Az ukrajnai humanitárius válságot elemző cikkünk második részében az orosz agresszió messzire ható következményeiről lesz szó, beleértve, hogy Magyarország sem térhet ki elsődleges és másodlagos lökéshullámai miatt a háborús következmények elől. Ha itt nem is lőnek, a szomszédban dúló háború hatásai akár Afrikában is gellert kaphatnak (ahol 13 millió embert fenyeget súlyos éhínség), és visszaüthetnek ránk. (A témával foglalkozó cikkünk első része itt olvasható .)
Számos tényező járul hozzá az Ukrajnának nyújtott szokatlanul nagylelkű támogatáshoz, amelyet a The New Humanitarian (TNH) szakportál egyszerűen segélybonanzának nevezett el, mintha aranybánya lenne. Ennek legfontosabb oka az orosz invázió óriási geopolitikai jelentősége, de ott vannak még a gazdasági következményei, a kialakult menekültválság bővülésének sebessége és mértéke, illetve az óriási médiajelenlét. Akadnak, akik kettős mércét, sőt rasszista elemeket is látnak az Ukrajnának nyújtott segítség egyoldalúságában a világ más humanitárius válságaival összehasonlítva.
Szélesedő finanszírozási szakadék
A legnagyobb probléma, hogy a nemzetközi segélyezési erőfeszítéseket koordinálók a finanszírozás és a szükségletek közötti szakadék szélesedését látják, szembesülnek az adományozó kör és az adományok bővítésének kilátástalanságával, de azzal a kockázattal is, hogy az ukrajnai háború felgyorsítja a globális élelmiszer- és megélhetési válságot - írja a TNH.
Az Egyesült Államok március 24-én bejelentette, hogy egymilliárd dollárt adományoz az európai országoknak az Ukrajnából érkező menekültek befogadására. Ez kiegészíti azt az 1,5 milliárd dollárt, amelyet az adományozó államok a hónap elején tartott finanszírozási konferencián ígértek az Ukrajnában és a szomszédos országokban tett humanitárius erőfeszítések támogatására. "Ez az egyik leggyorsabb és legbőkezűbb válasz, amely valaha humanitárius sürgősségi felhívásra érkezett" - mondta Stéphane Dujarric, az ENSZ szóvivője. Az Európai Unió pedig megállapodott egy Ukrajnát segítő szolidaritási vagyonkezelői alap létrehozásáról.
Ez az eredmény szöges ellentétben áll az egy héttel korábbi Jemenre fókuszáló felajánlási konferencián elértekkel, ahol az adományozók az ENSZ szerint a válsághelyzet megoldásához szükséges 4,3 milliárd dollárnak kevesebb mint egyharmadát gyűjtötték össze. Pedig a jemeni a világ egyik legnagyobb és legösszetettebb humanitárius vészhelyzete.
5.-es biológiakvíz: hány veséje van egy embernek? – 10 kérdés az emberi testről
Az ENSZ, a Humanitarian InSight és más források szerint Ukrajnában a 8,4 millió megcélzott ember mindegyikére 178,57 dollár jut, míg a 17,3 millió jemenire fejenként 75,14 dollár. Ez azt jelenti, hogy Ukrajnában közel 2,4-szer annyi segélyforrás áll rendelkezésre egy emberre vetítve, ráadásul a háború előtti egy főre jutó ukrán GDP vásárlóerőparitáson közel hatszorosa volt a jemeninek.
"Ha ennyire törődünk az Ukrajnában szenvedő emberekkel, akkor ugyanennyire kellene törődnünk az olyan helyeken élőkkel is, mint Szomália, Burkina Faso, Dél-Szudán, Pakisztán, ahol nagy a szükség. Rendkívül elkeserítő, hogy más országok nem kapják meg a nekik járó támogatást. Azért küszködünk, mert náluk hiányzik ugyanaz [az orosz támadásnak megfelelő súlyú] geopolitikai elem" - mondta Gareth Price-Jones, a nemzetközi segélyszervezetek szövetségének (Steering Committee for Humanitarian Response) ügyvezető titkára a The New Humanitariannak arra utalva, hogy a donorországok egy európai konfliktusra sokkal gyorsabban és határozottabban reagálnak, mint a világ többi részén tapasztalható krízisekre.
