Az immunitás tulajdonképpen egy régi katonai kifejezés. Az antik római államban a hazatérő katonák (Genio immunium) státusát jelezte, akik egy ideig mentesültek az adófizetés alól. Immunrendszerünk pedig az esetek nagy részében képes a betegségektől mentesíteni bennünket, nehogy a kórokozók rajtunk szedjék meg a vámjukat. Az új rákterápiák is az immunitáshoz kapcsolódnak: az immunsejtjeinket veszik rá, hogy harcoljanak a daganatsejtek ellen, amivel megalapozzák a gyógyulást. Az immunrendszer működéséről a Nobel-díjas Peter C. Doherty írt cikket a The Conversation magazinnak.
Az immunrendszernek két interaktív szférája van, a veleszületett és a későbbi életszakaszban kifejlődő, adaptív (alkalmazkodó) immunválaszoké. Az adaptív immunitás alapját az képezi, hogy speciális sejtjeink képesek megkülönböztetni a test saját sejtjeit a behatolóktól. Ha ez nem működik jól, akkor alakulhatnak ki olyan autoimmun betegségek , mint például a sclerosis multiplex vagy a reumás ízületi gyulladás.
Magunkkal hurcolt organizmusok
Az emberi szervezetben azonban nemcsak a saját genetikai anyagát hordozó sejtek találhatók meg, hanem számos mikroorganizmus is. Ezek egy része testünk zavartalan működéséhez szükséges, míg mások az egészségre veszélyes kórokozók. A velünk együtt élő genetikai anyag többségét ártalmatlan, úgynevezett kommenzális baktériumok adják, amelyek az emésztőrendszerben élnek. Persze, legelőször azt tanuljuk meg a baktériumokról, hogy jobb velük vigyázni, hiszen megbetegítenek bennünket, például a bélrendszerbe jutva hasmenést okoznak. De arra kevésbé figyelünk, hogy állandóan többkilónyi baktériumot hurcolunk magunkkal, amelyek nélkülözhetetlenek a táplálékfeldolgozáshoz. A bélbaktériumok alapvető fontosságú B12-vitaminnal látnak el bennünket, és amikor elpusztulnak, rengeteg aminosavat bocsátanak a rendelkezésünkre, amelyekre szüksége van a szervezetünknek. Bármilyen furcsa, ürülékünk mintegy 30 százaléka halott baktériumokból áll.
De nemcsak mikrobiomunk van, hanem jelentős "viromunk" is. Azaz rengeteg, a baktériumoknál lényegesen egyszerűbb felépítésű vírus is él a szervezetünkben. A legnagyobb számú vírus, amelyet magunkban hordunk, az úgynevezett bakteriofágok csoportjába tartozik, amelyek a bélben lévő kommenzális baktériumokat fertőzik meg. Ezek az emberi szervezet számára jóindulatúak. De nem minden fág az. Például a diftériát okozó toxin is egy bakteriofág genomjába van kódolva.
Vannak olyan vírusok is, amelyek hosszú időre képesek megfertőzni a testünk szöveteit. A legismertebbek a herpeszvírusok: a Herpes simplex és a Herpes zoster az eredeti fertőzés után az idegrendszerben rejtőzik el, és akár évtizedek múltán is aktiválódni képes, majd betegséget okozni, ha immunrendszerünk (például az öregedés folytán) legyengül. De amikor például a Herpes zoster (amelyet bárányhimlőként szedhettünk össze még gyermekkorunkban) kimutatja a foga fehérjét, már vesztett is, mert ettől fogva felismerik a védekező sejtjeink, és ha később ismét támadna, elbánnak vele.
5.-es biológiakvíz: hány veséje van egy embernek? – 10 kérdés az emberi testről
A velünk született és az adaptív immunrendszer
A velünk született immunrendszer gondoskodik bizonyos alapvető védelmi folyamatokról. Ilyen például a fagocitózis (a baktériumok lenyelése), vagy a vírusokkal fertőzött sejtek által termelt molekulák (interferonok), amelyek korlátozhatják a sejtosztódást. Az ilyen veleszületett rendszerek az evolúció eredményei, általános védelmet adnak, és nem céloznak konkrét kórokozókat.
Az adaptív immunrendszer az, amit például a vakcinákkal stimulálunk. A limfocitáknak nevezett fehérvérsejtek tulajdonságaik alapján két alapvető csoportba oszlanak: B- és T-sejtekre. Ezek a rendkívül sokrétű és nagyon specifikus immunglobulin- (Ig) és T-sejt-receptorok (TCR) olyan molekulák, amelyek felismerik a támadó patogéneket (baktériumokat, vírusokat, gombákat stb). Ha az immunrendszer riadót fúj, bekapcsolódnak a gyilkos T-sejtek, amelyek felszámolják a vírusfertőzött (vagy rákos) sejteket. Szintén aktiválódnak a "segítő" T-sejtek, amelyek különböző molekulákat állítanak elő a B- és T-sejtek védőmunkájának támogatására.
Hogyan tanul és emlékszik az immunrendszerünk?
Az összes limfocitaválasz a nyirokcsomókban végbemenő tömeges sejtosztódás révén működik. Ezért érezzük például, hogy a nyakunkban lévő mirigyek megduzzadnak torokfájás esetén. Ezt a folyamatot kis számú "naiv" B- és T-sejt indítja el. Ezek olyan sejtek, amelyek még nem találkoztak a támadókkal, és csak akkor állnak le, amikor az idegen támadás megszűnik.
A B-sejtek átalakulnak fehérjeszekretáló sejtekké, hogy előállítsák a védelmező antitesteket (immunglobulinokat), amelyek a vérünkben éveken keresztül keringenek. A T-sejtek nagy része elpusztul, miután elvégezte munkáját, de néhányan túlélnek, hogy emlékezzenek rá, hogyan célozták meg a konkrét betolakodókat: gyorsan képesek felidézni "gyilkos" vagy épp "segítő" funkciójukat. A legyengített kórokozók vakcinában beadása fenntartja a memóriát, így a védő antitestek azonnal rendelkezésre állnak, és semlegesítik a kórokozókat. A T-sejteket pedig gyorsan visszaállítják a gyilkos küldetésre, hogy elpusztítsák a kórokozóval fertőzött sejteket.
Az ember immunrendszere nagyon komplex, és rengeteg feltárandó ismeret van még vele kapcsolatban. Ezért az orvosi kutatások egyik legintenzívebben művel területe éppen ez. A szervezet saját védekezőrendszere ugyanis - ha képesek vagyunk működését a megfelelő irányba állítani - számos olyan betegséget képes meggyógyítani, amely előtt korábban tanácstalanul álltunk.
Legjobban: