Az emlősök között a denevérek (Chiroptera) rendjébe tartozik a második legtöbb faj a rágcsálók után, nem csoda, hogy a bőregerek világát rendkívüli fiziológiai és ökológiai sokféleség jellemzi. Fontos ökológiai szerepet játszanak ragadozóként és prédaként, korlátozzák az ízeltlábúak elszaporodását, szétszórják a magokat, részt vesznek a növények beporzásában, szétterjesztik és újrahasznosítják a tápanyagot. A denevéreknek ezért pozitív ökológiai és gazdasági hatásuk van. De létezik néhány faj, amely az ember szempontjából meglehetősen kellemetlennek számít, mert kárt tesz például a mezőgazdasági növényekben, az épületekben, az infrastruktúrában, időnként repülőgépekkel ütköznek és persze betegségeket terjesztenek. Az általánosítások miatt pedig a denevéreknek sokkal rosszabb a hírük, mint amit megérdemelnének.
Kétségtelen azonban, hogy az utóbbi évek néhány igen veszélyes járványában komoly szerepük volt. A Nipah-vírus 2001-es indiai kitörése során, amely fertőzött nyers pálmalé fogyasztásával kezdődött, 66 esetet regisztráltak, amelyből 45 halállal végződött. A SARS (súlyos akut légzőszervi szindróma néven ismert koronavírus) 2002-es járványa Ázsiából indulva világszerte 8 ezer fertőzést és közel 800 ember halálát okozta. Az Ebola-vírus 2014-2016 közötti kitörése már kifejezetten sokkolta a világot, hiszen több mint 28 ezer embert ért el, és több mint 11 ezret meg is ölt Afrikában. A koronavírus idén is címlapokra került a Vuhanban megjelenő, és még mindig csúcsra járó COVID-19 terjedése miatt. E riasztó járványoknak egy közös tényezőjük biztosan van: a denevérek. (Tudjuk, a COVID-19 esetében felmerült, hogy a vírus végső közvetítő állata a tobzoska lehetett, de független kutatók továbbra is a denevérek re mutogat.)
Más a denevérek immunrendszere
A bizonyítékok határozottan arra utalnak, hogy a denevérek az úgynevezett "tárolófaj" szerepét játszották ezekben a víruskitörésekben - írja a Massive Science tudományos portál. Azért alkalmasak erre, mert az immunrendszerük igen különös, és képessé teszi őket, hogy rendkívül sokféle vírus tárolófajaivá váljanak. Jól tudjuk, hogy ez nem csak egzotikus vidékekre igaz, Magyarországon például a denevérek veszettséget terjeszthetnek, amit a Rabies lyssa nevű vírus okoz.
Az emberi immunrendszer úgy működik, hogy a testhőmérsékletünk egy kevéssel 37 Celsius fok alatt marad. Csak akkor emelkedik meg, ha megbetegednénk. Ilyenkor felmegy a lázunk , ami serkenti a gyulladásos reakciókat, az immunrendszerünk gyorsan cselekszik, kitakarítja az idegen kórokozókat a szervezetünkből. Persze akkor is kimelegszünk, ha fizikai munkát végzünk vagy sportolunk. A denevérek azonban folyamatosan edzenek. A repülés növeli a testhőmérsékletüket és gyorsítja az anyagcseréjüket. Ez arra késztette a tudósokat, hogy kidolgozzanak egy eredeti elméletet a denevérek immunrendszeréről. Mivel a denevérek a testüket gyakran olyan állapotba hozzák, ami az embereknél a láznak felel meg, ellenállóbbak lehetnek a vírusok támadásával szemben, így tünetmentes vírushordozóvá válhatnak. Azaz a fertőzött egyedek tovább terjeszthetik más állatok betegségeit anélkül, hogy maguk áldozatul esnének.