A finanszírozási hiányok már az ukrajnai orosz inváziót megelőzően is a programok megkurtításához és a fejadagok csökkentéséhez vezettek a világ minden táján. A 2021-ben összegyűjtött viszonylag sok adomány ellenére a szükségleteknek csak a 46 százalékát tudták fedezni, és ezért alakult ki a szükséges összeghez képest valaha volt legnagyobb, 20,5 milliárd dolláros hiány.
Úgy tűnik, hogy ez a különbség csak növekedni fog. A donorállamok, amelyek a világjárvány idején adósságot halmoztak fel szociális szolgáltatásaik javítása érdekében, most az elszabadult inflációval és a jelentősen megugró megélhetési költségek okozta nehézségekkel szembesülnek, hiszen az üzemanyagtól az alapvető élelmiszerekig mindennek egekbe szökött az ára.
Hogy ennek ellenére mégis hatalmas mennyiségű adomány gyűlt össze Ukrajna javára, annak az az oka, hogy a nyugati média folyamatosan és nagy terjedelemben számol be a konfliktusról, ami nagylelkűségre ösztönzi az embereket. A polgárok természetesen reagáltak, és a bizonytalan gazdasági körülmények ellenére is a zsebükbe nyúltak. (Csak a Magyar Vöröskereszt mintegy 65 millió forintot gyűjtött össze eddig.)
Az adományok mindenféle formában megjelentek. Hírességek is beszálltak az adománygyűjtésbe. Például Ashton Kutcher amerikai színész és az ukrán származású Mila Kunis GoFundMe-kampánya már több mint 35 millió dollárt vonzott be. Kriptovalutákban mintegy 55 millió dollár értékű felajánlás érkezett. Az Airbnb oldalán keresztül 15 millió dollár értékű "fantom szállásfoglalás" és fizetés történt, hogy gyorsan készpénzhez juttassák az ukránokat (de egyetemisták is kifejlesztettek szállásfoglaló alkalmazásokat). A Fortnite online videójáték közössége 144 millió dollárt szedett össze. Ehhez hasonlóan nagymértékű adakozásnak legutóbb a 2004-es délkelet-ázsiai szökőár idején lehettünk tanúi. Akkor a magánadakozás megközelítette a 400 millió dollárt. Ukrajna eddig ilyen forrásokból 200 millió dollárhoz jutott. A többi vészhelyzetnél már csak töredéke gyűlt össze ezeknek az összegeknek.
Van-e rasszizmus az adományozásban?
Az ukrán válság által kiváltott nagylelkűséget szinte egyöntetűen dicsérik a megfigyelők, de sokan azt is megkérdezik, hogy miért csak most nyitják ki a tárcájukat az emberek, miért csak az ukránoknak, és miért nem az etiópoknak, a szíreknek, az irakiaknak, a palesztinoknak? Gyakran az a válasz erre, hogy az egyenlőtlenséget a rasszizmus okozza.
"Ezek a kritikák a rasszizmusról jól hallhatóak. És most sokkal hangosabbak" - mondta Price-Jones. A helyzetet ahhoz hasonlította, amikor az 1990-es évek végén Koszovóban dolgozott. Az a konfliktus szintén európai területen zajlott, és többször annyi támogatás jutott oda, mint amennyi az akkori hasonló válságok esetében befolyt.
Smruti Patel, az Alliance for Empowering Partnership (A4EP) támogató hálózat koordinátora árnyaltabban látja a képet. Szerinte az Ukrajnával szembeni kiegyensúlyozatlanság nem a puszta rasszizmusnak köszönhető. Amikor valami közel van, és az ember látja és érzi, másképp hat a szívére, mint más, távolabbi helyek esetében - mondta a TNH-nak. Gabriella Waaijman, a Save the Children globális humanitárius igazgatója is megerősítette ezt. "A dél-szudáni háború idején láthattuk, hogy Uganda, Kenya és más szomszédos országok megnyitották kapuikat, és emberek millióit engedték letelepedni országukban. A szomszédok reagálnak a szomszédaik szükségleteire" - állapította meg.
Ami azonban felbőszítette Patelt, az a rasszizmus, amelyet a határokon megjelenő, nem Ukrajnából menekülőkkel szemben tanúsítottak. "Tárt karok helyett erőszakkal fogadták őket. Ez az, ami a legtöbb ember számára rasszistának tűnik" - szögezte le. (Ilyesmiről a kárpátaljai cigány menekültek is mesélhetnének .)
