Amikor orvosi hibákról hallunk, többnyire mindenkinek műhibák jutnak eszébe. Tavaly például több mint 100 millió forint kártérítésre kötelezték az egyik kelet-magyarországi kórházat, mert egy 23 éves kétgyermekes anya szervezetébe levegőt juttatott a veseköve szétzúzására alkalmazott készülék, a nő keringése leállt, majd az újraélesztés után éberkómába került. Az ilyen esetek persze nagy figyelmet kapnak, de nem csak a műhibák miatt lehetünk veszélyben.
Ha egy orvosi kezelés, eszköz vagy eljárás nem jobb, mint a korábbi, illetve kevésbé hatásos, mint az alternatívái, azt orvosi visszalépésnek nevezik. Ezek a hiteltelenné váló gyakorlatok jelentős akadályt jelentenek a jobb és olcsóbb egészségügyi ellátás kialakításában, de a gyakorlatban meglepően nehéz és ritkán történik meg az azonosításuk. Egy nemrégiben az eLife folyóiratban bemutatott tanulmány terjedelmes listát közölt közel 400 "bevált" kezelésről, eszközről és eljárásról, amelyek növelik a kiadásokat, de nem javítják a betegek állapotát.
Tizenöt évet tekintettek át
"Reméljük, hogy eredményeink kiindulópontként szolgálhatnak azoknak a kutatóknak, döntéshozóknak és finanszírozóknak, akik az olyan orvosi gyakorlatok listáját szeretnék látni, amelyek valószínűleg nem nyújtanak sok hasznot a gyógyításban" - mondja Vinay Prasad hematológus-onkológus az Oregoni Orvosi és Tudományegyetem (OHSU) kutatója, aki a Science Alert magazinnak az "orvosi visszalépés" kifejezés magyarázatában is segített.
A megállapítások több mint 15 évet áttekintő, a tendenciózus tévedést kizáró véletlenszerű (randomizált), kontrollált vizsgálatokon alapulnak, amelyeknek az a céljuk, hogy kevesebb tesztelés is elegendő legyen az új kezelések bevezetéséhez. Az Egyesült Királyság és az Egyesült Államok három vezető orvosi folyóiratban 3 ezer cikkben fedeztek fel 396 orvosi visszalépést.
Bár ezek minden területen megtalálhatók, a szív- és érrendszeri betegségek messze a leggyakrabban szereplő kategóriát jelentik, 20 százalékkal. Ezt a megelőző kezelések és az intenzív ellátás követte. Összességében úgy tűnik, hogy a gyógyszeres kezelésekkel fordul elő leggyakrabban a visszalépés (33 százalék), a gyógyító eljárások állnak a második helyen (20 százalék), mögöttük a vitaminok és a kiegészítők alkalmazása fért még fel a dobogóra (13 százalék).
5.-es biológiakvíz: hány veséje van egy embernek? – 10 kérdés az emberi testről
Ez az eloszlás nem meglepő az orvosi visszalépések történetének ismeretében. A huszadik század végén például a hirtelen szívhalál világméretű közegészségügyi probléma volt. A legtöbb esetben úgy gondolták, hogy ennek forrása a szabálytalan szívritmus , és így új antiaritmiás gyógyszereket fejlesztettek. A kardiológusok pedig széles körben kezdték el alkalmazni ezeket.
Az 1980-as évek végén egy kiterjedt vizsgálatot (CAST) végeztek a kutatók azért, hogy megállapítsák e gyógyszerek hatásosságát. Érdekes módon a felméréseket a gyógyszereket alkalmazó egyes orvosok próbálták akadályozni. De végül a vizsgálat a szabályoknak megfelelően lezajlott, és kiderült, hogy a gyógyszerezés mellett magasabb volt a halandóság, mint placebo adása esetén. "Miután létrehoztunk egy hatástalan gyakorlatot, nehéz lehet meggyőzni az alkalmazókat, hogy hagyjanak fel vele. Azáltal azonban, hogy az új kezeléseket szigorúan tesztelik, még az elterjedésük előtt csökkenthető a gyakorlatban megjelenő visszalépések száma" - magyarázta Prasad.
Nem mindegyik orvosi visszalépés halálos, de mindegyik nem hasznosuló kiadásokkal jár. Az Egyesült Államokban korábbi kutatások szerint 2008 és 2009 között ezek a költségek 1,9 és 8,5 milliárd dollár között mozogtak. Egy metasztatikus emlőrák -gyógyszert hoztak fel példaként, amelyet az amerikai gyógyszerfelügyelet (FDA) 2008-ban hagyott jóvá, s az egyes betegeknek évente 88 ezer dollárjába került. A hivatal 2011-ben azonban megvonta a gyógyszer engedélyét, miután a vizsgálatok azt mutatták, hogy az alkalmazása nem növelte meg a betegek túlélését.
Éppen ezért hívják fel Prasad és mások is az FDA és hasonló ügynökségek figyelmét, hogy ne csak a jövőbeni gyakorlatokra figyeljenek, hanem aktívan keressék a független, kormányzati és elfogulatlan klinikai kutatások eredményeit. Úgy vélik, hogy a vizsgálatok azért is szó szerint életmentőek, mert nem csupán felesleges kiadásokról van szó. Ha az orvosi visszalépések továbbra is életeket követelnek, és még hatalmas összegeket is kell fizetni miattuk, az valószínűleg az egészségügyi rendszerbe vetett bizalom elveszik.
Ez is érdekelhet
A gyógyszerek mellett a figyelem lassan kiterjed más területekre is, például az implantátumokra . Az üzenet ugyanaz: sok olyan haszontalan, veszélyes és drága orvosi gyakorlat van, amelyek a tudomány által legitimált módszerek, eljárások, megoldások között rejtőznek. A kutatók kifejezték reményüket, hogy összességében az eredményeik segítenek az egészségügyi szakembereknek kritikusan értékelni a saját gyakorlatukat, és megteremteni az igényt az új gyakorlatok bevezetése előtti megbízható kutatásokra.
