Az emlékek kialakításának és megőrzésének egyik fontos eleme, hogy asszociációkat hozunk létre, ami később segít felidézni a különböző részleteket. Például azt, hogy mikor és hol történt az esemény, ki volt ott, milyen érzések voltak meghatározóak azon a helyen és időben. Ezek a részletek nemcsak abban segítenek, hogy megtaláljuk a keresett nyomokat a memóriánkban, de lehetővé teszik a mentális időutazást is, azaz úgy érezzük, mintha tapasztalatainkat ismét átélnénk az elménkben - írja a The Science Explorer .
Az emlékek minősége és célja nem egyforma. A memória segít abban például, hogy egy pillantással távolról felismerjünk valakit, illetve pontosan azonosítsuk magunkban, hogy kicsoda, mielőtt még a találkozás megtörténne. Az adott személlyel kapcsolatban lehet számos emlékünk, amelyek csak lassabban jönnek elő, de nagyon részletesek lehetnek a közös történetünkről. Vannak esetek, amikor a gyors felismerés ugyan megtörténik, de a konkrét emlékek nem kelnek éltre. Ez az az eset, amikor azt érezzük, hogy ezt az arcot mintha láttam volna valahol, ezt az embert biztosan ismerem, de meg nem mondom, hogy kicsoda, vagy tudom, hogy ki ő, ismerem a történetét, de nem ugrik be a neve. Azaz a memóriával kapcsolatos folyamatok különböznek szubjektív és fenomenológiai szinten.
Mi történik az agyban?
Az agyban a hippokampusz a mediális temporális lebennyel együtt erősen részt vesz a felidézést segítő asszociációk kialakításában, míg a gyors felismerés szempontjából a perirhinalis és entorhinalis kortex a legfontosabb. Kutatások kimutatták, hogy az események részleteinek felidézése és a fenomenológiai emlékek előhívásának képessége romlik idősebb korban, míg az általános összefüggésekre való emlékezés életkorról függetlenül viszonylag érintetlenek maradnak. Tanulmányok igazolták, hogy a hippokampusz strukturális integritása a korral csökken, míg az entorhinalis kortex csak minimális térfogatváltozást mutatott. Másképpen: azoknak az agyi területeknek a térfogata csökken a korral, amelyek az emlékek előhívásáért felelnek, míg azok az agyi területek, amelyek azt az érzést támogatják, hogy valamit már korábban megtapasztaltunk, szinte érintetlenek maradnak az idősebbeknél is.
A tudósok azt is kimutatták, hogy gyakran nemcsak az információkat felejtjük el, hanem rosszul is emlékszünk rájuk, még akkor is, ha úgy érezzük, mintha az adott élményt élénken és pontosan fel tudjuk idézni. A kor előrehaladtával egyre kevésbé vagyunk képesek visszahívni egy esemény konkrét részleteit, vagyis hajlamosabbak leszünk a hamis memória megtapasztalására.
Hogyan lehet megakadályozni az emlékek elvesztését?
5.-es biológiakvíz: hány veséje van egy embernek? – 10 kérdés az emberi testről
A kutatók ugyan nem tudnak csodaszereket vagy varázslatos módszereket ajánlani, de számos olyan stratégiát javasolnak, amelyek segítenek megakadályozni az emlékek elhalványulását. A legnépszerűbb és legközismertebb gyakorlat az elme tornásztatása, például a keresztrejtvényfejtés, mivel rengeteg előhívási gyakorlatot tartalmaz. Ugyanakkor ezt az elképzelést eddig kevés bizonyíték támasztja alá. Az olyan képességekre, mint például az elvont gondolatok jobb megértése vagy több információ megismerése, a rejtvényfejtés aligha gyakorol hatást. Azaz az efféle agyi edzés nem fogja kiküszöböli a kognitív hanyatlást vagy a demenciát .
Ez is érdekelhet
Nagyobb valószínűséggel segít az a módszer, amely egyszerűen csak több testmozgást, különösen aerob testmozgást igényel. A kutatások szerint a fizikai egészség fenntartása jó hatással van a mentális egészségére és a szellemi képességekre. Ez sokkal jobb, mint az agyi tréning. Bármi megfelel, például egy gyorsabb séta, ami megpörgeti egy kicsit a szívet, elindítja a verejtékezést. A vizsgálatok szerint ez nagyon előnyös a memória teljesítményére. Azt is sikerült kimutatni, hogy az azoknak az agyi területeknek, amelyek a memória szempontjából fontosak (például a hippokampusz), az aerob testmozgás eredményeképpen megnő a térfogatuk.