Az ilyen aggodalmak miatt sok humanitárius szakember azt szorgalmazza, hogy az Ukrajnának szánt adományoknak azon felül kell érkezniük, amit a donorok máshol adnak, nem szabad, hogy a már kialakult válságokra szánt segélyeket eltérítsék. Az ALNAP , a segélyezési ágazatban a tanulással foglalkozó szervezet szerint az adományozók és a segélyszervezetek között történelmileg erős a késztetés, hogy a folyamatban lévő, kevésbé ismert válsághelyzetekből a forrásokat az új, kiemelt vészhelyzetekre irányítsák át, gyakran más, hasonlóan rászoruló emberek kárára. Gyermekvédő szervezetek már arról számoltak be, hogy konkrét tapasztalatok vannak a források átcsoportosításáról. "Nemcsak Ukrajnában, hanem sok más helyen is vannak olyan gyerekek, akik ugyanúgy megjárták a poklot, túlélték a bombázásokat és a kitelepítéseket, és mindent maguk mögött kellett hagyniuk. Ők is megérdemlik a szeretetünket és szolidaritásunkat" - mondta Gabriella Waaijman.
Heves adományozás ellenes reakció is kialakulhat
Habár az adományozó országok politikusai megígérték, hogy nem feledkeznek meg a világ egyetlen válsággócáról sem, mégis vannak félelmek ezzel kapcsolatban. A donorországok az adott évi költségvetésükbe beépítenek egy keretet, amelyet adományozásra fordíthatnak. Ha az év elején egy gyorsan eszkalálódó humanitárius katasztrófa jelenik meg (mint most Ukrajnában), arra rövid idő alatt elkölthetik a pénzt. Ha az év során később előáll egy újabb vészhelyzet, annak kezelésére már nem lesz elég forrás. Sok szakembert foglalkoztat ezért az a kérdés, hogy honnan lesz pénz, különösen a jelenlegi rémes makrogazdasági kilátások miatt.
Miközben ukránok milliói menekülnek a háború elől, az ENSZ menekültügyi ügynökségének (UNHCR) vezetője arra figyelmeztet, hogy Európa kezdeti támogatásának lendülete végül heves ellenreakcióvá fajulhat. Filippo Grandi a Politicónak adott interjúban felidézte: a 2015-ös szíriai menekülthullám is úgy kezdődött, hogy az európaiak befogadták a háború elől menekülőket. Ám ez hamarosan elkezdte megosztani az EU-t, ami elősegítette a migránsellenes és szélsőjobboldali politikai mozgalmak felemelkedését, és ez az örökség a mai napig megmaradt. Ha a járványhelyzet súlyosbodik és a helyzet elhúzódik, a szolidaritási hullám kimerülhet, és a visszahatás megnehezítené a dolgokat - fejtegette.
A segélyezéssel foglalkozó bennfentesek azonban leginkább az ukrajnai konfliktus globális élelmezésbiztonságra és a szegénység szintjére gyakorolt hosszabb távú hatása miatt aggódnak. Ezek a tovagyűrűző hatások sok alulfinanszírozott humanitárius vészhelyzetet még súlyosabbá tesznek .
Ez is érdekelhet
És hogy mit jelent ez nekünk? Nem arról van szó, hogy az ukránoknak kevesebb segélyt kellene adni, hogy távoli vidékeken abból tartsák féken a migrációt. Azzal, hogy Oroszország a fennálló békerendet felrúgva megtámadta Ukrajnát, korlátozza más humanitárus vészhelyzetek kezelését, illetve hozzájárul a gazdasági válság kibontakozásához, amivel potenciálisan újabb válsággócok kialakulását indíthatja el. Minél több a szenvedés a világban, annál nagyobb a valószínűsége, hogy menekülthullámok indulnak el. Egy részük potenciálisan elérheti Magyarországot, ami nem csak félelmet és feszültséget kelt, de a kezelése anyagi áldozatokat is kíván. A politikai szlogenek szintjén ki lehet maradni egy háborúból, de annak hatásait nagyjából annyi eséllyel lehet feltartóztatni a jelenlegi globalizált világban, mint a határokon kívül tartani a járványokat. Hiába van kerítés.
