Az olyan rendkívül fertőző betegségek terjedése - mint amilyen a például a COVID-19 - három lépésben akadályozható meg. Először fel kell ismeri, hogy kik kapták el a betegséget, ezután nyomon kell követni , hogy kinek adhatták át, és végül el kell különíteni mindenkit, aki veszélyben van. Hatalmas segítséget jelentene a védekezésben, ha ez a folyamat legalább részben automatizálható volna. És talán az is lesz.
A második lépés - azaz a kontaktuskeresés - jelenleg egy időigényes manuális folyamat, amelyben a közegészségügyi tisztviselők kikérdezik a betegeket, hogy listát készíthessenek. Dél-Koreában a kormány technológiai megoldásokat keresett, hogy megerősíthesse ezt a folyamatot. A siker érdekében mobiltelefon-helymeghatározási adatok, CCTV kamerák, hitelkártya-vásárlási adatok és egyéb megfigyelési információk alapján próbálták tájékoztatni az embereket, ha kapcsolatba kerültek olyan személyekkel, akiknek pozitív lett a vírustesztje.
"Ez hozzájárult ahhoz a rendkívül sikeres átfogó megközelítéshez, amellyel Dél-Korea kontrollálni tudta a járványt" - mondta Louise Ivers , a Harvard Egyetem orvosi karának fertőző betegségekkel foglalkozó szakértője a Fast Company üzleti magazinnak . A lap rögtön hozzátette, hogy ez a módszer ugyan hatékony és segíthet a COVID-19 elterjedésének megakadályozásában, de az, hogy a kormány teljes hozzáférést kapott a polgárok tartózkodási helyéről, sérti a magánélet védelmét és aláássa a polgári szabadságjogokat. Ivers, aki a Massachusettsi Általános Kórház Globális Egészségközpontjának ügyvezető igazgatója is, ezért csatlakozott a másik nagy bostoni egyetemen, az MIT-n szerveződő fejlesztői csapathoz, hogy tanácsokat adjon egy automatizált kontaktusjelző-rendszer létrehozásában. Ez elősegítheti a közegészségügyi tisztviselők és az egyes emberek hatékonyabb fellépését a COVID-19 ellen anélkül, hogy az érzékeny személyes adatokat veszélybe sodorná.
Csak a veszélyes közelséget és időtartamot szűrik ki
Ahelyett, hogy a több millió ember mobiltelefonjából kinyert GPS-alapú helymeghatározási adatokra támaszkodnának, az MIT kutatói olyan rendszert építettek fel, amely a Bluetooth-on továbbított véletlenszerű azonosítókat használ. Azaz ugyanazt a technológiát alkalmazza, amely például az okostelefonokat és a vezeték nélküli fejhallgatókat vagy az autók kommunikációs rendszerét összekapcsolja. A Bluetooth -jeleknek egy másik előnye is van: sokkal pontosabbak, mint a GPS, amely gyakran nem működik az épületeken belül. "Ahelyett, hogy az égből figyelnénk mindenkit, azt akarjuk, hogy a mobiltelefonok mondják meg, hogy az egyes emberek milyen közel tartózkodtak másokhoz" - jelentette ki Ron Rivest , a MIT professzora, a projektet vezető kutató.
Rivest csapata kialakított egy privát automatizált kapcsolattartó nyomkövetés ( PACT ) nevű rendszert, amelyben a telefon folyamatosan egy azonosítóként szolgáló véletlenszerű számsort bocsát ki a Bluetooth segítségével. A készülék emellett egy listát futtat a Bluetooth-jelekről és a hozzájuk tartozó számokról, amelyeket akkor vesz figyelembe, ha meghatározott paramétereknek megfelelően érzékeli őket. Például a jelforrás mintegy 2 méteres távolságon belül van legalább 10 percen keresztül.
5.-es biológiakvíz: hány veséje van egy embernek? – 10 kérdés az emberi testről
Amikor az emberek vírustesztje pozitív lesz a közegészségügyi tisztviselők egy QR-kódot osztanak ki nekik, amelyet az alkalmazással olvashatnak be. Ez elindítja a teljes Bluetooth azonosítási-napló feltöltését a felhőbe. Ezután bárki, akinek a telefonján fut az applikáció, értesítést kap, ha szoros közelségbe kerül egy fertőzött emberhez, ami arra ösztönözheti az érintetteket, hogy önként karanténba vonuljanak. A rendszer lehetővé teszi, hogy csak azokat az eseményeket vegyék figyelembe, amelyek orvosi szempontból relevánsak, anélkül, hogy mindenkit folyamatosan nyomon kellene követni.
