Ami biztos, a magvak fogyasztásának vannak kedvező tapasztalatai, de az ok-okozati összefüggést a jobb kognitív képességek és mogyoró vagy a dió hatóanyagai között még senki sem tudta bizonyítani.
A Mirror című brit orgánum azzal a bombasztikus információval állt elő nemrégiben, hogy már napi két teáskanálnyi (10 gramm) mogyoró képes az agyi funkciókat 60 százalékkal megjavítani idősebb emberek körében azokkal összehasonlítva, akik mellőzik az efféle magokat. A bulvárlap egy valóban komoly forrást használt, hiszen az eredeti tudósítás a Dél-Ausztráliai Egyetem (University of South Australia) honlapján jelent meg.
Az intézmény kutatója, Dr. Ming Li vezetésével készült egy tanulmány, amelybe 4822 embert vontak be Kínában az 55 évnél idősebb korosztályból. A világ legnépesebb országában is egyre több az idős ember, ezért mind nagyobb figyelem fordul a kognitív hanyatlással járó betegségek, például az Alzheimer-kór megelőzésére. A helyes étkezés komolyan támogathatja ezt a célt. A tanulmány - amely a The Journal of Nutrition, Health & Aging című folyóiratban is megjelent - szintén ebben a körben vizsgálódott.
Még nincs meg a csodamogyoró
Az eredmények arra utalnak, hogy napi két teáskanálnyi dió vagy hasonló mag fogyasztása megőrzi a kognitív teljesítményt, és olyan öregedéshez vezethet, amelyben jól konzerválódik a gondolkodás képessége. A Popular Science tudományos magazin szerint azonban ennek alapján még nem lehet kijelenteni, amit a Mirror állított, hogy a mogyorófogyasztás javítja a kognitív funkciókat.
A tanulmány résztvevőinek állapotát számos tényező befolyásolta, hiszen más környezetből érkeztek, eltérő volt az iskolázottságuk, az általános egészségi állapotuk, másfajta étrendet és életmódot követtek, és például a testmozgásuk jellemzői is különböztek. Annak ellenére, hogy a kutatók ezeket az tényezőket is elemezték, és figyelembe is vették, még mindig találtak összefüggést a magvak fogyasztása és a javuló agyi funkciók között. Csakhogy - írja a Popsci - a kognitív hanyatlást és a demenciát számos környezeti és genetikai tényező erősen befolyásolja, így nem valószínű, hogy egy bizonyos élelmiszer fogyasztása elegendő a demencia megakadályozásához.
Maguk jelentettek magukról és a magokról
A tanulmány másik gyengesége az amerikai kritikusok szerint az, hogy a résztvevők kérdőív segítségével jelentettek a magvak fogyasztásáról, s emiatt a keletkezett adatokat különösen óvatosan kell értelmezni. Bár a véletlenszerű kontrollvizsgálatok azt mutatták, hogy a diófélék fogyasztása befolyásolja a véráramlást (beleértve az agyat is), arra mégsincs elég bizonyíték, hogy következtetéseket lehessen levonni ezeknek a táplálékoknak a kognitív funkcióra gyakorolt hatásáról.
Ezért csak annyit lehet biztosan mondani, hogy a diófélékre és a kognitív hanyatlás lassítására vonatkozó bizonyítékok ígéretesek, de nem elég erősek ahhoz, hogy a szakemberek táplálkozási ajánlásokat alapozhatnának rájuk. Egyszerűen két teáskanál dió napi elfogyasztása nem valószínű, hogy csökkenti a demencia kockázatát. Ha ez így volna, azt már tapasztalati alapon is réges-régen mindenki tudná, és zsákszámra vásárolnánk a mogyorót meg a diót. De nem tesszük, s talán van, akinél ez is bizonyítja, hogy a kognitív hanyatlás ideje még nem érkezett el. Ugyanakkor a magvak biztosan egészségesek és finomak, akkor is jó fogyasztani őket, ha nem okosodunk meg tőlük.