben a kutatók fájdalomtól szenvedő rákos betegeket hasonlítottak össze. Az egyik csoportban olyanok voltak, akik másokra főztek és takarítottak, a másik csoportban pedig olyanok, akik csak magukat látták el. A másoknak segítséget nyújtók kevesebb fájdalomról számoltak be.
5.-es biológiakvíz: hány veséje van egy embernek? – 10 kérdés az emberi testről
Az utolsó kísérletben megkérték az önkénteseket, hogy árvák támogatására adományozzanak pénzt. Az alanyoktól azt is megkérdezték, milyen összegre gondoltak. Ezután az önkénteseken MRI-vizsgálatot végeztek, miközben áramütés érte őket. A kutatók szerint az adományozók kevésbé reagáltak a sokkra, mint azok, akik nem voltak hajlandók pénzt áldozni az árvákra. Azt is megállapították, hogy az önkéntesek minél inkább azt érezték, hogy adományuk segített az árváknak, annál kevésbé reagáltak a sokkra.
A kutatók szerint, ha a kísérleteiket más tanulmányok eredményeivel is összevetik, nyilvánvalóvá válik, hogy a jótékonykodás nemcsak jó érzéssel tölti el az embert, hanem csökkenti a fájdalomérzetet is.
Az altruizmus hatásai azonban nem merülnek ki ennyiben. A kanadai British Columbia Egyetem kutatói idősebb, magas vérnyomással küzdő emberek egy csoportját vizsgálta. Három egymást követő héten át mindegyiküknek 40 dollárt adtak. A résztvevők felét arra utasították, költsék el magukra a pénzt, a többieket pedig arra kérték, hogy másokon segítsenek, például vegyenek ajándékot a barátjuknak, adományozzanak jótékonysági szervezeteknek, vagy egyéb módon juttassák el a pénzt másoknak. Néhány héttel később a kutatók mindkét csoport vérnyomását megmérték. Kiderült, hogy azon résztvevők (szisztolés és diasztolés) értékei, akik másokra költötték a pénzt, szignifikánsan csökkentek azokhoz képest, akik magukra fordították a pénzt. Sőt, a vérnyomás csökkenése hasonló mértékű volt, mintha intenzíven mozogtak vagy egészségesebben étkeztek volna.
Meghosszabbítja az életet
Mások megsegítése akár a hosszabb életet is eredményezhet. Egy idősebbek között készült tanulmány a közösségi támogatás elfogadását és nyújtását használta arra, hogy előre jelezze a halandóságot öt éves távlatban. Azt gondolhatnánk, hogy a támogatás elfogadása járul hozzá a hosszabb élettartamhoz. Ezzel szemben az eredmények azt mutatták, hogy a támogatást nyújtók számíthatnak hosszabb élettartamra. Az eredmények akkor is ezt mutatták, amikor a kutatók kizárták a különféle demográfiai tényezők - például egészség, mentális egészség, személyiség és családi állapot - hatásait.
Több mint tíz különböző tanulmány bizonyította, hogy a rendszeres önkéntes munka hozzájárul a hosszú élethez. A segítő hozzáállás ugyanis felfoghatja a stressz negatív, olykor halálos hatásait - írta a Scientific American tudományos folyóiratban Frank Martela, a finn Aalto Egyetem pszichológusa.
Gyakran feltételezik, hogy a nehéz helyzetben lévő szeretteink gondozása terhet jelent. Noha a házastárs leépülésének megtapasztalása nagy stresszt és bánatot okoz, a neki nyújtott aktív segítség azonban pozitív hatással lehet a gondozó élettartamára. Egy több mint 3 ezer idős házas emberről szóló tanulmány kimutatta, hogy akik hetente legalább 14 órát töltöttek házastársuk aktív gondozásával ténylegesen hosszabb ideig éltek, mint amit a demográfiai és egészségi változók valószínűsítettek.
Lara Aknin, a Simon Fraser Egyetem kutatója bebizonyította , hogy ha az emberek 5 dollárt költhetnek magukra, vagy ha ugyanennyit költhetnek másokra, azok lesznek utóbb boldogabbak, akik másokra költötték a pénzt. És ez a szabály az egész világra érvényes Kanadától és Ugandától kezdve Dél-Afrikán át Indiáig, sőt még az elszigetelt csendes-óceáni szigeten, Vanuatun is. Tehát úgy tűnik, hogy van valami, ami az emberi természetünkben gyökerezik, ami jó érzéssel tölt el az önzetlen viselkedés következtében, kultúráktól függetlenül. Ezt támasztják alá a neurológiai vizsgálatok is, amelyek megerősítették, hogy a jótékony adományok valóban aktiválják az agy jutalomközpontját . A mások javára szolgáló jócselekedetek tehát gyógyszerként működhetnek az ember fizikai és mentális egészségének javítására.
Ez is érdekelhet
A fentiek ismneretében különösen sajnálatos, hogy Magyarországon a jótékonykodás nem erős része a közösségi kultúrának. A Charities Aid Foundation (CAF) a Gallup közreműködésével immár tíz éve méri a világ országainak jótékonysági indexét (World Giving Index, WGI). Magyarország a vizsgált 126 ország közül a 109-ik helyet foglalja el . Ezt a helyezést azonban úgy is felfoghatjuk, hogy némi adakozással rengeteg olyan embernek van lehetősége javítani a jóllétén, aki ezt korábban talán sohasem tette meg.
Legjobban: