A mentális problémákkal küzdő emberek gyakran nem látnak más utat rá, hogy megszabaduljanak a szenvedéseiktől, mint életük befejezését. Ezért fontolgatják az öngyilkosságot. Azok pedig, akiknek fontosak, nem szeretnék végzetes cselekedetbe kergetni őket. Gyakran attól tartanak, ha felvetik az öngyilkossággal kapcsolatos félelmeiket, az érintett személy ezt provokálásnak értelmezheti, ami éppen elegendő lökést adhat egy visszafordíthatatlan cselekvéssor elindításához. Ez a félelem lehet az alapja, hogy sokan úgy gondolják, az öngyilkosjelöltekkel nem szabad öngyilkosságról beszélni. Csakhogy ezt a vélekedést semmi sem igazolja - írja a The Conversation magazin.
Az öngyilkossági gondolatokkal kapcsolatos helyzetet több nemzetközi tanulmány is felmérte. A tanulmányok során megkérdezték az embereket az öngyilkossági gondolatokról , majd értékelték, hogy ez további fájdalmat okoz-e nekik, esetleg megerősíti-e őket öngyilkossági elhatározásukban.
Egy amerikai vizsgálat szerint például középiskolás diákok nagy csoportját véletlenszerűen kérték meg, hogy töltsék ki a kérdőívet az öngyilkossági gondolatokról. A kutatók nem találtak jelet rá, hogy az öngyilkossági gondolatok és a depressziós érzések megnövekedtek volna a kérdés megválaszolását követő napokon. Valójában azoknál a diákoknál, akiknek a legnagyobb volt az öngyilkossági kockázatuk (mert depressziósak voltak, vagy korábban már megkíséreltek öngyilkosságot), a szuicid gondolatok és a depresszió kis mértékű csökkenését tapasztalták. Egy szingapúri felnőttek körében készült vizsgálatban hasonló eredményre jutottak. Az öngyilkosság kérdése nem volt káros hatással, sőt a résztvevők közül néhányan azt állították, hogy a tanulmány első alkalommal adott alkalmat az öngyilkossággal kapcsolatos érzéseik megosztására.
A bizonyítékok másik típusa az öngyilkossági szakértők tapasztalataira épül, akik az előzőeknek megfelelően arról számoltak be, hogy a beszélgetés az öngyilkossággal kapcsolatos gondolatokról megkönnyebbülést hoz az érintetteknek. Lehetővé teszi számukra, hogy beszéljenek a problémáikról, és úgy érzik, hogy valaki törődik velük.
Hányan fontolgatják?
Az öngyilkossági gondolatok meglehetősen gyakoriak . Egy ausztrál felmérés szerint az országban élő felnőttek 13 százaléka élete során valamikor fontolhatott öngyilkosságot, 3 százalék pedig kísérletet is tett rá. A serdülőknél az arányok még magasabbak. 7,5 százalékuk fontolgatta, 2,4 százalékuk pedig meg is kísérelte, hogy önkezével vessen véget az életének. Miközben az egészségügyi szolgáltatások fontos szerepet játszanak az öngyilkosság veszélyének kitett emberek segítésében, sokan, akik öngyilkosság miatt halnak meg, nem állnak kapcsolatban a szolgálatokkal a haláluk előtt.
De ritka kivételektől eltekintve az öngyilkosoknak vannak olyan emberi kapcsolataik, ahonnan segítséget kaphatnak. Például a családtagjaiktól vagy a barátoktól - akiknek szerepet kell játszaniuk az öngyilkossági kockázat felderítésében és a személy támogatásában.
Hogyan segítsünk a veszélyeztetetteknek?
Három fontos dolgot kell tudni arról, hogy miként lehet segíteni egy potenciális öngyilkosnak.
Először is meg kell kérdezni tőle, hogy vannak-e öngyilkossággal kapcsolatos gondolatai, van-e olyan szándéka, hogy végezzen magával. Tiszta, egyenes kérdések kellenek: "Öngyilkosságon gondolkodsz? Arra gondolsz, hogy megölöd magad?" Az öngyilkossági gondolatokról feltett kérdés lehetővé teszi, hogy az érintettek beszéljenek a problémáikról, és megtapasztalják, hogy van valaki, aki törődik velük. De nem szabad elítélő módon kérdezni, például: "Ugye nem arra gondolsz, hogy valami ostobaságot csinálsz?"
Másodszor ítélet nélkül kell meghallgatni a személy válaszát. Hadd beszéljen arról, hogy miért akar meghalni. Ez ugyanis megkönnyebbülést hozhat a számára. Nem jó arról győzködni, hogy az öngyilkosság nem megfelelő, vagy megmondani neki, hogy mennyire árt a családjának, ha meghal. Az ilyen megközelítések leállítják a kommunikációt és szétfoszlatják a lehetőséget, hogy az érintett támogatást kapjon.
Harmadszor meg kell mondani a veszélyeztetett személynek, hogy fontos a sorsa, és segíteni akarunk. Meg kell kérdezni, hogy miféle segítséget szeretne, van-e valami, amit tehetünk érte?
Mit lehet tenni?
Ha valakitől azt halljuk, hogy véget akar vetni az életének, akkor beszélni kell vele a segítségnyújtási lehetőségekről. Előfordulhat, hogy egészségügyi szakembert kell igénybe venni , például egy háziorvost vagy tanácsadót, de akár egy krízisvonal felhívása is megoldást jelenthet az adott pillanatban. Ezek a lépések azért hasznosak, mert vannak jól használható ismeretek arról, hogy a potenciális öngyilkosokat hogyan lehet megközelíteni, hogyan lehet felvenni velük a kommunikációt, és hogyan terelhetőek a segítség elfogadásának irányába. Ilyen ismeretei viszonylag kevés embernek vannak - a legjobb segítségül hívni egyet.
Legjobban: