Tavaly körülbelül 5 millió szja-bevallás készült, és ezek összesített adatai lapján a Policy Agenda elemzése megállapította, hogy 2017-ben a munkavállalók:
- 34 százaléka havi átlagban még a minimálbért sem kereste meg (1,45 millió munkavállaló);
- 43 százaléka a minimálbér és a KSH által közölt átlagbér közötti értéket vitte haza (1,83 millió fő);
- 23 százaléka keresett az átlagbér felett, ami azt jelenti, hogy éves szinten körülbelül 981 ezer munkavállaló fizetése volt az átlagbér felett.
A dolgozók között is sok a szegény
Amikor pedig a kutatóintézet által számított létminimum és társadalmi minimum értékeket bruttósították, kiderült, hogy a munkaviszonyból bérjövedelmet szerzők közül 2,67 millió embernek volt a létminimumnál, míg 2,04 milliónak a társadalmi minimumnál magasabb az éves jövedelme. (A létminimum és társadalmi minimum háztartási szinten mutatja meg az adott család helyzetét. Ezek az adatok jól kifejezik, hogy bevételi oldalon milyen nehézségekkel küzdenek.)
5.-es biológiakvíz: hány veséje van egy embernek? – 10 kérdés az emberi testről
A mediánbér és az átlagbér közötti távolságból következik a béregyenlőtlenség. A három vizsgált kategóriában tizedekre osztották a dolgozói kört. Ennek alapján vizsgálták, hogy mekkora jövedelemre tettek szert az egyes tizedek.
Az ábrán jelzett adatok jól mutatják, hogy az utolsó tizedbe tartozók, azaz a legjobban keresők annyit vittek haza, mint alulról nézve a társadalom majd kétharmada (65%). Átszámítva ez azt jelenti, hogy 426 ezer fő bérjövedelme lényegében megegyezik 2,8 millió munkavállalóéval. Ez a "torz helyzet" jobban kifejezhető azzal, hogy a legjobban kereső 100 ezer ember munkaviszonyból származó jövedelme egyenlő a legkisebb jövedelmű 1,75 millió ember keresetével.
A szegénység egészségi hatásai
Egy nemrégiben megjelent brit tanulmány - amely számos tanulsággal szolgál a számunkra is - megállapította, hogy a növekvő jövedelemegyenlőtlenségek összefüggenek az egészségtelen táplálkozással és a magányossággal. Pedig az Egyesült Királyságban lényegesen jobb a helyzet, mint nálunk, mert ott csak a polgárok egyötöde él szegénységben , amelynek küszöbe ott a lakásköltségeket is figyelembe véve az egy főre jutó nemzeti jövedelem átlagának 60 százaléka alatt van - írja a The Conversation magazin .
A szegénység pedig közvetlenül kapcsolódik ahhoz, hogy az emberek hogyan férnek hozzá az élelmiszerekhez. A nagy tudományos háttérrel dolgozó Szociális Piac Alapítvány (SMF) tanulmánya megerősíti, hogy az élelmiszer a háztartások költségvetésének kulcsfontosságú eleme. Amikor feszültség támad a költségvetéseben, a családok az olcsóbb, kevésbé egészséges élelmiszerek felé fordulnak az egyensúly visszanyerése érdekében. Sok felnőtt pedig arról számolt be, hogy visszafogják saját élelmiszer-fogyasztásukat, hogy más családtagjaik, például a gyerekek is enni tudjanak.
A földrajz fontos szerepet játszik az élelmiszerek megfizethetőségében. Az emberek számára elérhető élelmiszerek költsége attól függ, hogy miféle bolt van egy adott területen. A fogyasztói kutatások szerint a kis vegyesboltokban többet kell fizetni ugyanazokért a tételekért, mint a nagyobb üzletekben, ráadásul ezek kevesebb termékcsaládot forgalmaznak, általában nincsenek saját márkás árucikkeik és kisebb választékot kínálnak gyümölcsökből és zöldségekből.
Élelmiszersivatagok
Az SMF tanulmány azt is megállapította, hogy több mint egymillió alacsony jövedelmű háztartás él olyan területen, amelyet úgynevezett "élelmiszersivatagnak" neveznek. Ezek azok, ahol a jó minőségű élelmiszerekhez való hozzáférés kihívást jelenthet, mivel ezeket nem lehet megvásárolni a környéken. A tanulmány az élelmiszersivatagot úgy határozta meg, hogy kettő vagy kevesebb áfa-nyilvántartásba vett élelmiszerüzlet van jelen az 5000-15000 fős lakosság kiszolgálására. Az ilyen helyek vidéken gyakoribbak, mint a városokban. A tanulmány azt mutatja, hogy az alacsony jövedelműnek tekintett területek legalább egytizede egyben élelmiszersivatag is.
Ez a helyzet azt eredményezi, hogy az egyébként is szegény embereknek nagyobb erőfeszítésbe, több időbe kerül megszerezniük az élelmiszereket, és még többet is kénytelenek fizetni értük. Ez sajátos választások elé állítja ezeket az embereket. Zöldségekből nagyobb mennyiség kell, mert gyorsan fogynak. A krumpli nehéz, azaz nehéz hazacipelni is. A gyümölcsök drágák. Azaz olyan korlátozó tényezők jelennek meg a fogyasztásban, amelyek a könnyen hordozható és viszonylag olcsó élelmiszerek, a többnyire rossz minőségű, feldolgozott, előre elkészített és sokáig eltartható ételek felé tereli őket.
Az étkezésnek fontos közösségi funkciói is vannak, amelyek a fent ismertetett körülmények között elsorvadnak. Ritkábbak a bevásárlások, így elmarad az ilyenkor gyakorolt kommunikáció. Nincsenek étkezéssel összekötött családi és baráti találkozók, mert ezeket nehéz finanszírozni. A szegényebb területeken a brit kutatók több magányos embert találtak, mint a magasabb jövedelműek által lakottakon. A jótékonysági konyhákon időnként megforduló emberek körében folytatott kutatások szerint pedig ezek az emberek időnkét magányosnak érzik magukat. Mindez összefügg a krónikus és súlyos betegségek magasabb előfordulásával. Arra is egyértelmű orvosi bizonyíték van, hogy a baráti jelenlét pozitív különbséget jelent az életveszélyes betegségekből (például a szívrohamból) való felgyógyulásban. Az élelmiszer egyéni kapcsolataink szíve, amely meghatározza, hogyan érezzük magunkat, hiszen jó esetben összegyűjti az embereket, hogy beszélgessenek, és elkezdjenek minőségi kapcsolatokat kialakítani egymással. Aki nem engedheti meg magának, ezekből a járulékos előnyökből is kimarad.
