Az ellátásbiztonságot és az orvosok közellátásban maradását veszélyeztető rendelkezései miatt nem támogatja a Magyar Orvosi Kamara (MOK) az egészségügyi tárgyú törvények módosításáról szóló törvénytervezet parlament elé terjesztését. Fontosnak tartják az egészségügy átalakítását és a szakdolgozók bérrendezését, ugyanakkor szerintük a tervezett, „erőltetett ütemű átalakítás” jelentős kockázatokat rejt.
Versenyképes fizetés, jobb feltételek
Mint írták, az ellátórendszer szerkezeti korszerűsítése elkerülhetetlen, azonban a működésben a túlzott centralizáció elveszi a „helyi kezdeményezések és kreatív megoldások erejét”, a hosszú döntési láncok pedig működési zavarhoz és pazarláshoz vezethetnek. A háziorvosi rendszer átalakítását az alapellátásban dolgozók magas életkorát is figyelembe vevő, szélesebb előkészítéssel lehet megkezdeni – emelték ki.
A magasan képzett, a magánszektorban és külföldön is keresett szakemberek számára olyan feltételeket kell biztosítani, amelyek stabilan versenyképesek, illetve „az anyagi megbecsülés kiállja a jelenlegi 21,1 százalékos infláció próbáját is” – fogalmaztak.
Mindezekkel a Magyar Orvosi Kamara (MOK) és a Magyar Rezidens Szövetség (MRSZ) szerint a benyújtandó törvénytervezet több ponton szembe megy, és fokozza a meglévő bizonytalanságot. Nem alkalmas az egészségügyi pálya vonzóvá tételére az a javaslat, ahol egy orvos vagy szakdolgozó napi háromórás munkába járásra kényszeríthető, nyugdíjas korú kollégák éjszakai munkára kötelezhetők, a bérek pedig 20 százalékkal csökkenthetők – vélik.
A rezidensek helyzetén is változtatni kell
A MOK azt javasolja, hogy az átalakításra vonatkozó hosszú távú koncepciót, terveket és tanulmányokat tegyék publikussá.
A Magyar Rezidens Szövetség a törvényjavaslat rezidenseket érintő részei kapcsán azt kérik, hogy a szakképzésüket előírt ütemben teljesítő rezidensek bérét semmiképp ne lehessen csökkenteni. Kitértek arra is, hogy a tervezet szerint a rezidens orvos munkavégzésének helyeként bármelyik, az adott megyében lévő városi kórház kijelölhető. Ez nem pusztán az utazás tekintetében jelenthet problémát, hanem abban is, hogy a szakorvosjelölt olyan intézményhez is beosztható, amely nem rendelkezik megfelelő akkreditációval az ő képzéséhez. Az MRSZ szükségesnek tartja tehát rögzíteni, hogy a munkavégzés helyét a jóváhagyott szakképzési tervvel összhangban kell kijelölni.