A világon mindenütt fontos probléma a magas vérnyomás, de Magyarországon különösen az, ahol a Magyar Hypertonia Társaság becslése szerint minden negyedik felnőtt ezzel a betegséggel küzd, amely a fiatalok között is egyre gyakoribb. Májusban Horváth Ildikó egészségügyi államtitkár arról beszélt , hogy tavaly a szakellátás hatmilliárd forintot költött egymillió magas vérnyomásban szenvedő ember kezelésére, és 30 milliárdot 2,8 millió ember vérnyomás-gyógyszereinek ártámogatására. De ez csak a töredéke a költségeknek, mert végső soron a magas vérnyomás a hazai szív- és érrendszeri halálozások leggyakoribb okozója. A magas vérnyomás hatása a koszorúér-, a nyakiütőér- és az alsóvégtagi verőérbetegségekben fejeződik ki, illetve komoly szerepe van a stroke, az agyi kisérbetegségek és a demencia kialakulásában is.
Ha mindent összeszámolnánk (a konkrét összeg meghatározása a számos átfedés miatt nem lehetséges) egy irdatlan nagy számot kapnánk, amely nem csak az egészségügyi kiadások, hanem a családi költségvetések jelentős részét is érinti. Hiszen a gyógyszerek, a gyógykezelések, a táppénzen töltött idő miatt kieső jövedelem, a megváltozó életmód következményei mind növelik a számlát. Ezért kellene törekednie mindenkinek a számára optimális vagy legalábbis elfogadható vérnyomásértékek elérésére, tehát nem csak egészségi, hanem anyagi, illetve az életvitelt és életminőséget érintő megfontolásokból is.
Az életkor sokat számít
Nem árt, ha röviden átismételjük, hogy mit tudunk a vérnyomásról. Ez az az erő, amelyet a vér fejt ki az artériák belső falára. A vérnyomást kétféle érték jellemzi . A szisztolés értéket akkor mérik, amikor a szív éppen összehúzódott és kipréselte magából a benne lévő vért. Ilyenkor érthetően megugrik az érték. Majd a szív elernyed, és megmérhető az alacsonyabb diasztolés érték. Magas vérnyomásról akkor beszélünk, ha a szisztolés nyomás eléri 140 Hgmm vagy még annál is nagyobb, illetve a diasztolés nyomás 90 Hgmm vagy azt meghaladó. A mellékelt ábráról leolvasható, hogy az irányelvek hol húzzák meg az alacsony, a normális, az enyhén emelkedett és a magas vérnyomás határait. Ennek alapján egyszerűnek tűnik az eligazodás, de az embereket a koruk, a nemük, a származásuk és más tényezők is megkülönböztetik, azaz az egyéni elérendő vérnyomásértékek eltérhetnek a szigorúan vett irányelvektől.
Az Amerikai Szívtársaság (AHA) például azt ajánlja, hogy a 80 év alatti egészséges felnőttek 140/90-nél alacsonyabb vérnyomásra törekedjenek, de az idősebbeknél elfogadható, ha az értékek 150/90 Hgmm alatt maradnak. Csakhogy 2014-ben egy szakértői testület egy sor ajánlást készített, amelyet az Amerikai Orvostársaság folyóiratában (JAMA) tett közzé. Ezek közül a legfontosabb javaslatok közé tartozik, hogy a 60 év alatti egészséges felnőttek törekedjenek a 140/90 alatti vérnyomásra, a 60 évnél idősebbeknek viszont 150/90 Hgmm alatt kell tartaniuk az értékeiket - írja az University Health News .
5.-es biológiakvíz: hány veséje van egy embernek? – 10 kérdés az emberi testről
A JAMA ajánlásai nagy vitát váltottak ki. A szakértők egy része azzal érvelt, hogy a magasabb határértékek biztonságosak azok számára, akik egyébként egészségesek, és hogy a vérnyomás csökkentésére és a vérnyomás tüneteinek kezelésére szolgáló több gyógyszer alkalmazása növelheti a mellékhatások kockázatát.
Európa ezért nem változtatott
A vérnyomás agresszív csökkentésének egyik legnagyobb kockázata, hogy a gyógyszerezés túl jól működik, ami a vérnyomás hirtelen esését idézi elő, s annak folyományaként ájulás, esés és törés következhet be. Más szakértők azonban a 60 év felettiek számára a 150/90-es felső célértékeket túl magasnak tartják, mert túl nagy kockázatokat hordoznak sokak számára a stroke, a szívinfarktus, a szívelégtelenség és más súlyos kardiovaszkuláris problémák forrásaként. Aztán a 2015-ös SPRINT (Systolic Blood Pressure Intervention Trial) vizsgálatok megállapították, hogy az 50 évesnél idősebb felnőtteknél a szívinfarktus, a szívelégtelenség, az agyvérzés és az ezek miatti halálozás szignifikánsan alacsonyabb arányban fordult elő, ha a szisztolés értékeiket gyógyszerekkel 120 Hgmm alá nyomták, szemben azokkal, akiknél csak arra törekedtek, hogy a szisztolés érték 140 Hgmm alatt maradjon. Ezért az amerikai ajánlásokat le is szállították a 120-as értékre. Európában ezt a lépést értelmetlennek tartották, és azzal érveltek, hogy egy csomó egészséges emberből egy tollvonással beteget csinálnak. Azaz az öreg kontinensen (Magyarországon is) megmaradt a felső célérték 130-nak, mert nem fogadták el, hogy mindenkit az optimálisnak tartott 120-as érték alá kellene beterelni.
Az egyéni esetek pedig csak ezután következnek. Nem mindig lehet ugyanis pontosan betartani a célértékeket, ha valaki valamilyen másik betegséggel küzd, vagy másfajta problémája van. Az orvosok kimutatták, hogy a vérnyomáscsökkentés legjobb eszköze a rendszeres mozgás . Ennek jobb hatása van bármely gyógyszernél. Igen ám, de nem mindenki képes vagy van lehetősége (most az akarat hiányáról ne beszéljünk) a szükséges testmozgás elvégzésére. Mi a megoldás, egy magasabb érték elfogadása vagy az agresszívebb és kockázatokat hordozó gyógyszerezés? Hasonló mondható el a táplálkozásról is. Tudjuk, hogy a magas vérnyomással összefüggő elhízás megelőzésére a mediterrán diéták volnának a legalkalmasabbak. De éppen azoknak van a legkevesebb lehetőségük és gyakran tudásuk egy ilyen étrend követésére, akiknek komoly szükségük volna rá. És eddig még nem is hoztuk szóba az egyedi genetikai jellemzőket.
Ez is érdekelhet
A magas vérnyomás és annak társadalmi költségei ellen még valószínűleg hosszan elhúzódó háborút kell folytatni. Ebben a célértékek - ahogy a nevük is előrevetíti - csak magas rúdra felhúzott lobogók, amelyek abban segítenek, hogy ne tévesszük el az irányt. De a napi csatákat az egészségesebb életmódra való áttérésért kell megvívnunk. Amit el kell érnünk és fenn kell tartanunk, az a kevesebb stressz , a káros szokások (főleg a dohányzás) elhagyása, az elegendő testmozgás és az egészségesebb ételek fogyasztása. Hosszú távon ezek alakítják ki a 120/80-as vagy annak elfogadható közelségében lévő egyéni optimumot.
