Lantos Gabriella 2011-től a Róbert Károly Magánkórház operatív igazgatója volt. Jelenleg egészségügyi menedzserként befektetési tanácsokat ad. Korábban számos interjút adott egészségügyi témákban. Többek között élesen kritizálta a hálapénzt és az "orvosbárók" hatalmát. Illetve nagy vihart kavart az egészségügyi alapdíjról szóló javaslata , amit nem a bérből vonnának le, hanem mindenki maga fizetné be. Ezúttal a magánegészségügyben várható változásokról kérdeztük.
HáziPatika.com: Számít felmondásokra május végével?
Lantos Gabriella: Orvosoknál kevésbé, szakdolgozóknál mindenképpen. Utóbbiak nagyon keveset keresnek, mivel közel sem volt akkorra a béremelésük, mint az orvosoké.
HáziPatika.com: A nővérek, ápolók, asszisztensek mennyit keresnek most, és mennyit kereshetnek magánklinikán?
L.G.: Egy szakdolgozó tíz éves tapasztalattal nagyjából bruttó 300 ezer forint körül keres. Magánintézményben bruttó 5-600 ezer forintos alapfizetésre számíthat.
HáziPatika.com: A választások előtt a kormány béreket emelt, kivezette a hálapénzt, és előkészületet tett egy nagyobb egészségügyi reformra. Milyen változások várhatók a következő években az egészségügyben?
Magánegészségügy: mennyit kapnak az orvosok?
A nagy magánellátók árlistáját nézve sokak első gondolata, hogy az orvosok manapság a világ összes pénzét megkeresik, hiszen díjazásuk kiemelkedő. Ez általában így is van, de a vizitdíjnak meglepően kis százaléka landol a doktorok zsebében. Megnéztük, milyen arányban fedezi a számla végösszege a tényleges orvosi munkát.
Biztos, hogy szét kell választani az állami és a magánegészségügyet?
Magyarország évek óta törekszik arra, hogy szétválassza az állami és a magánegészségügyet. Az Európai Unió tagországaiban azonban változatos gyakorlatokat követnek a két szektor elkülönítése – vagy inkább összehangolása – terén. Igen eltérő szabályozások vannak érvényben például a szabad orvos- és intézményválasztást, illetve a magánorvosok jogosultságait illetően.
“Az első szülésnek úgy futottam neki, hogy a kórházban töltött 2-3 nap túlélhető”
Egyre többen döntenek úgy, hogy a szolgáltatások borsos ára ellenére magánkórházban szülnek. Sokan viszont elégedettek az állami ellátással, és második vagy harmadik gyermeküket is állami intézményben tervezik világra hozni. Mindkét lehetőség járhat csalódással és örömteli meglepetéssel. Többgyermekes édesanyák mesélik el tapasztalataikat.
L.G.: Különösebb változást nem várok. Szerintem a választások eredménye világosan megmutatta, hogy az emberek – az egészségügy 12 éve tartó folyamatos leépülése ellenére – a változatlanságra szavaztak. Láthatóan nem kormányzati prioritás az egészségügy. Még önálló minisztériuma sem lesz. Mivel nem változik semmi, tovább mélyülnek a rendszerszintű problémák. Folytatódni fog a centralizáció, a kórházak eladósodása, az alulfinanszírozás. Mindez jobban láthatóvá teszi majd a szakemberhiányt, különösen vidéken.
5.-es biológiakvíz: hány veséje van egy embernek? – 10 kérdés az emberi testről
HáziPatika.com: Ennek alapján a magánegészségügyben sem vár változásokat?
L.G.: De igen, ott várok változásokat! És kizárólag egyetlen okból: mára olyan mennyiségben vonultak be a magánegészségügybe a NER-közeli szereplők, hogy most már ki kell őket szolgálni beteggel.
HáziPatika.com: Mi a baj ezzel? A betegnek nem mindegy, kinek a tulajdonában áll egy klinika vagy egy labor?
