Északnyugat-Szibériában a Kara-tegerbe benyúló Jamal-félszigeten tundráján 2016 augusztusában meghalt egy 12 éves fiú , és legalább húsz embert kezeltek kórházban lépfene (anthrax) fertőzés miatt. Úgy gondolják, hogy egy több mint 75 évvel ezelőtt elpusztult és megfagyott rénszarvas lépfenével fertőzött tetemét kiolvasztotta egy hőhullám. A nedvek belekerültek a vízbe és a talajba, ami elég volt több mint kétezer rénszarvas megfertőződéséhez. Amikor az emberek kapcsolatba kerültek a beteg állatokkal, a kór őket is elérte - írja a BBC .
A sarkköri hőmérséklet gyorsan emelkedik, körülbelül háromszor gyorsabban, mint a világ többi részén. Eddig normálisan a permafrosztnak csak a felső félmétere olvadt meg nyaranta, de a klímaváltozás miatt ennél sokkal vastagabb rétegek kerülnek a fagypont feletti tartományba. A fagyott permafroszt tökéletes hely ahhoz, hogy a baktériumok hosszú ideig (akár egymillió évig is) életben maradjanak, mert sötét van és hideg, továbbá nincs oxigén. Ez azt jelenti, hogy a jég olvadása potenciálisan megnyithatja Pandora betegségekkel teli szelencéjét.
A régi temetők is riogatnak
Nem csak a lépfene veszélyeztet. A tudósok felfedezték például az 1918-as spanyol nátha influenzavírusából származó RNS töredékeit az alaszkai tundra tömegsírjaiban eltemetve. A himlő és a bubópestis is valószínűleg ott nyugszik a sarkvidék jeges földjében. Egy 2011-es tanulmányban Borisz Revics és Marina Podolnaja azt írta : "A permafroszt olvadásának következményeként a 18. és 19. század halálos fertőzései visszajöhetnek, különösen az olyan temetők közelében, ahol ezeknek a fertőzéseknek az áldozatait hantolták el." Például az 1890-es években nagy feketehimlő-járvány volt Szibériában. Volt olyan város, amelyik a népességének 40 százalékát vesztette el. A tetemeket a Kolima folyó partján, a permafrost felső rétege alatt temették el. De 120 évvel később a Kolima árvízei elkezdték erodálni a partokat, a fagyott talaj olvadása pedig felgyorsította ezt az eróziós folyamatot.
Egy 2005-ös kísérlet során a NASA tudósai sikeresen újjáélesztettek egy befagyott alaszkai tóból származó 32 ezer éves baktériumokat. A mikrobák (Carnobacterium pleistocenium) a pleisztocén időszak óta voltak fagyott állapotban, amikor még a gyapjas mamutok rótták a földeket. Miután a jég megolvadt, a baktériumok látszólag zavartalanul folytatták az életüket. Két évvel később a tudósoknak sikerült újjáéleszteniük egy 8 millió éves baktériumot, amelyet az Antarktisz jegében találtak a Beacon és Mullins völgyében lévő gleccser felszínén. Ugyanebben a vizsgálatban több mint 100 ezer éves baktériumokat is életre keltettek. De nem csak baktériumok, hanem vírusok és más mikroszkopikus szervezetek is hosszú időszakokat vészelhetnek át a jégbe fagyva. Közülük az óriásvírusok a leggyakoribbak, amelyek olyan nagyok, hogy hagyományos mikroszkópokkal is láthatók. A Pithovirus sibericum és a Mollivirus sibericum például ilyenek, de szerencsére csak egysejtű amőbákat fertőznek meg. Azonban előkerülhetnek más vírusok is, amelyek valóban megfertőzhetik az embereket az újjáéledésük után.
Barlangok mélye
5.-es biológiakvíz: hány veséje van egy embernek? – 10 kérdés az emberi testről
De nem csak a tundrán leselkedik a veszély. A NASA tudósai 2017. februárjában bejelentették, hogy egy mexikói bányában 10-50 ezer éves mikrobákat találtak kristályokba zárva. A baktériumokat a Kristályok Barlangjában fedezték fel, ahol számos tejfehér szelénkristály alakult ki több százezer év alatt. A baktériumok a kristályok kis, folyadékkal teli üregében húzták meg magukat, de miután onnan kinyerték őket, újjáéledtek és elkezdtek szaporodni. A mikrobák genetikailag egyedülállóak és új fajokhoz tartozhatnak, de erről nincs hivatalos információ. Még ezeknél is régebbi baktériumokat találták az Új-Mexico-i Lechuguilla-barlangban, 1000 méter mélyen. Ezek a mikrobák már több mint 4 millió éve nem voltak a felszínen. A barlang soha nem jut napfényhez, és annyira izolált, hogy körülbelül 10 ezer évet vesz igénybe, hogy a víz a felszínről a barlangba jusson.
Ennek ellenére a baktériumok valamilyen módon ellenállóvá váltak 18 féle antibiotikummal szemben, beleértve a fertőzések elleni küzdelemben "végső megoldásnak" tekintett gyógyszereket is. A 2016 decemberében közzétett tanulmányban a kutatók megállapították, hogy a vizsgált baktérium (Paenibacillus sp. LC231) az antibiotikumok 70 százalékának ellenállt, és sokat képes volt teljesen hatástalanítani. A baktériumok a barlangban négymillió évig tökéletesen elkülönültek, nem érintkeztek az emberekkel vagy az emberi fertőzések kezelésére használt antibiotikumokkal . Ez azt jelenti, hogy az antibiotikum rezisztenciának más módon kellett létrejönnie. Például más mikrobákkal folytatott harc eredményeként.
A tudósok ennek ellenére azt momdják, egyelőre felesleges túlzottan aggódni. Ehelyett inkább az éghajlatváltozásból származó, megalapozottabb fenyegetésekre kell összpontosítanunk. Mivel a Föld felmelegíti az északi régiót, ez a terület is fogékonyabb lesz a "déli" betegségek kitöréseire, azaz megjelenhet a malária, a kolera vagy a dengue-láz. Ugyanakkor az is igaz, hogy nem szabad figyelmen kívül hagynunk a kockázatokat, csak azért, mert nem tudjuk számszerűsíteni őket.
