Az Egyesült Államokban napok óta tartanak az utcai tiltakozások amiatt, hogy Minneapolisban egy rendőr brutális intézkedése nyomán életét vesztette egy afroamerikai férfi. A felháborodás annak a következménye, hogy George Floyd halála mögött a feketék elleni rasszizmus sejlett fel, amelyet sokan egyre tűrhetetlenebbnek tartanak. A helyzetre jól rávilágított George Clooney amerikai filmsztár és rendező, aki a Daily Beast című lapban közölt esszéjében a rasszizmust nevezte Amerika nagy járványának, pandémiájának, ami 400 éve fertőzi az országot, de vakcinát még nem találtak ellene, és már nem is kutatják, hanem egyéni szinten keresnek megoldásokat a problémára, amiben viszont nem sok sikert értek el.
A rasszizmust azonban többnyire nehéz egyértelműen tetten érni, mert legtöbbször kevésbé látható módon nyilvánul meg. A megkülönböztetés nem is mindig az etnikum vagy bőrszin, hanem más tulajdonságok, például a nem, szexuális orientáció , életkor vagy a társadalmi státus miatt következik be. A rejtett mentális elfogultság vagy implicit elfogultság olyan széles körben elterjedt a különböző társadalmakban, hogy ennek vizsgálata ma már önálló kutatási területnek számít - írja a HowStuffWorks magazin.
Az emberek gyakran nincsenek tudatában
Calvin Lai, a St. Louis-i Washington Egyetem professzora úgy véli, hogy az emberek gyakran nincsenek tudatában, hogy negatív gondolataik vannak bizonyos csoportokkal kapcsolatban. De ezek az alapvető gondolatok mégis befolyással vannak a viselkedésükre . A kutató az ilyen viselkedést a mikroagresszió fogalomkörébe sorolja, amit úgy határoz meg, hogy olyan negatív verbális, viselkedési vagy környezeti megnyilvánulások összessége, amelyek azon alapulnak, hogy valaki valamilyen csoporthoz tartozik-e, legyen az faj, nem vagy egyéb.
A mikroagresszió kifejezést, Chester Pierce harvardi pszichiáter alkotta meg 1970-ben. Pierce arról írt, hogy a fehér faji agresszió és erőszak hogyan működik a feketék elnyomásában. Szerinte a mikroagresszió sokkal finomabb, mint a "bruttó, drámai, nyilvánvaló makroagresszió, például a lincselés", ugyanakkor degradálnak, gyaláznak, megaláznak és kegyetlenkedésnek tesznek ki más embereket. Pierce a rasszizmust mentális betegségként írta le, és azzal érvelt, hogy a "kicsi, folyamatos bombázások" megértése elengedhetetlen a betegség kezeléséhez.
Azóta a kutatók még pontosabban igyekeztek meghatározni a mikroagressziókat és azok következményeit. Derald Wing Sue pszichológus és munkatársai 2007-ben közzétettek egy mérföldkőnek számító dokumentumot , amely osztályozási keretet adott a különféle típusú mikroagresszióknak és azok hatásainak. Példákat mutattak be a mikroagressziókra, például egy üzletben vagy étteremben történő rossz kiszolgáláson keresztül. És ez a kutatás mutatta ki először a kapcsolatot a mikroagressziók és a negatív mentálhigiénés állapotok között, beleértve például az alacsonyabb élettel való elégedettséget és a fokozott depressziót.
5.-es biológiakvíz: hány veséje van egy embernek? – 10 kérdés az emberi testről
Cégkultúra a mikroagresszió ellen
A mikroagressziós terminológia fokozatosan bekerült a médiába, a felsőoktatásba, majd a munkahelyen zajló folyamatokról szóló beszélgetésekbe. Ennek következménye volt például, hogy a Starbucks 2018-ban képzést indított az alkalmazottak számára a megfelelő viselkedés elsajátítása érdekében. Ennek az volt az előzménye, hogy két afroamerikait letartóztattak egy philadelphiai kávézóban, azután, hogy semmit sem akartak vásárolni, csak ott kívántak találkozni egy kollégájukkal.
De a mikroagresszió elképzelésével nem minden kutató ért egyet. Különféle kritikákat fogalmaztak meg, de a legérthetőbb talán az, amely szerint az apró megnyilvánulások nem okoznak komoly károkat, különösen, ha nem rossz szándékúak. Vannak, akik azt állítják, hogy egyes faji és etnikai kisebbségek túl érzékenyek. Azonban egy 2019 márciusában megjelent tanulmány szilárd bizonyítékokat talált arra, hogy az etnikai kisebbségek nem érzékenyebbek a sértésekre, mint a fehér emberek. A mikroagressziókat követően mindkét csoportban ugyanolyan mértékben csökkent a boldogságérzet és az élettel való elégedettség. Csak a kisebbségek gyakrabban szereznek tapasztalatokat a mikroagressziókról.
Lai professzor és az általa vezetett Diversity Science Lab kutatói egyetértenek a kritikusokkal, akik szerint a kifejezés kissé homályos. Szinte lehetetlen ugyanis bizonyítani valakinek a szándékát, ami sok körülménytől függ. Ezért mindig a helyi kontextusra ésszerű gondolni, majd kutatást végezni - mondja Lai. Például, ha egy fehér orvos elsősorban afro-amerikai közösségben dolgozik, akkor képeznie kell magát, hogy kulturálisan kompetens szolgáltatást tudjon nyújtani. "Lehet, hogy nem implicit elfogultság alapján jár el, csak tudatlan lehet" - állapította meg a professzor.
Ez is érdekelhet
A negatív sztereotípiák nem csak a mikoragresszió fogalmának szülőhelyéül szolgáló Egyesült Államokban működnek pusztítóan. Magyarországon is hosszasan sorolhatnánk ezeket az olykor tudat alatt működő elfogultságokat, amelyek miatt negatívan lépünk fel más emberekkel szemben pusztán azért, mert valamilyen csoporthoz tartoznak. Bárki megteheti kísérletképpen, hogy magában próbaképpen összeszámlálja, hogy hány mindennapi tételig jut.
