Sokaknak meghatározó gyermekkori élményük a halottak napi temetőlátogatás , amikor gyertyák és mécsesek pislákolása, virágok és a füst jellegzetesen vegyülő illata lengi körbe a nyughelyeket. A hangulat ilyenkor a zsúfoltság ellenére is békés és emelkedett. A temetés és a halottainkról való gondoskodás élménye azonban sokkal kevésbé spirituális - és ez megváltoztatta a szokásainkat.
A temetkezési szokásaink sokáig őrizték azokat a hagyományokat, amelyek még akkor alakultak ki, amikor a családok több generációja együtt, de legalább is egymás közelében élt. Abban az időben csekély volt a mobilitás, a családtagok minden nap, vagy igen gyakran látták egymást. Az érzelmi kötődés ennek megfelelően sokkal erőteljesebb volt a szélesebb család tagjai között is. A szabadidő eltöltésében is jelentős szerepe volt a családi összejöveteleknek, a rokonlátogatásoknak, a névnapi, születésnapi köszöntéseknek, nem is beszélve a különféle ünnepekről és egyéb jeles napokról.
Az összetartozásnak ez a szövedéke lassan oldódni kezdett, ahogy a tanulás, majd a munka miatt egyre többen költöztek el otthonról, s telepedtek le távolabb. A szórakoztatás olyan kellékei, mint televízió, vagy újabban a digitális csatornák, a közösségekből és a családi programokból is mindjobban kivonták az embereket, akik inkább otthon maradtak, hogy az egyre megterhelőbb tempójú munka fáradalmait kipihenjék. Csökkent a közösségteremtő szervezetek, például az egyházak befolyása is. S ezzel párhuzamosan erősödött az elidegenedés .
Ez a folyamat igen erős befolyást gyakorolt a temetkezés, a sírfenntartás és a temetőlátogatás gyakorlatára, szokásrendjére is. A valamikori temetkezések sötét pompája annak a veszteségnek a felmutatását szolgálta, amit egy szoros családi és baráti közösségben egyetlen személy elvesztése is jelentett. A gyász szélesebb körben terült szét, és mart bele mélyen a lelkekbe, a megrendülés erőteljesebb volt. Mára inkább a végtisztesség megadása dominál ehelyett, s a látványos síremlékek állítása is elsősorban az élőknek szól, semmint kegyeleti szempontokat szolgál. Nem is beszélve a könnyebb karbantarthatóságról, amely kevesebb temetőlátogatást tesz lehetővé. De hasonló megfontolásból szaporodtak el a sírkertekben a kolumbáriumok , a hamuszóróhelyek, sőt a folyóba vagy kegyeleti erdőbe temetések. Ráadásul mind hangsúlyosabbá váltak az anyagi megfontolások, amelyek miatt sokan egyszerűen hazaviszik a hozzátartozóik hamvait. Nem arról van szó, hogy kevésbé szeretjük a hozzátartozóinkat, de könnyebben elengedjük őket, mert az élet megy tovább, méghozzá sokkalta gyorsabban pörögve, mint annak idején.
A temetkezést és a nyughelyek fenntartását tehát meglehetősen gyakorlatiasan szemléljük, és egyre pontosabb képet igyekszünk szerezni a szolgáltatásokról. Az idén év elejétől a temetőkre és temetkezésre vonatkozó kormányrendelet szerint a temetkezési vállalkozásoknak kötelező részletes számlát adniuk a szolgáltatásaikról, és így összehasonlíthatóvá váltak az árak, tisztább lett a verseny. Különösen a temetési kellékek árai között lehetnek jelentős különbségek, amelyeket csak a részletes számla tud megmutatni.
Mennyibe kerül egy temetés?
5.-es biológiakvíz: hány veséje van egy embernek? – 10 kérdés az emberi testről
A Magyar Temetkezési Szolgáltatók Országos Szakegyesülete (MATESZSZ) és az Országos Temetkezési Egyesület és Ipartestület (OTEI) szakemberei szerint egy több tételből álló átlagtemetés összköltsége Magyarországon körülbelül 300 ezer forint, aminek az áfatartalma mintegy 80 ezer forint. A fennmaradó összegből fedezik a kellékek és a szolgáltatások költségeit, illetve a temető használati díját, s néhány egyéb tételt is.