Szükség van a nagykutyák belépésére
Az MIT Lincoln laboratóriumában munkatársai eddig mintegy 100 eszközön tesztelték a PACT prototípusát. Ez lehetővé tette, hogy kiszűrjék a hibákat, és ellenőrizzék, hogy a rendszer működik-e mind iPhone-on, mind Android telefonokon. Nagyon sok kihívás van egy ilyen rendszer számára. Például a telefon tájolása és elhelyezkedésének szöge, illetve a fizikai elhelyezkedése is (például, ha a tulajdonos kézitáskájában, hátizsákjában vagy zsebében van) jelentős hatással lehet a működésre, a jel erősségére. A kutatók még nem tudták ellenőrizni teljes pontosságot, hogy a jelek hogyan terjednek különböző környezetekben, például erdőben vagy a szupermarketben. Azt sem tudták közvetlenül megmérni a rendszerrel, hogy az alkalmazást futtató telefonok (és persze a gazdáik) mennyire vannak távol egymástól , mivel a projekt résztvevői (éppen a járvány miatt) otthon dolgoznak elszigetelten.
A PACT bevezetésének még lehetnek buktatói. Az egyik, hogy sok ember van, akinek nincs okostelefonja, és az esetükben marad a hagyományos kikérdezés . A két rendszer egy közös felületen össze kell majd kapcsolni, hogy a közegészségügyi szakemberek minden szükséges információt egy helyen kapjanak meg. A másik probléma a tömeges bevezetéshez kapcsolódó technológiai fejlesztés. Bár az MIT-n egy működő prototípus készült el, ahhoz, hogy széles körben működhessen a legjobb az volna, ha az Apple és a Google szakemberei programoznák le a nagyközönséghez eljutó appokat.
A Lincoln Lab tájékoztatása szerint már tárgyalnak magas szintű tisztviselőkkel Massachusetts állam kormányában, és megkezdték az ötlet megbeszélését az Apple és a Google illetékeseivel is. De még ha mindkét technológiai óriás be is száll a PACT-alkalmazás felépítésébe, akkor is szükség lesz a tömeges elfogadásra. A hatékonyság érdekében egy adott ország (terület) lakosságának körülbelül 60 százalékának be kellene jelentkeznie a rendszerbe, például először az USA-ban. A csapat elismeri, hogy az még nyitott kérdés, hogy akár a köztisztviselőkkel együtt is hogyan győzhetnék meg az amerikaiakat az alkalmazás letöltéséről és használatáról. Ebben a okostelefonok operációs rendszerét fejlesztő technológiai óriások lehet óriási szerepük, ha az alkalmazást beillesztik egy szoftverfrissítésbe, és feltöltik telefonok millióira.
Az ausztrálok már előbbre járnak
Közben Ausztráliában már debütált a COVIDSafe nevű alkalmazás, amely szintén Bluetooth-kapcsolatot létesít két telefon (és valószínűleg gazdáik) között, amelyek 1,5 méternél közelebb kerülnek egymáshoz. Ha 15 percnél hosszabb ideig marad fenn ez a közelségi állapot, akkor az app olyan adatokat rögzít (dátum, időpont, a kapcsolat távolsága és időtartama, valamint a másik felhasználó titkosított azonosító kódja), amelyek a kontaktuskutatásban később fontosak lehetnek.
A felhasználó telefonján az applikáció 21 napig őrzi ezeket az adatokat, majd automatikusan törli. Amennyiben a COVIDSafe -et használó személynél diagnosztizálják a COVID-19-et, az egészségügyi tisztviselők felhasználhatják a beteg alkalmazásának adatait, hogy gyorsan értesítsék az embereket, akikkel kapcsolatba kerültek. Így önkéntes karanténba vonulhatnak, vagy elvégezhetik rajtuk a szükséges teszteket. Azaz az alkalmazástól azt remélik, hogy segít visszaszorítani a járványt és lelassítja a koronavírus terjedését. Az alkalmazást a bemutatása utáni öt órában már több mint egymillió ember töltötte le. Ebben szerepet játszhatott a kormány megnyugtató magyarázata , hogy komolyan ügyelnek a polgárok érzékeny adatainak sértetlenségére.
