Évek óta szerte a világon vitáznak arról, hogy a böjtölés használ-e a 2. típusú cukorbetegségben szenvedőknek, illetve egyáltalán szabad-e böjtölniük. A diabetológusok szerint az életmód megváltoztatása kulcsfontosságú a kór lefékezésében, és ebben az időszakos böjtnek is szerepe lehet. Egy friss megközelítéssel végzett vizsgálat pedig akár végleges megoldást is hozhat a cukorbetegség terápiájában.
Az orvosok általában azt javasolják, hogy a cukorbetegek kövessenek speciális étrendet . Egy adott diéta hatása személyenként eltérő lehet, de általában a cukorbetegeknek kerülniük kell a feldolgozott ételeket, a mesterséges édesítőszereket és a finomított szénhidrátokat. Az időszakos böjt is egyfajta étrend, amelyben az étkezési és böjti időszakok ciklikusan váltják egymást.
Mi az időszakos böjt?
E rendszer lényege az ételfogyasztás rendszeres korlátozása . A leggyakoribb módszer az úgynevezett 16:8-as, amelyben a böjtölés 16 órás, így az étkezésre mindössze 8 óra jut. Például egy 7 órakor elfogyasztott vacsora után másnap kimarad a reggeli, és az ebédnek körülbelül 11 órakor lehet nekiülni. Van más elosztású időszakos böjt is, az 5:2-es, amelyben a hét öt napján rendes menetben folyik az étkezés, (mindig másik) két napon pedig következik az evéstől való tartózkodás.
Az időszakos böjt hatásait elég sokszor és elég sokfelé vizsgálták tudományosan is. Egy kanadai vizsgálat , amelyről a BMJ Case Reports orvosi szakfolyóirat számolt be, szintén időszakos böjtöt alkalmazott a 2-es diabétesz hatásainak csökkentésére. A vizsgálatba három, 40-67 éves korú férfit vontak be, akik a betegség kezelésére mindannyian gyógyszereket szedtek és napi inzulinadagolásra szorultak, továbbá magasa volt a vérnyomásuk és a koleszterinszintjük is. A vizsgálat megkezdése előtt a páciensek táplálkozási képzést kaptak, amelynek során megismerkedtek a betegségük kialakulásával, a szervezetükre gyakorolt hatásával és az étrend alkalmazási lehetőségeivel a cukorbetegség kezelésében.
A kutatók kettejüket megkérték, hogy minden második napon 24 órán keresztül böjtöljenek, míg a harmadik beteg hetente 3 napig éhezett. Az étkezési korlátozás napjain mindannyian alacsony kalóriatartalmú italokat (például vizet, teát vagy kávét) ihattak, illetve este egy alacsony kalóriatartalmú étkezés is megengedett volt. A kísérlet összesen 10 hónapig tartott, és a három férfi nehézségek nélkül tartotta az ütemtervet. A böjti időszak lezárulta után megmérték a súlyukat és a vércukorszintjüket , az eredmények pedig szignifikáns javulást mutattak. Mindhárman lefogytak, a vércukorszintjük alacsonyabb lett, és a vizsgálat kezdetétől számított egy hónap elteltével abba tudták hagyni az inzulin alkalmazását. Ketten az összes diabéteszre szedett gyógyszert, míg harmadik társuk a négy gyógyszeréből hármat elhagyhatott.
A végköveztkeztetés szerint az időszakos böjt segíthet a cukorbetegeken, ám a vizsgálat olyan szűkre szabott volt, hogy további nagyobb mintán végrehajtott kutatással lehet csak igazolni az eredményeket. "A jelenlegi esettanulmány azt mutatta meg, hogy a 24 órás éhgyomri kezelések visszafordíthatják a cukorbetegek állapotának változását vagy feleslegessé tehetik a kezeléseket" - állapították meg értékelésükben a szerzők.
A többi, e tárgyban készült tanulmány is pozitív eredményeket hozott. A Yale Egyetem kutatóinak azonban sikerült szintet lépniük a böjt és a cukorbetegség összefüggésének feltárásában. Sőt úgy vélik, hogy megtalálták azt a módszert is, amivel a 2-es diabétesz potenciálisan kikapcsolható. Ez pedig hatalmas felfedezés volna, tekintettel a betegség egyéni és társadalmi terheire.
Felfedezték a 2. típusú cukorbetegség kikapcsolási lehetőségeit
Az áttörést azzal érték el, hogy megértettek egy folyamatot, amellyel a böjt elősegíti a 2-es típusú cukorbetegség progresszióját - írja a New Atlas magazin. Ez elvezette a kutatókat odáig, hogy megkeressék a folyamat, és vele az egész betegség kikapcsolásának módját. A Yale szakembereinek több tanulmányra is szükségük volt, hogy rájöjjenek, mi köze van az éhgyomorral való alvásnak a 2-es típusú cukorbetegséghez.
Megállapították, hogy a böjtölés bekapcsol egy olyan folyamatot, amelynek során két fehérje, a TET3 és a HNF4a felhalmozódik a májban és ennek hatására növekedni kezd a vércukortermelés. Az egészséges embereknél ez a folyamat megáll, amikor abbahagyják az evést, de a 2-es típusú cukorbetegeknél nem kapcsolódik ki, ezért a vérben glükózfelesleg halmozódhat fel.
A tudósok sejtették, ha előállnak a kikapcsolás egy másik módjával, akkor a betegség haladását is képesek megállítani. Az elmélet igazolására tervezett kísérletekben a csoport úgynevezett kis interferáló RNS-eknek (siRNS-eknek) nevezett genetikai anyagot csomagolt a TET3 vagy HNF4 elleni vírusokba, és azt egerekbe injektálta. Megállapították, hogy ez a módszer "megállítja a cukorbetegséget a fejlődésben".
A második vizsgálatban a csoport feltárta a TET3 szerepét a májfibrózisban (az egészséges májszövet elhegesedésében), amely életveszélyes állapotokhoz, például cirrózishoz vezethet. Megállapították, hogy a TET3 szerepet játszik a fibrózis jelátviteli útvonalának három különböző pontján, tehát azokat a gyógyszereket, amelyek megcélozhatják ezeket a kulcsfontosságú fehérjéket a 2. típusú cukorbetegségnél, szintén felhasználhatók a fibrózis kezelésére, amire jelenleg igen korlátozottak a lehetőségek. A 2. típusú cukorbetegség kutatási projektjét a Nature Communications ismertette, a fibrózis vizsgálatát pedig a Cell Reports orvosi folyóirat.
A fenti kutatásokból tehát kiderült, hogy a cukorbetegségre mindenképpen hatással van, ha üres a gyomrunk. Ez az állapot olykor visszaszorítja a kór előrehaladását, máskor viszont újabb betegségek forrása lehet. Szerencsére e folyamatokban ott van, és megismerhető a kikapcsolásuk lehetősége is, ami talán a betegség végét jelentheti. Ám még sok munka vár a kutatókra, hogy a mostani eredményekből terápiák legyenek.