A temetkezési vállalkozások évente mintegy 130 ezer temetést intéznek . Ezzel kalkulálva a temetkezési piac forgalma Magyarországon megközelíti a 40 milliárd forintot. E cégek mintegy 5500 temetőt üzemeltetnek, s ez a tevékenység gyakran keveredik a temetkezési szolgáltatásokkal. Sok önkormányzatnak ugyanis nincs forrása a temető fenntartására, ezért ezt általában ráterhelik a szolgáltatóra, amely a szolgáltatásai árából próbálja fedezni a kiadásokat.
Egy tavaly ősszel készült felmérésből az derült ki, hogy a lakosság a szolgáltatók által közölt adatoknál magasabbra, átlagosan 4-500 ezer forintra taksálja az összes temetéssel és elhalálozással kapcsolatos költséget. A 4Life Direct biztosításszervező cég a vele kapcsolatba lépett több tízezer ember biztosítási szokásait vizsgálta. Megállapította, hogy az elmúlt ötven évben - az első hazai hamvasztók megjelenését követően - alapvetően megváltoztak a temetkezési szokások hazánkban. Korábban elképzelhetetlen volt, hogy az elhunyttól ne hagyományos, koporsós temetéssel vegyenek végső búcsút. Ma viszont egyre ritkább a koporsós temetés. Budapesten mindössze a temetések 10-15 százaléka ilyen. A változásokat főleg anyagi megfontolások mozgatják, amelyek összefüggenek a megtakarítási szokások átalakulásával is. Régebben a halálra való készülésnek fontos eleme volt a temetés költségeiről való gondoskodás. A családok évekig gyűjtöttek az idős hozzátartozók temetésére. Az utóbbi időben azonban kevesen tettek félre tudatosan az elhalálozásukat követő kiadásokra.
A 4Life Direct felmérése szerint a legolcsóbb temetkezési forma az, ha a hamvasztást követően a hamvakat hazaviszik - ebben az esetben a hamvasztás, az urna, az esetleges hűtés és az ügyintézés költségeivel kell kalkulálni. A felmérés során megkérdezett temetkezési vállalkozók adatai alapján a hamvak kiadása 60 ezer forint alatt kezdődik. A végösszeg azonban nagyban függ a felhasznált kellékektől (urna, urnaterítő). Illetve az is befolyásolja a költségeket, hogy hol történt a haláleset. A lakásból történő elszállítás önmagában 15-20 ezer forinttal növeli a költségeket. Az is több pénzbe kerül, ha a holttestet távolabbra kell szállítani, és számít, hogy hány napig kell hűteni. A kórházi elhalálozás vagy boncolás esetén a holttest felöltöztetésének díja is megjelenik, amely legkevesebb 15 ezer forintot is lehet. A halálozással járó költségek összességükben nem igen jönnek ki 90 ezer forint alatt.
A temetkezési vállalkozók szerint az elmúlt években nőtt azok száma, akik hazaviszik a hamvakat : a válaszok alapján ma tízből hárman tesznek így. A fővárosban lényegesen magasabb azok aránya, akik a temetkezésnek ezt a formáját választják, egyes temetkezési vállalkozóknál az ügyfelek 60 százaléka magával viszi a hamvakat, míg vidéken csak 15-20 százalékuk. Az emberek leginkább anyagi, semmint érzelmi okok miatt döntenek a hamvak hazavitele mellett.
Ez is érdekelhet
Ezek alapján a halottak napi gyertyafény is egyre halványulni fog, s a temetéssel kapcsolatos szokásaink is tovább alakulnak, talán épen annak megfelelően, ahogy a temetkezési vállalkozások a szolgáltatásaikat fejlesztik. A gyász és az emlékezés is hozzáidomul az üzleti élet pörgéséhez. Azaz mindinkább úgy halunk, ahogy élünk.