L.G.: Az teljesen mindegy. De az nem, hogy egyik magánklinika sem fogja tudni ellátni, ha egy szűrésen kiderül, hogy valaki súlyos beteg, mert a magánegészségügy nincs felkészülve a súlyos esetek terápiájára. Vagy a cukrosokat, daganatosokat majd visszaküldik az államiba? Másrészt, ha a kiegészítő biztosítást a cégeknek bevezetik, ez ismét sok szakembert fog elszívni az állami kórházakból, de a probléma náluk marad.
HáziPatika.com: Mi azt hallottuk, hogy „az ösztönzés” egyik formája az lehet, hogy népegészségügyi feladatokat rónának a cégekre betegségmegelőzés címén. Például bevezetnék a cégeknek a kötelező, kibővített protokollú munkahelyi szűrővizsgálatokat valamiféle állami finanszírozásért cserébe. Hallott erről, illetve mi a véleménye róla?
L.G.: Nem hallottam erről, de abszolút indokolt lenne a kibővített protokoll, mert a megelőzés Magyarországon gyakorlatilag nem létezik. Ma már az elavult, röntgenes tüdőszűrés sem kötelező, úgysem ment rá senki. Itt is az a probléma, hogy egy új piac megnyílása normál esetben lassú folyamat, most az állam a kiegészítő biztosítással vagy a kötelező szűréssel egy csapásra piacot teremthet a NER-es és nem-NER-es cégeknek is. De ettől a kiszűrt betegek gondozása továbbra is megoldatlan marad, akár a közfinanszírozott, akár a magánellátásban.
HáziPatika.com: Mi lenne az ideális állapot a magánegészségügyben?
L.G.: A magánegészségügy akkor fog optimálisan működni, ha ugyanazok a szabályok vonatkoznak rá, mint az állami ellátásra. Tehát közös szakmai kritériumrendszer, minőségbiztosítás alapján kapjanak pénzt az államtól kezelésekért, és csak az kapjon, aki teljesíti ezeket. Az állam szerepe ebben csakis szabályozó és ellenőrző lehet, nem piacteremtő vagy kórház-üzemeltető. Többször elmondtam, hogy sokkal kevesebb állami kórházra lenne szükség. Tehát nem építeni kéne, hanem bezárni kórházakat. És nem kellene mindenhol műteni sem, különösen azokban a kórházakban, ahol egy-két szakorvos van.
HáziPatika.com: Említette, hogy egészségügyi befektetői tanácsokat is ad. Hol lát most befektetési lehetőségeket?
L.G.: A járóbeteg-ellátás viszonylag gyorsan megtérülő befektetés, különösen, ha egy vagy néhány rokon szakterületekre specializálódik a szolgáltató és van diagnosztikája is. A kis traumás vagy nőgyógyászati sürgősségi ellátás is jó üzlet, mert a kisebb törések, traumák, nőgyógyászati beavatkozások azonnali ellátását még ki tudják fizetni az emberek. Noha Budapesten már lassan telített a piac, vidéki nagyobb városokban életképesek lehetnek az új magánklinikák, különösen ott, ahol több nagy cég dolgozik, ezért sok a jól kereső ember.
HáziPatika.com: Egy friss felmérés szerint a magyar dolgozók fele jár magánorvoshoz, miközben fizeti a TB-jét is. Ráadásul egyre többen vannak, és többet is költenek. Azt lehet tudni, hogy kik ezek az emberek, és milyen betegségekkel mennek magánklinikára?
L.G.: A magánegészségügy az egész világon általában azokat látja el, akiknek kisebb, nem életet veszélyeztető betegségeik vannak. Ráadásul ezek az emberek jobb anyagi helyzetben és így jobb egészségi állapotban is vannak, tehát könnyű őket meggyógyítani. Magyarországon az alsó-középosztálytól felfelé népszerű a magánegészségügy, a vidéki városokban is, nemcsak Budapesten. Az „ideális” magánpáciensnek sérv-, vagy a visszérbetegsége van, fogproblémákkal küszködik, vagy szeretné megműteni a szemét vagy leszedetni a szemölcsét.
HáziPatika.com: Mit várnak az emberek a magánegészségügytől?
