"Az elmúlt 6-8 évben a magyar társadalom életéből durván 15 ezer napnyit követtünk végig szenzoros mérésekkel. A mérések résztvevői - vállalati alkalmazottak, magánemberek vagy éppen fegyveres testületek tagjai - egy véletlenszerűen összeállt sokaságot alkotnak, jellemzően a 30 év feletti életkorból. Az eszközöket a vizsgált személyek több napon át viselik magukon éjjel-nappal. Az adatok alapján pulzusvariancia vizsgálatokat végzünk, és a szívműködés mintázataiból vonunk le következtetéseket a szervezet működésére és egészségi állapotára vonatkozóan. Egy ilyen vizsgálat jellemzően azok számára válik érdekessé, akik először találkoznak szembe a sokkoló élménnyel, hogy szervezetük nem tud mindenhez alkalmazkodni és nem képes szinte azonnal regenerálódni, ahogy azt fiatal korukban megszokták" - ismertette az alapokat Vada Gergely.
A szakember szerint a munkával töltött első öt-tíz év után kezd fontossá válni, hogy milyen az életvitelünk és milyen hatással van a teljesítőképességünkre. Ez általában a terhelhetőségi határ váratlan megjelenésével kezdődik: nem bírunk annyit, mint korábban, megjelennek az első egészségi problémák. Persze, ilyenkor az is világos, hogy még sok év van hátra, amelyet aktívan, munkával kell tölteni, így nagyon felértékelődik a fizikai, egészségi állapot.
Nincs az alvásnak kézzelfogható tartalma
Természetesen mindenkinek van fogalma róla, hogy a jó közérzethez például kevesebbet kellene stresszelni, jól kellene aludni, de ezeket a fogalmakat nem vagyunk képesek igazán tartalommal feltölteni. A szenzoros mérés ebben segít, hiszen vizualizáltan megjeleníthető minden ember számára, hogy mekkora stressz érte, annak milyen hatása volt a szervezete működésére, ezt ki tudta-e aludni, és végbement-e a regenerációja.
"A legnagyobb meglepetések klienseinket általában az alvásminőségükkel kapcsolatban érik. Azt hiszik ugyanis, hogy ha este elalszanak és reggelig nem ébrednek fel, akkor tulajdonképpen jól aludtak. De ez korán sincs így. Ennek azért nincsenek tudatában, mert alszanak, és kevés információ marad meg az éjszaka idegrendszeri történéseiről az ébredés után. Ha látnák, hogy mi történik velük ebben az időszakban, akkor persze tudnák, hogy ritka a tökéletes minőségű alvás, mert álmunkban is folytatódnak ugyanazok a stresszreakciók, amelyekkel már napközben is küzdöttek. Ezt nehéz befogadni, hiszen miért is stresszelnénk, amikor alszunk és nem vagyunk a tudatunknál?" - mutatott rá Vada Gergely, hogy a rossz hatásfokú alvás miért maradhat sokáig rejtve.
5.-es biológiakvíz: hány veséje van egy embernek? – 10 kérdés az emberi testről
Sajnálatosan az emberek nagy többsége a stresszreakciókat beviszi az alvásába, így jó eséllyel az első másfél-két órában ugyanolyan mértékben ki lesz téve a stressznek, mint az előtte lévő éber időszakban. Ez azért baj, mert az alvás alatt kellene feldolgoznunk a bennünket ért ingereket, és regenerálódnunk, töltődnünk kellene, hiszen másnap is teljesítenünk kell.
Az alvásnak vannak magyar sajátosságai, és ezeknek nem igazán örülhetünk. Nem az a probléma, hogy a magyar emberek életében sokkal több lenne a stressz, mint a nyugat-európaiakéban. Kicsivel több feszültségkeltő hatás ér bennünket, de nem lehet azt mondani, hogy ez meghatározó volna. Életvezetésünk egyébként is nagyon hasonló a nyugat-európaihoz. Ugyanazok az ingerek érnek minket és őket is, itt is és ott is nagyon felgyorsult a világ, rengeteg impulzust kapunk. Egy átlagos napunknak durván a fele stresszreakciókkal van tele - ez nem volna gond, ha jó lenne az alvásminőségünk, mert vissza tudnánk szerezni az egyensúlyt.
A nyugat-európai életvitelben - véli a Fusion Vital vezetője - sokkal teljesebb lehet a feltöltődés és a regenerációra szánt idő, és jobb az alvásminőség is. Az ideális az volna az idegrendszerünknek, ha napunk 30 százalékát regenerálódásra fordítanánk - ehhez képest a magyarok 20 százalék környékén állnak. Mi abban vagyunk rosszabbak, hogy sokkal kevésbé tudjuk elengedni a napközben érkező impulzusok túlterjedését, ami aztán belekerül az alvásunkba. Ez valószínűleg nem valamiféle genetikus probléma, hanem tanult viselkedés. A mi társadalmunkban a pihenésnek, a regenerációnak nincs akkora jelentősége, mint nyugaton. Ott van egy fajta szentsége a magánéletnek: ha vége a munkaidőnek, akkor a munkahelyi feladatokkal már nem kell törődni.
Túlzott megfelelési kényszer
"Erre nincsenek egzakt kutatási adataink, inkább a páciensekkel folytatott személyes beszélgetés alapján alakult ki a kép, hogy túlzott megfelelési kényszer hajt bennünket, és ez sokkal inkább megmutatkozik az egészségünkben, mint egy skandináv vagy brit ember esetében. Ebben az sem számít, hogy valaki vezető vagy beosztott, vagy hogy milyen a társadalmi státusza. Nem az a jellemző ránk, hogy együttműködnénk, hanem vetekedni akarunk valakivel, ha mással nem, akkor önmagunkkal. Ezért képtelenek vagyunk leállni. Ahogy belemegyünk az alvásba, az egyáltalán nem szertartásszerű. Az esti ima helyett a másnapi tevékenység összeállítása lett a zsolozsmánk. Ez annyira elburjánzik, hogy az ebből fakadó készültségi állapot az alvásunkban is megmutatkozik. Ezért a magyaroknál egy átlagos éjszakai pihenés 57 százaléka jut csak regenerációra. Az összes többi stresszállapot, vagy ha nem is stresszes szakasz, de semmiképpen sem a töltődést szolgálja" - állítja az igazgató.
Vada Gergely rámutatott, hogy az élethez való ilyen hozzáállásunk elhasználja a szervezetünket, ami az átlagos élettartam hosszában is megmutatkozik. Azaz kevesebbet élünk , mint egy nyugat-európai. Gondoljunk csak bele! Ha csak azt vesszük, hogy szívünk nem lassul vissza, hasonlóan gyors tempóban pumpál, mint napközben (és emiatt a regenerációra is kevesebb idő marad), akkor érthető, hogy előbb elhasználódik. Ez persze rosszul érinti egész szervezetünket, például visszahat az immunrendszerünkre is, és csökken az ellenállóképességünk. Ha javítani akarunk egészségi állapotunkon, nyilvánvaló, hogy a jelenleginél sokkal tudatosabb életvitelre van szükségünk: mozgásra, helyes táplálkozásra, pozitív gondolkodásra, lelassulásra és regenerációra.
