A legutóbbi ajánlások a magas vérnyomás diagnosztizálási küszöbértékének csökkentésére valószínűleg ártanak az újonnan regisztrált páciensek 80 százalékának - írják a JAMA Internal Medicine folyóiratban megjelent elemzésükben ausztrál, brit és amerikai orvosok. Vitatják, hogy két orvosi testület - az Amerikai Szívtársaság és az Amerikai Kardiológiai Kollégium - ajánlása, amely szerint a magas vérnyomás szisztolés értékét 140 helyett 130 higanymilliméternél (Hgmm) kell meghúzni, segítene a szívproblémák visszaszorításában. A magas vérnyomás csak egy kockázati tényezője a szívbetegségeknek és a stroke-nak. Más tényezők - például az életkor, a nem, a dohányzás és a cukorbetegség - is hozzájárulnak az általános kockázati profilhoz. Mindezeket együtt kell vizsgálni az adott személynél a szívbetegség és a stroke kockázatának pontosabb értékeléséhez.
A legutóbbi ajánlások a cikk szerzői szerint világszerte befolyásolják a klinikai gyakorlatot, ami azt jelenti, hogy a jelenlegihez képest további 31 millió embert húznak be vele a veszélyeztetettek körébe csak az Egyesült Államokban, továbbá 6,7 milliót az Egyesült Királyságban és 2,4 milliót Ausztráliában. Ezeknek az embereknek azt mondják, hogy magas vérnyomásuk van, azaz a szívbetegség és a stroke kockázatával fenyegetik meg őket, ami aggodalomhoz vezethet jövőbeni egészségüket és kezelésüket illetően.
Miért alacsonyabb a küszöb?
Az USA-ban is különféle tekintélyes orvoscsoportok fejezték ki aggodalmukat az ajánlással kapcsolatban. Az Amerikai Orvosok Kollégiuma közölte, hogy a szívbetegségek és a stroke kockázatának csökkentésére vonatkozó előnyöket túl-, az ártalmakat pedig alábecsülték. Az Amerikai Háziorvosi Akadémia szintén aggodalmának adott hangot amiatt, hogy a küszöbérték csökkentése nincs megfelelően alátámasztva - írja a The Conversation .
A diagnosztikai küszöbérték csökkentésére vonatkozó döntés kulcstényezője az amerikai SPRINT-vizsgálat (szisztolés vérnyomás-kezelési kísérlet) eredménye, amely azt mutatta, hogy a vérnyomás 120 Hgmm szisztolés értékre csökkentése hasznosabb a szívbetegség vagy a stroke kockázatának mértékét tekintve, mint a 140 Hgmm alá csökkentés. Még az új iránymutatás megjelenése előtt sokan vitatták, hogy a SPRINT "egy megoldás, amely mindenkinek jó" személete valóban segítené-e a vérnyomáscsökkentés ügyét. Más kísérletek, beleértve az alacsony kockázatú populációk körében elvégzetteket is nem találtak hasonló előnyöket, mint a SPRINT. Ez pedig kiemeli a vérnyomáscsökkentésről hozott döntések egyediségének fontosságát, figyelembe véve a beteg általános kockázati profilját és preferenciáit.
Miért káros?
5.-es biológiakvíz: hány veséje van egy embernek? – 10 kérdés az emberi testről
A JAMA cikkének szerzői szerint az újonnan diagnosztizált magas vérnyomásos betegek 9 százaléka tartozik azok közé, akiknek nagy kockázattal kell számolniuk a szívbetegség vagy a stroke kialakulására, vagy akik már szívbetegek, így szigorúbb iránymutatások szerint kezelik őket. De a túlnyomó többség, azaz az újonnan diagnosztizáltak 80 százaléka esetében alacsony a szívbetegség vagy a stroke kockázata, vagyis nem származik előnyük az új diagnosztikai kritériumból, sőt inkább károsíthatja őket. Az újonnan diagnosztizáltak 11 százalékánál, ahol közepes esély van a szívbetegségre, az előnyök és az ártalmak nagyjából kiegyenlítik egymást.
A magas vérnyomás diagnosztikai és kezelési küszöbének megváltoztatása az embereknek háromféle módon jelent kockázatot.
- A szélesebb körre kiterjedő betegség-meghatározás azt jelenti, hogy több ember jelent rosszullétet akkor is, ha alacsony a betegség kockázata. A magas vérnyomásos személyeknél pedig növeli a stressz és a depresszió kockázatát - összehasonlítva azokkal, akiknek ugyanakkora a vérnyomásuk, de nem jelölik meg őket magas vérnyomásosnak.
- Másodszor, több ember tapasztalhatja meg a vérnyomáscsökkentő kezelés negatív hatásait. Annak ellenére, hogy az új irányelvek nem a gyógyszeres beavatkozásokat javasolják az alacsony kockázatú emberek számára, valószínűleg sokan nyúlnak majd vérnyomáscsökkentő orvosságokhoz, ha azt remélhetik tőlük, hogy mért értékük 130 Hgmm alatt marad.
- Harmadszor, olyan országokban, ahol nincs általános egészségügyi ellátás, mint például az Egyesült Államokban, az újonnan diagnosztizált betegeknek szembe kell nézniük az egészségbiztosítások megkötésekor a "már létező állapot" kitételével, amely hátrányos helyzetbe hozza őket.
Mi a megoldás?
Magyarországon természetesen nem érvényesek az amerikai útmutatások, de befolyásolhatják az orvosok gondolkodását. Az orvosoknak és a pácienseknek is tudniuk kell, hogy a magas vérnyomás kockázatának megállapításához csak a vérnyomásmérés nem elég. Összetettebb, megbízható kockázatbecslésre van szükség. Ez sokkal fontosabb a szívinfarktus vagy a stroke esélyének előrejelzéséhez, mint a vérnyomás egyszerű megfigyelése.
Ez is érdekelhet
Akinél a szisztolés vérnyomás 130-140 Hgmm, de egyébként alacsony a szívbetegség kockázata, feleslegesen sorolná orvosa a magas vérnyomásosok közé. Ellenben az orvosnak támogatnia kell az egészséges étrend kialakítását és a testmozgást, függetlenül attól, hogy betege szisztolés vérnyomása 130 Hgmm felett vagy alatt van-e. Akinél viszont ilyen szisztolés értékek mellett magas a szívbetegség kockázata, az egészséges életmód mellett a gyógyszerek segítségére is építhet. A vérnyomás célértékét egyénre kell szabni, illetve a kockázati profil és a preferenciák alapján kell meghatározni, ahogy a gyógyszeres kezelés szükségességét és módját is. A két szélsőség között lévők pedig vagy hajlandóak elfogadni és/vagy folytatni az egészséges életmódot, vagy beletörődhetnek a szívbetegség kockázatának mérsékelt növekedésébe, hogy elkerüljék a napi gyógyszerszedést, az esetleg növekvő dózisokat, a többféle gyógyszer fogyasztását. Ebben a helyzetben is lényeges a tájékozott, orvossal közös döntéshozatal.