L.G.: Azt várják el a magántól, amit az állami egészségügytől is. Hogy gyorsan, szakszerűen, gondosan lássák el őket. A pandémia előtti felméréseink szerint, fontos az embereknek, hogy ne kelljen várni, azonnal értékeljék ki a leleteket, és pénzügyileg is legyen átlátható a költésük. És ha jó lenne az állami ellátás, kevesebben mennének magánba.
HáziPatika.com: A súlyos betegeknek ugyanakkor csak az állami ellátás marad.
L.G.: Így van. A cukorbetegek, a daganatosok, a szív- és érrendszeri betegséggel küzdők élethosszig tartó kezelése irtózatos terhet jelent az állami ellátórendszernek. Ezeket a betegeket soha nem fogja ellátni magánklinika Magyarországon, mert csak nagyon kevesen – nagyjából ezer ember – tudná a terápiát is kifizetni. Másrészt nincsenek is felkészülve erre a magánintézmények, és most nem is feladatuk ez.
HáziPatika.com: Talán kevesen tudják, hogy a magánkórházak TB-re is végeznek súlyos betegségek számára műtéteteket, például gerincproblémák esetében. Az 1000 milliárdra nőtt magánegészségügyi forgalomból mekkora lehet az állami finanszírozás?
L.G.: Ezt nehéz megmondani, mivel nagyon bonyolult és igazságtalan is a rendszer. Valóban vannak olyan magánkórházak, amelyek bevételét döntően az állami forrás fedezi. Vagy a különféle laborcégek, az üzemorvosok, háziorvosok vállalkozásai szintén szerződtek az állammal. A 2008 előtt kötött szerződések, amiket az állam kötött magánszolgáltatókkal, még ma is élnek. Ezeket is felül kellene vizsgálni egy szigorú minőségi kritériumrendszer alapján, de politikai akarat hiányában nem fogják.
HáziPatika.com: Ha nem változik semmi, marad a kétsebességes egészségügy? Vagyis a gazdagabb magyarok, akik amúgy is egészségesebbek, magánklinikára mennek a kisebb betegségeikkel, míg a széles tömegek a leromlott állapotukkal súlyos betegen az államiba?
L.G.: Ez már most is így van, és mivel nem fog változni semmi, a társadalmi egyenlőtlenség még jobban mélyülni fog. Szerintem a választások eredménye is megmutatta, hogy a jól működő közszolgáltatások sokat hangoztatott vágya csak össznépi nyafogás. De amikor arról van szó, hogy ki vezesse az országot, az egészségügy, az oktatás már nem számít. Mivel az emberek arra szavaztak, hogy ne változzon semmi az egészségügyben, így nem is fog.
HáziPatika.com: A politikusoknak nem érdeke, hogy jól működő egészségügyet csináljanak?
L.G.: Dehogyis. Hiszen e nélkül is megválasztják őket. Sőt, akkor is, ha rontanak a helyzeten. Az elmúlt tizenkét évben az oktatás és az egészségügy volt az a terület, ahonnan forrásokat lehetett elvonni. Tehát nem adtak annyi pénzt, amennyi szükséges lett volna, ezért is jutottunk idáig. Mégis újra és újra megválasztották őket.
HáziPatika.com: Ugyanakkor mégiscsak jelentős orvosi béremelés történt, és kivezették a hálapénzt is. Utóbbit hogyan értékeli?
L.G.: A hálapénz kivezetése az egyik legfontosabb dolog volt, amiért Pintér Sándor belügyminiszter nevét imába lehetne foglalni. A hálapénz tiltása sok betegfelvételi trükközést vett ki a rendszerből, például most már nem végzik el az orvosilag indokolatlan, ám a beteg kérésére korábban hálapénzért elvégzett beavatkozásokat, mint amilyen az orrsövény- és mandulaműtétek voltak. Hozzáteszem: azért az nem normális irányítási struktúra, hogy a belügyminiszterhez tartozik az egészségügy, a fejlett világban mindenhol önálló minisztériumok foglalkoznak a területtel.
