A közelmúlt komoly járványai , a madár- és sertésinfluenza, a koronavírus-járványok (a SARS, a MERS és most a Covid-19) az ebola vagy a Lassa-láz, a HIV stb. mind Ázsiából, illetve Afrikából indultak. Suresh V. Kuchipudi, a Pennsylvaniai Állami Egyetem állatdiagnosztikai laboratóriumának professzora és társigazgatója a The Conversation magazinban megjelent cikkében magyarázta el, hogy milyen tényezők állnak e jelenség hátterében. Megállapításai nyugtalanítók a jövőre nézve.
A COVID-19 koronavírusos betegség olyan hatással van az életünkre, amilyet korábban nem igen tapasztalhattunk. Egy új kórokozóval állunk szemben, amely ellen nincsenek speciális eszközeink, így kénytelen vagyunk intézkedéseket tenni, és olyan szabályok szerint élni, ami megakadályozza vagy legalábbis megnehezíti a terjedését. Ezzel időt nyerhetünk , hogy megtaláljuk a legyőzésére alkalmas gyógyszereket, és kifejleszthessük a megelőzést szolgáló vakcinákat. Addig viszont karanténokra, lezárt határokra, utazáskorlátozásokra, iskolai kényszerszünetekre, elhalasztott tömegrendezvényekre, védőfelszerelések viselésére, fokozott higiéniai erőfeszítésekre, és a különleges szabályok betartását kikényszerítő jogkorlátozásokra kell számítanunk.
Kuchipudi professzor - aki a zoonózis, tehát a fertőzések állatokról emberekre történő átterjedésének szakértője - arra figyelmeztet, hogy noha az emberiség egész történetét végig kísérik a járványok, most úgy tűnik, hogy egyre növekszik a megjelenésük esélye. Az elmúlt 20 évben csak a koronavírusok három jelentős járványt okoztak világszerte, ráadásul a három kitörés közötti idő rövidebb lett.
Népességrobbanás és változó városi tájak
Az emberi populáció példátlan terjeszkedése az egyik oka annak, hogy több betegség származik Ázsiából és Afrikából. Ázsiában és a Csendes-óceáni térségben (ahol már a világ lakosságának 60 százaléka él) nagyon gyors az urbanizáció. A Világbank szerint csaknem 200 millió ember költözött Kelet-Ázsia városi területeire a 21. század első évtizedében. Ha ők egy ország népességét alkotnák, akkor az a világ nyolcadik legnépesebb országa lenne.
Ez a hatalmas migráció oda vezet, hogy az erdőterületeket elpusztítják a lakóövezetek létrehozása érdekében. A vadon élő állatok közelebb kerülnek a városokhoz, elkerülhetetlenül találkoznak a háziállatokkal és az emberekkel. A természetben élő állatok gyakran hordoznak vírusokat, a denevérek például több százat is. (Erről szóló cikkünk itt olvasható .) Például az összes koronavírus, amely a közelmúltban járványokat okozott, ideértve a Covid-19-et is, denevérekről ugrott át egy másik állatra, mielőtt embereket fertőzött volna meg.
5.-es biológiakvíz: hány veséje van egy embernek? – 10 kérdés az emberi testről
Ezzel a szélsőséges urbanizáció ördögi körré válik. Minél több az ember, annál több az erdőirtás . Az emberi terjeszkedés és az élőhely elvesztése végül elpusztítja a ragadozókat, ideértve azokat is, amelyek rágcsálókkal táplálkoznak. A ragadozók eltűnésével - vagy legalábbis a számuk hirtelen csökkenésével - a rágcsálók populációja robbanásszerűen megnő. Ez a folyamat, ahogy ezt az Afrikában végzett tanulmányok mutatják, a zoonózisos betegség kockázatának mértékében is megmutatkozik. A helyzet pedig valószínűleg csak rosszabbodni fog. Kelet-Ázsia lakosságának jelentős része továbbra is vidéki területeken él, azaz évtizedekig van utánpótlása az urbanizációnak.
Háztáji mezőgazdaság és állatpiacok
A trópusokon igen nagy a biodiverzitás , nagyon sok az állatfaj, így rengeteg a gazdaszervezet is. Ez megnöveli annak az esélyét, hogy az emberekre is veszélyes új kórokozók jelenjenek meg. Az Afrikában és Ázsiában elterjedt családi önellátó gazdálkodási rendszer és a házkörüli állattartás sem segít. Az állatorvosi ellátás, a takarmányok táplálékkiegészítőkkel való keverése és az állatok biztonságos elhelyezése rendkívül korlátozott e szegény környezetben. A szarvasmarhák, csirkék és sertések járványos betegségeket hordozhatnak, ám gyakran szoros kapcsolatban vannak egymással, illetve különféle más (esetenként szabadon vagy vadon élő) állatokkal és az emberekkel.
Ázsiában és Afrikában az is mindennapos, hogy zsúfolt piacokon árulnak élő állatokat, ahol különféle fajok kerülnek közel egymáshoz és az emberekhez. Ez szintén kulcsszerepet játszik abban, hogy a gyilkos kórokozók megjelenhetnek és terjedhetnek a fajok között. Egy másik kockázat a bozóthús (a vadonban levadászott állatok) fogyasztása, amely különösen Afrikának a Szaharától délre eső részén elterjedt. A vadászat kiirtással veszélyezteti a vadállományt, visszavonhatatlanul megváltoztatja az ökoszisztémákat, összekapcsolja az embereket és a vadállatokat is. A bozóthús érdekében folytatott vadászat egyértelmű és elsődleges útja a zoonózisos betegségek terjedésének.
Ebben a hagyományos kínai orvoslásnak is fontos szerepe van - állítja a professzor. Habár a legtöbb módszer hatásosságára nincs tudományos bizonyíték, Ázsia mégis óriási fogyasztója a hagyományos kínai orvoslás termékeinek, amelyekbe tigrisek, medvék, orrszarvúk, tobzoskák és másfajta állatok szöveteit keverik bele. Ez pedig jelentősen hozzájárul az állatok és az emberek közötti kölcsönhatások (köztük a potenciális fertőzések) létrejöttéhez. A kereslet pedig valószínűleg növekedni fog, mivel az online marketing hatásos eszközt ad a kereskedők kezébe a könyörtelen ázsiai gazdasági növekedés körülményei között.
Az időtényező
A vírusok ezrei fejlődnek tovább, így csak idő kérdése, hogy valamelyik képes legyen megfertőzni az embereket, és újabb jelentős járvány törjön ki e régiókból kiindulva. Nehéz pontosan megjósolni, hogy az események milyen láncolata okoz pandémiát, de az biztos, hogy ezek a kockázatok csökkenthetők olyan stratégiák alkalmazásával, amelyek minimalizálják az ökológiai zavarokért felelős emberi hatásokat. Ahogyan a jelenlegi COVID-19 járvány megmutatta, mindegy, hogy a világ melyik sarkából indul ki egy fertőző betegség, minimális idő alatt képes globálisan elterjedni.
Ez is érdekelhet
Kuchipudi professzor szerint sürgősen szükség lenne olyan konstruktív védelmi stratégiákra, amelyek megelőzik az erdőirtásokat, és csökkentik az emberek és állatok közötti kölcsönhatásokat. Emellett egy átfogó globális felügyeleti rendszerre is szükség lesz, amely figyelemmel kísérheti a betegségek megjelenését, és nélkülözhetetlen eszköz lenne a halálos és félelmetes járványok elleni küzdelemben.