Egy nemrégiben írt áttekintésben Arinjay Banjeree virológus és munkatársai összefoglalták a denevérek és az emberek immunológiai különbségeit annak feltárása érdekében, hogy ezek az állatok miért válnak ilyen hatékony vírustárolókká. Az első különbség, amelyet észrevettek, az interferon szintje volt. Az interferonok (IFN-ek) olyan immunanyagok, amelyeket az állatok szervezete a vírusok eltávolítása céljából választ ki. Az embereknek is vannak interferonjai és a denevéreknek is. A laboratóriumi tenyésztés során az elemzés kimutatta, hogy a denevér-sejtvonalak magasabb szintű I. típusú IFN-t termelnek, mint az emberi sejtvonalak. Az I. típusú IFN felelős a különféle vírusellenes tevékenységekért, beleértve a vírusreplikáció korlátozását, a fertőzött sejtek elpusztítását és más immunsejtek aktiválását. Noha bebizonyosodott, hogy a vad denevérek szintén magas IFN-szintet tartanak, a laboratóriumi denevérsejt-viselkedés és a denevér természetes immunrendszere közötti kapcsolat feltárása további kutatásokat kíván.
5.-es biológiakvíz: hány veséje van egy embernek? – 10 kérdés az emberi testről
Több furcsaság is van a magas interferonszint és a "repülési láz" körül. Egy nagy, barna denevérekkel kapcsolatos tanulmány kimutatta, hogy a vérükben alacsonyabb a gyulladásos citokinek szintje, mint a miénkben. A gyulladásos citokinek olyan anyagok, amelyek a fertőzés helyén jelennek meg, odavonzzák az immunsejteket, ez pedig elősegíti a kór helyben történő elnyomását, még azelőtt, hogy elterjedhetne. Mivel a denevérekben ez a fajta védelem gyengébb, lehetővé válik, hogy a fertőzött egyedek tovább terjesszék más állatok betegségeit, amelyek azonban a szervezetükben nem fejlődnek ki.
A környezeti stressz hajszolja őket
A környezeti stresszhatások - például az aszály vagy a szélsőséges hőmérséklet - következtében a denevérek hatásosabban fertőzik meg a többi állatot vagy éppenséggel az embert. A stressz nem csupán az összes állat immunfunkcióinak csökkentését eredményezi, hanem például az élelmiszer- vagy vízhiány a denevéreket vándorlásra is késztetheti, amivel nagyobb területen terjesztik tovább a betegséget. Ezt a jelenséget nemrégiben ausztráliai gyümölcsevő denevéreknél figyelték meg. Ezek az állatok a Hendra-vírust adták át lovaknak, ami egybeesett azzal, hogy az éghajlatváltozás miatt élelmiszerhiánnyal találták szemben magukat. A denevéreket a táplálkozási stressz fertőzőbbé tette, miközben az élelmet keresve kénytelenek voltak új területre költözni. A vándorlás miatt találkoztak a lovakkal, amelyeket meg is fertőztek. E folyamat ismeretében nem nagy meglepetés, hogy a denevérek által terjesztett betegségek az egész történelem során követték az embereket, hiszen a közelünkben élnek, gyakran kerülünk kapcsolatba velük.
A denevérek immunsejtjeinek laboratóriumi vizsgálata egyelőre nem hozott nagy előrelépést. Sok denevér nem fejleszti ki a vírusos betegségek tüneteit, de a sejtjeik laboratóriumi tenyészetei nem tudtak ellenállni a vírusoknak. Az első sikeres kísérlet 2018-ban volt, amikor Gammaherpesz-vírust különítették el észak-amerikai nagy barna denevérekből, és a szövettenyészetben sikerült életben tartani. Ez óriási előrelépést jelentett a denevér-virológia kutatásában. Az eredmények azonban lassan csordogálnak, ráadásul csak néhány denevérfajra és néhány sejttípusra korlátozódnak.
Ez is érdekelhet
Úgy látszik, még sokáig tart megértenünk, hogy ezek a különben komoly figyelmet vonzó, de egyben sokakban félelmet is keltő állatok, hogyan védekeznek a kórokozók támadása ellen. Pedig ez az ismeret bizonyosan számos emberéletet is megmenthetne. Addig is mindenkinek érdemes tisztelettel tekinteni a fontos titkot őrző - pozitív ökológiai és gazdasági szerepük miatt védelmet érdemlő - bőregerekre.
