A pszichopaták viselkedése mindig is rendkívüli módon izgatta a többi ember fantáziáját, mert betegségük vagy rendellenességük kirívóan deviáns viselkedésük, súlyos bűncselekményeik, kíméletlen üzleti vagy politikai manővereik révén vált ismertté. És persze jó pár híres film is készült ilyen esetekről, amelyek a leginkább hatással voltak a pszichopaták közképének kialakulására. Ebben alighanem elévülhetetlen érdemei vannak A bárányok hallgatnak című thrillernek, amelyben Hannibal "Kannibál" Lecter adja a veszedelmes pszichopata gyilkos archetípusát. De az sem véletlen, hogy a most futó választási kampányban van olyan párt, amelyik programjában meghirdette a politikusok pszichiátriai átvilágítását, hogy ezzel korlátozza a társadalomra veszélyes pszichopaták hatalomhoz jutását. (Hogy ez mennyire volna kétélű fegyver, és hogy lehet-e a pszichopaták démonizálása bármire is megoldás, azzal itt nem kívánunk foglalkozni.)
A pszichopátiában szenvedők világának jobb megértéséhez a Yale Egyetem kutatója, Arielle Baskin-Sommers adott új színeket nemrégiben a PNAS folyóiratban közzétett tanulmányában, amelyről a The Atlantic írt. A tudós engedélyt kapott, hogy egy maximális biztonságú connecticuti börtönben tanulmányozza a pszichopata bűnözők viselkedését. Ez a munka többek között azért is fontos, hogy sikerüljön feltárni, miért olyan kíméletlenek az ilyenfajta mentális problémákkal küzdő bűnözők, és a pszichopaták miért követnek el arányaiban háromszor annyi bűncselekményt, mint a többi ember.
Mentalizálás, tudatelmélet
Ami furcsa, hogy látszólag nem okoz gondot a számukra megérteni, amit más emberek gondolnak, akarnak vagy hisznek. Ezt a képességet nézőpontátvételnek, mentalizálásnak vagy tudatelméletnek is ismerik. Viselkedésük arra utal, hogy nem érdekli őket, nem foglalkoznak azzal, hogy másoknak miféle gondolatai vannak. Csakhogy a kísérletek mást mutatnak. Ha elmesélnek nekik egy történetet, és arra kérik őket, hogy jellemezzék a benne szereplő karaktereket, akkor képesek rá. Ez azt jelenti, hogy ezek az emberek felfogják, hogy mit gondolnak az áldozataik, de nem érdekli őket. Baskin-Sommers azonban úgy találta, hogy sokkal bonyolultabb az elméjük működése, mint amilyennek mutatkozik.
Legtöbbünk automatikusan mentalizál. Más elmék hatását kisgyermekkorunktól fogva önkéntelenül beleolvasztjuk a sajátunkba. Ez a folyamat kevésbé érvényesül a pszichopatáknál. A connecticuti fogvatartottak tanulmányozásával Baskin-Sommers és kollégái, Lindsey Drayton és Laurie Santos kimutatták, hogy ezek az emberek képesek szándékosan egy másik személy szemszögéből nézni az eseményeket, de ez nem olyan automatikus náluk, mint a legtöbb embernél. "Lenyűgözően összetett az elméjük. Ritkán mutatnak mások gondolatai iránt teljes megértési hiányt, ebben számos árnyalat van. Néha működik náluk az elmeteória, néha pedig nem" - mondta Baskin-Sommers.
A mentalizálási képességek felmérését egy olyan egyszerű kísérlettel végezték el, amely csak annyit kérdezett a vizsgált személyektől, hogy ha belehelyezkednek egy másik személy helyzetébe, akkor mit láthatnak. Ehhez egy számítógépes avatárt használtak, akinek a háta mögött és a látóterében is elhelyeztek piros pontokat. A kísérleti alanyoknak meg kellett mondaniuk, hogy hány pontot képes az avatár érzékelni. Az átlagembereknél a válaszokban általában keveredett, amit az avatár és amit maguk láthattak. A pszichopatáknál ez az interferencia sokkal kevésbé jelent meg, és saját perspektívájuk nem keveredett az avatáréval. Baskin-Sommers arra is rájött, hogy minél magasabb pontszámot ér el egy személy a pszichopátiát kimutató teszten, annál többször vádolják erőszakos cselekménnyel.
5.-es biológiakvíz: hány veséje van egy embernek? – 10 kérdés az emberi testről
Csak szándékosan kapcsolnak át
A vizsgálati eredmények tehát azt mutatják, hogy a pszichopaták (legalábbis a férfiak) nem automatikusan veszik át más emberek nézőpontját. A legtöbbjüknek ez szándékos választás: aktívan bekapcsolhatják, ha segíti őket a céljaik elérésében, más helyzetekben pedig figyelmen kívül hagyják a lehetőséget. Ez segít megmagyarázni, hogy miért viselkednek olyan keményen, kegyetlenül, sőt erőszakosan.
Baskin-Sommers arra is felhívja a figyelmet, hogy egy feladat végrehajtása mind a figyelmet, mind pedig a nézőpontok átvételét megkívánja. Ez a magyarázata, hogy a pszichopaták szokatlanul nagy figyelmet szentelnek azoknak a dolgoknak, amelyek a céljuk eléréséhez szükségesek, és nagyrészt figyelmen kívül hagyják a periférikus információkat. "Olyanok, mintha a legrosszabb multitaskerek lennének. Mindenkinek rossz, ha egyszerre több dologgal kell foglalkoznia, de a pszichopatáknak különösen" - véli a kutató. Lehetséges, hogy az automatikus perspektívaátvétel hiánya csak egy újabb megnyilvánulása a pszichopaták gondolkodásában meglévő különbségnek, amely összefügg a figyelem kezelésével.
Ez is érdekelhet
A kutatások gyakorlati eredményeket is hoztak Baskin-Sommers szerint. Már vannak olyan módszerek, amelyek jól alkalmazhatóak a börtönökben. Arra oktatják a személyzetet, hogy miként beszélhetnek a pszichopata fogvatartottakkal, hogy könnyebben tudjanak belehelyezkedni mások nézőpontjába. Ha a pszichopatáknak egy börtönben bekövetkezett rendkívüli esemény (például egy verekedés) után felteszik az egyszerűnek tűnő kérdést, hogy "mi történt itt?", akkor nem tudnak rá válaszolni. Azt sem fogják érteni, ha azt mondják nekik, hogy rosszat tettek. Ehelyett megfelelő kommunikációval arra kell kényszeríteni őket, hogy felvegyék egy másik fogvatartott nézőpontját, hogy megérthessék a lényegét annak, amit tettek.
